Mátyás király az egyik legnagyobb uralkodónk volt. A népnyelvben "igazságos Mátyás királyként" maradt meg, rengeteg monda szól arról, ahogy álruhában járta a vidéket, és ahogyan megvédte az ártatlanokat a sanyargató uraikkal szemben; a szinte "mesés" uralkodói kép mellett azért említsük meg, hogy Mátyás kegyetlenül leszámolt ellenfeleivel, rengeteget háborúzott, és meglehetősen "despota" királyként uralkodott.
Mátyás királyt 1489 januárjától egy rejtélyes betegség kínozta, mely "alattomos bágyadságként" csapott le a királyra, és köszvényként írták le (vagy talán reuma?). Az addig megszokott orvosa mellé ajánlottak egy másikat is neki, de ő sem tudott segíteni, és híre ment, hogy a király halálos beteg. Mátyáson a betegség 1490 telén már annyira elhatalmasodott rajta, hogy nagyon lefogyott, márciusban pedig rohamosan romlott az állapota. Tehát Mátyás halála korántsem volt annyira váratlan, mint ahogy sokan sejtetik.
A
"végjáték" április negyedikén kezdődött, a "virágok ünnepén". Bécsben
vagyunk, és a vár udvarán egy igen drágán feldíszített oltárt
állítottak, majd miséztek, ahogy a szokások diktálták. Mátyás végig ott
volt a ceremónián, majd' hat órán keresztül, étlen-szomjan. Utána még
felvette a velencei követet a lovagi rendbe, majd bágyadság fogta el
(nem csoda, még mindig nem evett semmit), és ezért visszavonult a
lakosztályába. Itt töltött három órát, és mivel gyomra gyenge volt, most
sem evett semmit, sőt, úgy döntött, az étkezéssel megvárja a királynét,
aki a város templomait járta. Gyengesége csillapítására Péter
kamarástól fügét kért, ami azonban romlott vagy állott lehetett, mert az
első harapás utána hatalmas haragra gerjedt a király. De éppen
megérkezik a királyné, aki csillapítgatja Mátyást, és végre megkezdhetik
az étkezést - azonban a király szédülésre és látási zavarokra
hivatkozik, és beviteti magát a szobájába. Itt hirtelen gutaütés éri,
amire összecsődül az egész udvar, és látják, hogy a királyt iszonyú
fájdalmak gyötrik, és csak jajongani tud, beszélni nem, szeme pedig
befordul. A királynő valami "éltető folyadékot" erőltet a betegbe, majd
elkötözik kezét, lábát, ahogy ilyenkor szokás, és kérdezgeti, noszogatja
az orvosokat, akik alighanem már tudják, hogy nincs remény.
Bonfini mester, a kortárs így írja le a
király utolsó napjait - azonban sokan kételkednek, hogy ilyen "simán"
ment volna az egész, és inkább ügyesen álcázott gyilkosságra
gyanakodnak. "Megrendelő" lett volna bőven: Mátyás háborúival rengeteg
külföldi (főleg német) érdeket veszélyeztetett, másrészt erőskezűségéért
nem szerették a hazai nagyurak sem (jellemző, hogy halála után milyen
könnyedén félresöpörték Mátyás embereit). Gyanús, hogy nem-e mérgezésről
van szó: egyrészt érdekes, hogy hogyan került oda 1489-ben az a "talján
orvos", és vajon mit ténykedett - egyes gyanúk szerint ő mérgezte
folyamatosan Mátyást (megbízásra), és az áprilisi halál ennek a
következménye volt. A "füge szerepét" is sokan kétségbe vonják: hogyan
lehet az, hogy romlott fügét adnak a királynak, nem-e mérgezett volt az a
füge? ( Bonfini szerint Mátyás csak belekóstolt a fügébe, de
nem ír arról, hogy megette volna.) Aztán érdekes a történetben a
királyné "ténykedése" - vajon miért csak ő reagál az eseményekre, és mi
lehet az az "éltető folyadék", melyet Mátyással itat? Egyesek szerint ez
az aktivitás nem véletlen, ugyanis kapcsolatuk messze volt a
"kívánatostól" a gyermekáldás elmaradása miatt.
És
akkor lássuk az orvosi véleményeket: Kotányi Frigyes professzor szerint
az április negyedikei történések agyvérzésre utalnak, mégpedig oly
módon, hogy a reuma hatására Mátyás szíve megnagyobbodott, és ez
agyembóliához vezetett. Ennek azonban ellentmond az a dolog, hogy az
agyvérzés nem vált ki kínzó fájdalmat, tehát nem üvölt az ember, mint
Mátyás tette, inkább csendben szenved. A romlott füge azonban okozhat
csillapíthatatlan gyomorgörcsöt, ami megmagyarázhatja az ordítást, és
elősegítheti az agyvérzést is
Bármi
is történt akkoriban, ma már nem tudjuk bizonyítani, csak
találgathatunk, hogy vajon miért is halhatott meg a király ezen a napon.Források: Tudtad?
Grandpierre K. Endre: A magyarok titkos története
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése