Magyarországon hat nagy tájegység különíthető el: az Alföld, a Kisalföld, a Nyugat-magyarországi peremvidék vagy Alpokalja, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység (a két utóbbi tájegységet a köznyelvben Dunántúlnak is hívják), az Északi-középhegység.
Őrség
Különleges, folyók formálta dombvidék hazánknak ez a nyugati tája. Üde zöld rétek, fenyves erdők, kristálytiszta patakok, dombtetőkön megbúvó falvak alkotják. Ez az Őrség. Talán az egyetlen tájegység hazánkban, amelynek nevét nem földrajzi elnevezés, hanem történelme adja. Miután a honfoglaló magyarok birtokba vették a mai Nyugat-Magyarországot, az itt lévő hegyeket, erdőket, folyókat védelmi vonalként használták fel. Itt húzódott az ún. gyepü-rendszer, biztonsági zóna, lakatlan területek széles sávja. Őseink az csatlakozó népeket bízták meg a határ védelmével. Ők a király szolgálói voltak, csak neki tartoztak szolgálattal. A határ védelméért kiváltságokat kaptak, például kedvezményeket az adófizetésben.
A Batthyányiak az 1500-as évek elején a terület urai lettek. Ezután több harcot kellett vívniuk a törökök ellen, akik az Őrség területét is hatalmuk alá vonták, majd később saját uraik ellen, akik protestáns hitüktől akarták megfosztani az itt lakókat.
A történelmi Őrségben a kővárak építése nem volt jellemző, ezek szerepét a részben ma is látható Árpád-kori erőd szerű templomok vették át. Ezeknek szép példái az őriszentpéteri és veleméri műemlék templomok.
A 20. század második fele hozta el a legnagyobb megpróbáltatásokat az Őrség számára, amikor a településeket szinte elzárták a fejlődéstől, és kialakították a határsávot. Ekkor ahhoz, hogy egy határsávban lévő településhez utazhassunk, külön engedélyeket kellett beszerezni. Az elmaradottságnak, a határmenti elzártságnak azonban jótékony hatása is volt. A táj megmaradt eredeti formájában.
A patakok mentén égerligetek, égerlápok vannak, melyek helyet adnak számos védett növénynek, melyeknek már a nevük is szép: réti kakukktorma, mocsári gólyahír, sárga liliom, kenyérbél cickafark, szibériai nőszirom, tőzegeper, vidrafű, különféle mohafajok.
A lomberdők, fenyvesek, láprétek és vizes élőhelyek gazdag élővilágnak adnak otthont.
A patakok mentén égerligetek, égerlápok vannak, melyek helyet adnak számos védett növénynek, melyeknek már a nevük is szép: réti kakukktorma, mocsári gólyahír, sárga liliom, kenyérbél cickafark, szibériai nőszirom, tőzegeper, vidrafű, különféle mohafajok.
A lomberdők, fenyvesek, láprétek és vizes élőhelyek gazdag élővilágnak adnak otthont.
A kisgazdaságok egy része átalakult biogazdasággá, a kiürült, majd felújított porták szálláshellyé lettek átalakítva. Az ide látogatók így élvezhetik a táj természeti értékeit, történelmi és egyházi emlékeit, bejárhatják ezt a változatos tájat gyalog, kerékpáron és lóháton.
Itt található az Őrségi Nemzeti Park, mely 44 ezer hektáron terül el, magában foglalva a Vend-vidéket is.
A csend és a friss levegő, a szinte változatlan formában megőrzött népi hagyományok, szokások, az önellátó parasztgazdálkodás termékei is vonzzák a látogatókat.
Az itt élők és az idelátogatók együttes feladata az élhető világnak ezt a szigetét megőrizni utódaink számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése