1754. O4.28-án született Gróf Széchényi Ferenc könyvtár és múzeumalapító.
Hálás szivvel emlékeznek meg az ország karai és rendei gróf Széchényi Ferencz, királyi főkamarásmesternek azon bőkezüségéről s a közjólét gyarapitására irányzott igyekezetéről, mely szerint dicséretes emlékezetü őseinek nyomdokait követvén, terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”
(Részlet az 1807. évi 24. törvénycikkből)
Írás- és könyvtörténet
Az emberben már ősidők óta élt a vágy, hogy gondolatait, érzéseit, emlékeit valamiképpen rögzítse. Az írás előzményei között tarthatjuk számon:
- tulajdonjegy (billog) – Ázsia állattartó népei használták állataik megjelölésére
- rováspálca – ez adósságok számontartására szolgált (a pálcán a bevágások száma utalt az összeg nagyságára – sok van a rovásán…)
- csomójelek – az inkák használták különböző vastagságú és színű zsinórok és kötött csomók tömegéből állt, számadatokat rögzítettek vele.
- kagylófúzérek: irokéz indiánoknál a kagylók számának és színének meghatározott jelentése volt.
Az írás megjelenése a sumérekhez fűzıdik (a Kr. e. 4. évezred végén). A sumér ékírás leegyszerűsített képi jelekből állt. A fejlődés során a képjelek fogalomjelekké alakultak, aztán a fogalomírás ábrái egyre jobban összekapcsolódtak az egyes szavak hangalakjával és fokozatosan szó- és szótagírássá alakultak. Mezopotámiában kezdetben kőre, fára, bőrre írtak, de amikor ezek hiánycikké váltak, más íráshordozó felületet kezdtek használni. Ezen a területen nagy mennyiségben található agyag, ebbe karcolták írásjeleiket, így születtek meg az ékírásos agyagtáblák. Kezdetben felülről lefelé, függőlegesen írtak,később jobbról balra vízszintesen (az írásirány változásának valószínűsíthető oka, hogy kezükkel elkenték a megírt sorokat. Egy másik fontos íráshordozó a korban a sztéle – dombormővel díszített feliratos oszlop. Leghíresebb közülük Hammurapi – babiloni uralkodó – törvényoszlopa. Az ékírás megfejtői Grotefend és Rawlinson.
Az emberiség első könyvei az agyagtáblák voltak. A táblákat napon szárították, vagy kiégették. A hosszabb szövegeket csak több agyagtáblára tudták leírni, ezért az egymást követőtáblákat megszámozták, vagy őrszókkal (az utolsó sor alá odaírták a következő oldal első szavát) látták el és csontgyűrűkkel összekapcsolták. Ilyen agyagtáblákon maradt ránk pl.: a Gilgames-eposz.
forrás: könyvtártörténet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése