AZ EGRI LÍCEUM

 Eger Heves megye központja, a Mátra és a Bükk hegységek között, az Eger patak partján épült. Északkelet-Magyarország egyik legszebb történelmi városa. Jelentős oktatási és kulturális központ számos múzeummal és műemlékkel.

1763.10.14-én Esterházy Károly Egerben megalapította a líceumot.

 

Esterházy Károly (Pozsony, 1725. május 4. – Eger, 1799. március 14.) papi pályáját Pápán kezdte. Egerbe 1762-ben érkezett, és haláláig betöltötte az Egri Egyházmegye püspöki tisztét. Nagy műveltségű, tudós főpap volt.
Elévülhetetlen érdemeket szerzett Eger építészeti, szellemi, művelődési arculatának kialakításában.

Az Egri Líceum barokk és rokokó stílusú épületét 1765 és 85 között építtette Esterházy Károly egri püspök. Az „Universitas”-nek előzményeként Egerben már működött 1705-től Papnevelde, 1740-től jogi iskola majd 1754-ben jezsuita gimnáziumot is alapítottak.

Az egységes közép- és felsőfokú oktatás szellemi atyja Barkóczy Ferenc püspök volt, de mivel ő Esztergomban kapott hercegprímási tisztséget, ötletét Eszterházy vitte tovább, aki meg is valósította azt.

Négy fakultással működő egyetemet álmodott meg,de 1774-es megnyitásakor csak három, a jogi, a teológiai és a filozófiai képzések indultak el. Sajnálatos módon az 1784-ben kiadott Ratio Educationis értelmében hamarosan ezek a tanszékek is megszűntek, két évre rá pedig a Papnevelde is Pestre tette át székhelyét. Mária Terézia ezen rendelete korlátozta a katolikus egyház addigi jelentős szerepét az iskolákban, és kijelentette, hogy az oktatás az állam ügye.

A rendelet továbbá kimondta azt is, hogy Magyarországon csak egy egyetem működhet, ez a Budai. Így Esterházynak az az álma, hogy egyetemet alapítson sosem teljesülhetett igazán, helyette az iskola a Líceum nevet vette föl. A líceum olyan képzést jelentett az 1700-as években, ahol a gimnáziumi évfolyamokhoz felsőfokú képzést nyújtó tagozatok is kapcsolódnak. Az oktatás rendje csak II. József halála után állt helyre, ekkor Esterházy visszahelyeztette és újra beindíttatta a megszüntetett fakultásokat.

/ forrás: városom.hu Eger/

Líceum - Specula Csillagvizsgáló és Fôegyházmegyei Könyvtár keleti szárnya fölött magasodik a 11 emeletes, 53 méter magas csillagvizsgáló torony, régi nevén a Specula, amelyben csillagászati múzeumot tekinthetünk meg. Az egri líceum számára gróf Esterházy Károly püspök 1776-ban építtette a csillagvizsgálót . A kor színvonalának megfelelő műszereknek ma muzeális, tudománytörténeti értékük van.  A torony 6. emeletén lévő nagyteremben van a Hell Miksa által kitűzött délvonal, amelyen a kis nyíláson besütő napsugár jelzi a csillagászati dél bekövetkeztét.
Láthatjuk a Newton-féle tükrös távcsövet, valamint a mai modern távcsövek ősének tekinthető eqatoriális távcsövet. Külön érdekesség az ún. ágyús napóra: délben a nap egy nagyítón keresztül begyújtja az ágyúban lévő lőport, s az egy lövéssel jelzi a delet.
A torony 9. emeletén 1779-ben készült el Hell Miksa bécsi csillagász tervei alapján az ún. camera obscura. Ez a szerkezet nem más, mint egy nagy, film nélküli "fényképezőgép", amely a szobában lévő fehér asztallapra vetíti a város élő képét.A camera obscura varázslatos dolog volt 1779-ben, és napjainkban is az. A készülék maga Edinburghból származik, az intézmény első csillagásza, Hell Miksa azért működtette ezt "városnéző eszközt", hogy a város lakóit és látogatóit szórakoztassa.

A Líceumban működő Főegyházmegyei Könyvtár kódexekben is gazdag könyvtára őrzi az első magyar nyomtatott könyvet, a Budai Krónikát 1473-ból

. Eszterházy püspök egyetemi könyvtárnak szánta. Több európai nagyvárosban voltak megbízottai, akik számára könyveket vásároltak. A könyvtárat 1793-ban nyitották meg 20000 kötettel. A gyűjtemény folyamatosan fejlesztik, így jelenleg 162800 kiadványuk van 30 különböző nyelven. 
Az ősnyomtatványok, kódexek megtekintése mellett a könyvtár berendezése és freskója miatt is érdemes a látogatásra. A copf stílusú tölgyfabútorzatot Lotter Tamás egri asztalos készítette Fellner Jakab tervei szerint. A mennyezeti freskó Kracker János Lukács és segédje (később veje) Zach József munkája. A gótikus templomi környezetben a tridenti zsinat egy ünnepélyes ülését láthatjuk.

Gróf Széchényi Ferenc könyvtár- és múzeumalapító

1754. O4.28-án született Gróf Széchényi Ferenc könyvtár és múzeumalapító.



 Hálás szivvel emlékeznek meg az ország karai és rendei gróf Széchényi Ferencz, királyi főkamarásmesternek azon bőkezüségéről s a közjólét gyarapitására irányzott igyekezetéről, mely szerint dicséretes emlékezetü őseinek nyomdokait követvén, terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”
(Részlet az 1807. évi 24. törvénycikkből) 


 A Széchényiekről

A család a Nógrád vármegyei Alsószécsénykéről származik. A családi vagyont Széchényi György (1592–1695) püspök, majd érsek, hercegprímás alapította. Birtokát (ekkor a Sopron megyei Széplak a központ, Nagycenk 1677-ben zálogjogon került a birtokába) Lőrinc testvére gyermekeire hagyta. Lőrinc egyik fia II. György volt, s az ő egyik dédunokája Széchényi Ferenc (1754–1820),   Széplakon látja meg a napvilágot 1754. április 28-án. 

 Özvegyen maradt anyja, Cziráky Mária grófnő a soproni, majd a nagyszombati jezsuitáknál tanuló fiút 1772-ben beíratja a bécsi Theresianumba, a 12 évfolyamú összetett közép- és főiskola felső közigazgatási-jogi tanfolyamára.   A világi tanároktól és jezsuita páterektől szakszerű könyv- és könyvtárismereti oktatást kapott. Három és fél évi ott-tartózkodása alatt többek közt széles nyelvismeretre tett szert és a császári udvari könyvtár, a Hofbibliothek állományát is megismerte.

Hazatérve egészen 1786-ig lelkesen támogatta II. József reformpolitikáját, amikor is felismerte, hogy a jozefinizmus egységes birodalma egyben a magyar nemzet létét fenyegeti, ekkor visszavonult a közélettől. Mecénási tevékenységéhez jó alapnak számított a Széchényi-birtok, másrészt noha nem volt osztrák, „jól” is házasodott, hiszen Festetics Júlia grófnő családja is híres mecénásokat adott, például testvére, György alapította a Georgikont. A politikától visszavonult Széchényi 1787 tavaszán egyéves közép- és nyugat-európai tanulmányútra ment (Csehország, Szászország, Brandenburg, a Hannoveri Királyság, Vesztfália, Németalföld és Anglia). Híres könyvtárakban fordult meg: a prágai Clementinum-beli egyetemi könyvtárban, Göttinga Leibniz által rendezett mintakönyvtárában, az oxfordi Bodleianában és a British Museumban. 1790–1791-ben újabb külföldi út következett Velence–Bologna–Firenze–Róma útvonalon, majd visszafelé Pisa, Genova, Torino, Milánó, Parma érintésével. Rómában a Vaticana, Firenzében a Laurenziana, Milánóban az Ambrosiana könyvtárát látogatta meg, járt a római Accademia dei Linceiben és a firenzei Accademia della Cruscában.

Itthon nekilátott könyvtári gyűjteményének fejlesztéséhez. Cenkre hívta régi ügyészét és egyben barátját, a tudós Hajnóczy Józsefet. Szerette volna megszerezni az összes magyar szerzőtől származó hazai és külföldi nyomtatványt. Ügynöki hálózatot építetett ki, hogy beszerezze a nyomtatványokat, de gondot okozott, hogy ehhez a munkához csak nagyon kezdetleges bibliográfiák álltak rendelkezésre (az első jelentősebb összefoglalás Sándor István Magyar könyvesháza 1803-ból)

Az adminisztratív feladatokat és a könyvek rendezését is Lajos fiának nevelője, Tibolth Mihály végezte, a szakrend: teológia, történelem, jog, orvostudomány, matematika, filológia (együtt a pedagógiával). Tibolth készítette el 1797-ben a 7090 darabot felölelő anyag betűrendes és szakrendi katalógusát, amelyet a következő évben három kötetben ki is nyomtattak. Az 550 példány nagy részét szétküldték szakembereknek, intézményeknek, bőven juttatva belőle külföldre. 1800 őszén érlelődött meg benne, hogy a cenki kastély nem megfelelő hely könyvtára számára, s jobb lenne életművét központi helyre szállítani és az ország tulajdonába adni. Állománya ekkor 5132 kötet könyv, 1964 kisnyomtatvány, 730 köteg, illetve kötet kézirat, 40 köteg térkép, 102 köteg metszet és 2000 címerkép volt. 1802 márciusában írt „felségfolyamodványt”, hogy gyűjteményét, melyet „több év során sok fáradsággal, gonddal és jelentős kiadásokba merülve szereztem meg, a drága hazának, amelynek ölében mindezek összeszedésére alkalmat és módot találtam, és a közhaszonnak, amelyre mindig törekedtem és törekszem, szentelhessem”. Július 2-án jegyezte be naplójába, hogy a király hozzájárult. Cenki magángyűjteményéből Széchényi Országos Magyar Könyvtár (Bibliotheca Hungarica Szécényiano-Regnicolaris), avagy Széchényi Nemzeti Magyar Könyvtár (Bibliotheca Hungarica Nationalis Széchényiana) lett. 


















Forrás:A Tájak, korok, múzeumok füzetei: 43., 72., 407., 417.Gróf Széchényi Ferenc (1754–1820) 

Mátyás király könyvtára

A magyar reneszánsz kultúra legnagyszerűbb és leghíresebb alkotása Mátyás király budai könyvtára. Olyan alkotás, amely nemcsak elérte a kor legmagasabb európai színvonalát, hanem hozzá mérhető, a maga nemében és a maga korában, az Alpoktól északra sehol sem akadt.

"Négyszög-alak terem áll benn a palotának a méllyén,
Sziklából fejtett kő-és téglafalakra merészen
Bolthajtásnak az íve hajol át a magasból.
Két magas ablaka déli verőfényt messzi sugároz.
Rakva vagyon sok színes üvegből, képeket ábráz.
A csoda fogja el azt, aki látta művészi tökélyét."

Naldus Naldius
Hegedűs István fordítása

A királyi könyvtár a budai palota két termét foglalta el, a Duna felőli szárnyban, közvetlenül a kápolna mellett. Az egyik teremben a görög, a másikban a latin kéziratok voltak elhelyezve. 

A két terem egyikének boltozatára a csillagos égboltot festették. A másikban, a két színes üvegablak között állott a király aranyos szőttesekkel letakart fekvőszéke. A falak mentén aranyozott, toszkán faragással díszített polcokon sorakoztak a díszes kötetek, a corvinák, amelyeket színes függönyök védtek a portól. 

A könyvtárterem a trónteremmel csaknem egyenrangú volt: a bölcsesség szentélye, ahogyan régen emlegették. Gyakran itt fogadta Mátyás a humanistákat, a külföldről érkező tudósokat, a művészeket: a könyvtár a palota szellemi életének központjává vált. Mátyás maga is szeretett olvasni, könyvgyűjtő szenvedélyének is részben ez lehetett a mozgatórugója.

A Corvina könyvtár, amelyet a kortársak csak királyi, vagy fenséges Bibliotékaként emlegettek, valószínűleg 1000-2000 kötetet tartalmazott, ebből ma alig több mint kétszázat ismerünk. Corvina kódexnek tekintjük azokat a kéziratokat, amelyekben vagy szerepel Mátyás király, illetve utóda címere, vagy a budai udvarra jellemző, egyedi bőrkötésben vannak, vagy valamilyen egyértelmű forrásból, esetleg egykorú bejegyzésből kiderül, hogy a magyar uralkodó számára készült. A kódexekre általánosan jellemző azonban, hogy általában nem egy, hanem több, akár tíz különböző művet is tartalmaznak. Mátyás könyvtára tehát valóban jelentősnek számított a korban, de elsősorban nem kötetszáma miatt, hanem azért, mert nagyon rövid idő alatt jött létre, és azért is, mert a kódexek között nagyon sok fényűző pompával kialakított, miniatúrákkal gazdagon díszített példány volt. 

Mátyás könyvtára virágkorában tartalmazta az ókori, középkori szerzők műveit, görög, latin kódexek sokaságát, s talán héber nyelvűeket is. Megtalálhatók voltak benne a történelem, a filozófia és teológia, csillagászat, orvostudomány, matematika addig elért eredményeit tartalmazó kötetek. Meglepően modern könyvtár volt ez a maga idejében.





forrás, Tájak,korok,múzeumok

Ezen a napon történt - Gróf Széchényi Ferenc

1754. O4.28-án született Gróf Széchényi Ferenc könyvtár és múzeumalapító.



 Hálás szivvel emlékeznek meg az ország karai és rendei gróf Széchényi Ferencz, királyi főkamarásmesternek azon bőkezüségéről s a közjólét gyarapitására irányzott igyekezetéről, mely szerint dicséretes emlékezetü őseinek nyomdokait követvén, terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”
(Részlet az 1807. évi 24. törvénycikkből) 

 Írás- és könyvtörténet

 Az emberben már ősidők óta élt a vágy, hogy gondolatait, érzéseit, emlékeit valamiképpen rögzítse.  Az írás előzményei között tarthatjuk számon:

 - tulajdonjegy (billog) – Ázsia állattartó népei használták állataik megjelölésére
 - rováspálca – ez adósságok számontartására szolgált (a pálcán a bevágások száma utalt az összeg nagyságára – sok van a rovásán…)
 - csomójelek – az inkák használták különböző vastagságú és színű zsinórok és kötött csomók tömegéből állt, számadatokat rögzítettek vele.
 - kagylófúzérek: irokéz indiánoknál a kagylók számának és színének meghatározott jelentése volt.

   Az írás megjelenése a sumérekhez fűzıdik (a Kr. e. 4. évezred végén). A sumér ékírás leegyszerűsített képi jelekből állt. A fejlődés során a képjelek fogalomjelekké alakultak, aztán a fogalomírás ábrái  egyre jobban összekapcsolódtak az egyes szavak hangalakjával és fokozatosan szó- és szótagírássá alakultak. Mezopotámiában kezdetben kőre, fára, bőrre írtak, de amikor ezek hiánycikké váltak, más  íráshordozó felületet kezdtek használni. Ezen a területen nagy mennyiségben található agyag, ebbe  karcolták írásjeleiket, így születtek meg az ékírásos agyagtáblák. Kezdetben felülről lefelé,  függőlegesen írtak,később   jobbról balra vízszintesen (az írásirány változásának valószínűsíthető  oka, hogy kezükkel elkenték a megírt sorokat.  Egy másik fontos íráshordozó a korban a sztéle – dombormővel díszített feliratos oszlop. Leghíresebb közülük Hammurapi – babiloni uralkodó – törvényoszlopa. Az ékírás megfejtői  Grotefend és Rawlinson.
 Az emberiség első könyvei az agyagtáblák voltak. A táblákat napon szárították, vagy kiégették. A hosszabb szövegeket csak több agyagtáblára tudták leírni, ezért az egymást követőtáblákat megszámozták, vagy őrszókkal (az utolsó sor alá odaírták a következő  oldal első szavát) látták el és csontgyűrűkkel összekapcsolták. Ilyen agyagtáblákon maradt ránk pl.: a Gilgames-eposz.

   forrás: könyvtártörténet