1754. O4.28-án született Gróf Széchényi Ferenc könyvtár és múzeumalapító.
Hálás szivvel emlékeznek meg az ország karai és rendei gróf Széchényi Ferencz, királyi főkamarásmesternek azon bőkezüségéről s a közjólét gyarapitására irányzott igyekezetéről, mely szerint dicséretes emlékezetü őseinek nyomdokait követvén, terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”
(Részlet az 1807. évi 24. törvénycikkből)
A Széchényiekről
A család a Nógrád vármegyei Alsószécsénykéről származik. A családi vagyont Széchényi György (1592–1695) püspök, majd érsek, hercegprímás alapította. Birtokát (ekkor a Sopron megyei Széplak a központ, Nagycenk 1677-ben zálogjogon került a birtokába) Lőrinc testvére gyermekeire hagyta. Lőrinc egyik fia II. György volt, s az ő egyik dédunokája Széchényi Ferenc (1754–1820), Széplakon látja meg a napvilágot 1754. április 28-án.
Özvegyen maradt anyja, Cziráky Mária grófnő a soproni, majd a nagyszombati jezsuitáknál tanuló fiút 1772-ben beíratja a bécsi Theresianumba, a 12 évfolyamú összetett közép- és főiskola felső közigazgatási-jogi tanfolyamára. A világi tanároktól és jezsuita páterektől szakszerű könyv- és könyvtárismereti oktatást kapott. Három és fél évi ott-tartózkodása alatt többek közt széles nyelvismeretre tett szert és a császári udvari könyvtár, a Hofbibliothek állományát is megismerte.
Hazatérve egészen 1786-ig lelkesen támogatta II. József reformpolitikáját, amikor is felismerte, hogy a jozefinizmus egységes birodalma egyben a magyar nemzet létét fenyegeti, ekkor visszavonult a közélettől. Mecénási tevékenységéhez jó alapnak számított a Széchényi-birtok, másrészt noha nem volt osztrák, „jól” is házasodott, hiszen Festetics Júlia grófnő családja is híres mecénásokat adott, például testvére, György alapította a Georgikont. A politikától visszavonult Széchényi 1787 tavaszán egyéves közép- és nyugat-európai tanulmányútra ment (Csehország, Szászország, Brandenburg, a Hannoveri Királyság, Vesztfália, Németalföld és Anglia). Híres könyvtárakban fordult meg: a prágai Clementinum-beli egyetemi könyvtárban, Göttinga Leibniz által rendezett mintakönyvtárában, az oxfordi Bodleianában és a British Museumban. 1790–1791-ben újabb külföldi út következett Velence–Bologna–Firenze–Róma útvonalon, majd visszafelé Pisa, Genova, Torino, Milánó, Parma érintésével. Rómában a Vaticana, Firenzében a Laurenziana, Milánóban az Ambrosiana könyvtárát látogatta meg, járt a római Accademia dei Linceiben és a firenzei Accademia della Cruscában.
Itthon nekilátott könyvtári gyűjteményének fejlesztéséhez. Cenkre hívta régi ügyészét és egyben barátját, a tudós Hajnóczy Józsefet. Szerette volna megszerezni az összes magyar szerzőtől származó hazai és külföldi nyomtatványt. Ügynöki hálózatot építetett ki, hogy beszerezze a nyomtatványokat, de gondot okozott, hogy ehhez a munkához csak nagyon kezdetleges bibliográfiák álltak rendelkezésre (az első jelentősebb összefoglalás Sándor István Magyar könyvesháza 1803-ból)
Az adminisztratív feladatokat és a könyvek rendezését is Lajos fiának nevelője, Tibolth Mihály végezte, a szakrend: teológia, történelem, jog, orvostudomány, matematika, filológia (együtt a pedagógiával). Tibolth készítette el 1797-ben a 7090 darabot felölelő anyag betűrendes és szakrendi katalógusát, amelyet a következő évben három kötetben ki is nyomtattak. Az 550 példány nagy részét szétküldték szakembereknek, intézményeknek, bőven juttatva belőle külföldre. 1800 őszén érlelődött meg benne, hogy a cenki kastély nem megfelelő hely könyvtára számára, s jobb lenne életművét központi helyre szállítani és az ország tulajdonába adni. Állománya ekkor 5132 kötet könyv, 1964 kisnyomtatvány, 730 köteg, illetve kötet kézirat, 40 köteg térkép, 102 köteg metszet és 2000 címerkép volt. 1802 márciusában írt „felségfolyamodványt”, hogy gyűjteményét, melyet „több év során sok fáradsággal, gonddal és jelentős kiadásokba merülve szereztem meg, a drága hazának, amelynek ölében mindezek összeszedésére alkalmat és módot találtam, és a közhaszonnak, amelyre mindig törekedtem és törekszem, szentelhessem”. Július 2-án jegyezte be naplójába, hogy a király hozzájárult. Cenki magángyűjteményéből Széchényi Országos Magyar Könyvtár (Bibliotheca Hungarica Szécényiano-Regnicolaris), avagy Széchényi Nemzeti Magyar Könyvtár (Bibliotheca Hungarica Nationalis Széchényiana) lett.
Forrás:A Tájak, korok, múzeumok füzetei: 43., 72., 407., 417.Gróf Széchényi Ferenc (1754–1820)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése