Már a legkorábbi régészeti emlékek (babiloni határkövek, ékírásos agyagtáblák) igen magas szintű csillagászati ismeretekről tanúskodnak. A csillagászat két fő szempont miatt lett vezető tudomány. Egyrészt, a folyók áradásának előrejelzéséhez, az öntözéses földműveléshez alapvető a pontos időmérés. Másrészt, a csillagjóslás (asztrológia) kialakulását a jövő megismerésének ősi vágya motiválta.
A babiloniak jól ismerték az égitesteket és azok mozgásait. A csillagokat csillagképekbe csoportosították, ezeket ma is használják a csillagászok. Megkülönböztetett figyelmet tulajdonítottak a Napnak, a Holdnak és az öt szabad szemmel látható, fényes bolygónak (Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz). Rendszeres megfigyeléseiket több száz éven keresztül dokumentálták.. Lejegyezték a bolygók hurokszerű (látszólagos) mozgását az égbolton. Felismerték az égi jelenségekben a hosszú távú ciklikusságot, ez alapján előre tudták jelezni a nap- és holdfogyatkozásokat. Naptárukban 1 év 365 napból állt, amit 12 holdhónapra osztottak. A nappalt és az éjszakát 12-12 órára osztották, 1 óra 60 percből, 1 perc 60 másodpercből állt (a felosztás a babiloni 60-as számrendszerre épülő matematikát tükrözi).
Babilonban a csillagászat szorosan összefüggött a vallással. Az égitesteket istenekként tisztelték, a 7 főisten a Nap, a Hold és az öt fényes bolygó volt. A főistent, Mardukot a Jupiter bolygóval azonosították. A csillagászatot csakis az erre alkalmasnak tartott papok (kaldeusok) művelhették, ők közvetlenül az uralkodó mögött álltak a társadalmi ranglétrán. A vallás szerepére utalnak az építészeti maradványok is. Az egész várost Kelet-Nyugat irányba tájolták. A fő nevezetesség a hatalmas, 90 m magas Marduk-szentély volt, melyet a Biblia Bábel tornya néven említ meg. Ennek tetejéről kísérték figyelemmel a kaldeus papok az égi jelenségeket. A babiloniak az égboltot egy hatalmas búrának képzelték el, melyen az istenségek tüzes szekereket hajtva közlekednek.
A babilonihoz képest az egyiptomi csillagászat jóval kevésbé volt alapos. Az egyiptomiak többé-kevésbé átvették a babiloni naptárrendszert, de nemigen törődtek a pontosításával. A bolygók helyett inkább az égi egyenlítő környéki fényes csillagok, csillagképek érdekelték őket. Legfontosabb objektumuk a Szíriusz (az északi félteke legfényesebb csillaga) volt, mivel ennek Nappal egyidejű kelése pont a Nílus áradásának idejére esett (természetesen ez az egybeesés puszta véletlen, semmilyen ok-okozati összefüggés nincs a kettő között). A csillagászok itt is papok voltak. Az égboltot hatalmas víznek tekintették, melyeken az istenek bárkákon eveznek. Építészetükben szintén megjelentek csillagászati ismeretek, erre utal pl. a piramisok pontos észak-déli tájolása is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése