Csillagok kémlelői - Johannes Kepler

384 évvel  ezelőtt, ezen a napon halt meg Regensbugrban  Johannes Kepler.

Német csillagász, fizikus és matematikus, minden idők egyik legnagyobb asztronómusa. 

Evangélikus egyházi iskolában végzett, és teológiát is tanult. 1594-ben, Grazban matematikát tanított. Feltűnő tehetsége miatt Tycho Brahe csillagász professzor 1600-ban Prágába hívta, ahol Brahe halála után Kepler lett a császári csillagász, majd később udvari matematikus. A kopernikuszi heliocentrikus világképet igazolta munkásságával. Kepler az optikát is új felfedezésekkel gazdagította. 1611-ben kifejlesztett egy új csillagászati távcsövet. Kepler mély vallásossága következtében a természet kutatását a Teremtő műve iránti szolgálatnak tekintette.

Meghatározta az égitestek fénysugarának törését áthaladva az atmoszférán, valamint a szemlencse és a szemüveg optikai törvényeit. Johannes Kepler lencserendszereket hozott létre és 1611-ben feltalálta a csillagászati vagy Kepler-féle távcsövet. 1609-ben hozta nyilvánosságra a bolygók mozgásának első és második törvényét, majd 1618-ban a harmadikat. Az első törvény szerint a bolygók ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, az ellipszis két gyújtópontjának egyikén a Nap áll. A második törvény kimondja, hogy ha a Napot és egy bolygót gondolatban egy egyenessel összekötünk, ez a vonal azonos időközökben azonos nagyságú felületeket érint a bolygó mozgása alatt. A harmadik törvény pedig így szól: a bolygók keringési idejének négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint a Naptól való távolságuk harmadik hatványai.

Vénusz átvonulás

A Vénusz-átvonulás a legritkább csillagászati jelenségek egyike. Az eseménynek 243 éves ismétlődő ciklusa van, mely során a következő érdekes „mintázat” érvényesül: két Vénusz-átvonulás 8 évenként ismétlődik, utánuk viszont 121,5 illetve 105,5 éves szünet következik.

A történelem folyamán számos nép, kultúra imádta istenként a Vénuszt. Közülük a majáknak voltak a legpontosabb csillagászati megfigyeléseik erről a bolygóról.

  Az átvonulással tudományos körökben nem foglalkoztak különösebben egészen a 17. század elejéig. Ekkor viszont Johannes Kepler felismerte a bolygók mozgásainak alaptörvényeit, és segítségükkel, illetve egy Vénusz-átvonulás megfigyelésével ki lehetett számolni a Nap-Föld távolságot.

A Kepler-törvények véget vetettek az évszázadokon át húzódó körpálya-dogmának, és az első helyes leírást szolgáltatták a Naprendszer égitestjeinek mozgásáról.

Csillagászati világnap - április 3.

A csillagos égbolt látványa mindig is megbabonázta az embereket. Szinte minden kultúra megpróbálta értelmezni az égen elhelyezkedő fényes pontok sokaságát.



Már a legkorábbi régészeti emlékek (babiloni határkövek, ékírásos agyagtáblák) igen magas szintű csillagászati ismeretekről tanúskodnak. A csillagászat két fő szempont miatt lett vezető tudomány. Egyrészt, a folyók áradásának előrejelzéséhez, az öntözéses földműveléshez alapvető a pontos időmérés. Másrészt, a csillagjóslás (asztrológia) kialakulását a jövő megismerésének ősi vágya motiválta. 

A babiloniak jól ismerték az égitesteket és azok mozgásait. A csillagokat csillagképekbe csoportosították, ezeket ma is használják a csillagászok. Megkülönböztetett figyelmet tulajdonítottak a Napnak, a Holdnak és az öt szabad szemmel látható, fényes bolygónak (Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz). Rendszeres megfigyeléseiket több száz éven keresztül dokumentálták.. Lejegyezték a bolygók hurokszerű (látszólagos) mozgását az égbolton. Felismerték az égi jelenségekben a hosszú távú ciklikusságot, ez alapján előre tudták jelezni a nap- és holdfogyatkozásokat. Naptárukban 1 év 365 napból állt, amit 12 holdhónapra osztottak. A nappalt és az éjszakát 12-12 órára osztották, 1 óra 60 percből, 1 perc 60 másodpercből állt (a felosztás a babiloni 60-as számrendszerre épülő matematikát tükrözi).

Babilonban a csillagászat szorosan összefüggött a vallással. Az égitesteket istenekként tisztelték, a 7 főisten a Nap, a Hold és az öt fényes bolygó volt. A főistent, Mardukot a Jupiter bolygóval azonosították. A csillagászatot csakis az erre alkalmasnak tartott papok (kaldeusok) művelhették, ők közvetlenül az uralkodó mögött álltak a társadalmi ranglétrán. A vallás szerepére utalnak az építészeti maradványok is. Az egész várost Kelet-Nyugat irányba tájolták. A fő nevezetesség a hatalmas, 90 m magas Marduk-szentély volt, melyet a Biblia Bábel tornya néven említ meg. Ennek tetejéről kísérték figyelemmel a kaldeus papok az égi jelenségeket. A babiloniak az égboltot egy hatalmas búrának képzelték el, melyen az istenségek tüzes szekereket hajtva közlekednek.

A babilonihoz képest az egyiptomi csillagászat jóval kevésbé volt alapos. Az egyiptomiak többé-kevésbé átvették a babiloni naptárrendszert, de nemigen törődtek a pontosításával. A bolygók helyett inkább az égi egyenlítő környéki fényes csillagok, csillagképek érdekelték őket. Legfontosabb objektumuk a Szíriusz (az északi félteke legfényesebb csillaga) volt, mivel ennek Nappal egyidejű kelése pont a Nílus áradásának idejére esett (természetesen ez az egybeesés puszta véletlen, semmilyen ok-okozati összefüggés nincs a kettő között). A csillagászok itt is papok voltak. Az égboltot hatalmas víznek tekintették, melyeken az istenek bárkákon eveznek. Építészetükben szintén megjelentek csillagászati ismeretek, erre utal pl. a piramisok pontos észak-déli tájolása is.

Gyémántbolygó - 55 Cancri E

 

A Földtől kétszer nagyobb gyémántbolygót fedeztek fel a rák csillagképben

 

Olyan égitestet fedeztek fel az amerikai és francia csillagászok, aminek anyaga teljes egészében szén. "Ennek a bolygónak a felszínét valószínűleg grafit és gyémánt alkotja, nem pedig víz és gránit" - közölte Nikku Maddhusudhan, a Yale Egyetem kutatója. Az 55 Cancri E jelű égitest a rák csillagképben helyezkedik el és 40 fényévnyi távolságra van a Földtől. Méretét tekintve a Föld kétszerese, tömege azonban a nyolcszorosa anyagának sűrűsége miatt.

Bolygónk egy keringést egy év alatt tesz meg a Nap körül, ehhez képest a „gyémántbolygó” keringési ideje rendkívül rövid, mindössze 18 földi óra. Az emberek által ismert élőlények számára lakhatatlan, ugyanis 1600 Celsius-fok körüli forróság uralkodik a felszínén.

Ehhez hasonló gyémántbolygókat már korábban is felfedeztek a csillagászok, azonban az 55 Cancri E van a legközelebb hozzánk, ebből kifolyólag a legkönnyebben megfigyelhető.

Forrás: index.hu

Április 3. Csillagászati világnap

A csillagos égbolt látványa mindig is megbabonázta az embereket. Szinte minden kultúra megpróbálta értelmezni az égen elhelyezkedõ fényes pontok sokaságát.

A csillagászat vagy asztronómia - a szó eredete szerinti jelentése a csillagok törvényei - a földön kívüli jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozó tudomány.
A csillagászatot nem szabad összekeverni az asztrológiával, ami megpróbálja az emberek sorsát megjósolni égitestek jellemzőiből. Bár az asztrológiának és a asztronómiának közös történeti gyökere van, mégis módszerüket tekintve nagyon eltérőek; míg a csillagászat a tudományos megközelítés híve, az asztrológia egyfajta kulturális hagyomány talaján áll és nem tekinthető az akadémikus tudományok részének.

A Föld tengelyforgása

Bolygónk 23 óra 56 perc 4,09 másodperc alatt fordul meg egyszer a tengelye körül (ez az időtartam a csillagnap), amit mi úgy érzékelünk, mintha az égbolt fordulna el ugyanennyi idő alatt felettünk. Mivel a Föld nyugatról kelet felé forog, az égbolt és az égi objektumok keletről nyugat felé látszanak elmozdulni. A forgás következtében látszik körbejárni a Nap is, így jönnek létre a nappalok, amikor a Nap a horizont felett tartózkodik, és az éjszakák, amikor pedig alatta. A Nap lenyugvása utáni (illetve felkelte előtti) rövidebb átmeneti időszak a szürkület. A Föld forgástengelye jelöli ki az égtájakat is. A tengely két végét északi, illetve déli égtájnak, az erre merőleges két irány közül azt, amerre az égitestek kelni látszanak keleti, amerre pedig nyugodni, nyugati égtájnak nevezzük.
/forrás:Csillagászat ismeret és történet/

Évek óta terjeng az az elmélet, miszerint a 10. bolygóként ismert Nibiru, misztikusabb nevén a Planet X olyan közel kerül a Földhöz 2012–ben, hogy ez gyakorlatilag lakhatatlanná teszi bolygónkat. Az ok: megfordul a Föld polaritása, emiatt egymást követik majd a katasztrofális események. Így szól az elmélet, most nézzük a tényeket.

NASA mese
Az Amerikai Űrkutatási Hivatal, azaz a NASA a híresztelések szerint 1983-ban bejelentette a 10. bolygó létezését, amely a Nibiru nevet kapta a tudósoktól. Időközben kiderült az is, hogy a bolygót már a sumérok is észlelték, mi több: a maja kalendárium is akkor ér majd véget, amikor a Nibiru a Föld közelébe ér. Önjelölt világvége–szakértők, de néhány tudós is egyetért abban, hogy a 3600 évente visszatérő égitest alaposan megbolygatja majd a Föld polaritását, emiatt meg is állhat a forgásban a bolygónk. A következmények között vulkánkitöréseket, cunamikat említenek, de egy újabb jégkorszak is bekövetkezhet– állítólag. A NASA említésére sokan elhsizik a fentieket. De nem így történt. A NASA nem jelentett be semmit.

Az utóbbi időben sokat emlegetett maja kalendárium 2012. december 21–én ér véget, a világvége–variációk egész tárházát sorakozatják fel: nukleáris holokausztot, népességpusztulást jósolnak.

A 2012-es világvége-elméletek egyike az, hogy abban az évben, pontosabban december 21-én egy vonalban sorakoznak majd bizonyos bolygók. A dolog csak ott sántít, hogy ez minden évben így történik. Sőt, még akkor sem kell az armageddontól tartani, ha minden eddiginél tökéletesebb szögben sorakoznak majd fel az égitestek: 1997-ben már volt egy minden szempontból tökéletes felállás, és akkor nem történt semmi. Mi történhetne tehát 2012-ben? A maják számítási rendszerének logikájához és pontosságához nem fér kétség, de felesleges lenne csak a számok alapján leírni magunkat a Föld felszínéről.

A Nibiru bolygó története nem ott kezdődőtt, amikor felfedezték (ugye a NASA is cáfolta ezt), hanem amikor kitalálták. A sumérok feljegyzéseiből kiindulva alkották meg a Planet X misztikus történetét. A sumérok Marduk főistenük égi otthonát nevezték Nibirunak. Közben a babiloniak leigázták őket, és ennek örömére egy mítikus történet is szárnyra kelt annak igazolására, hogy miért tették a földdel egyenlővé a sumér kultúra több városát. Eszerint Marduk felszabadította a többi istent és megölte az Annunakikat. Egyes mostani elméletek szeint a Jupitert nevezhették Nibirunak a sumérok, de mint sok minden másra, egyelőre erre sem találtak épkézláb magyarázatot.

A dolog azonban egyszerűbbnek tűnik bármilyen nyakatekert magyarázatnál: az a Nibiru, amely állítólag elpusztít majd mindent a Földön, Zecharia Sitchin sci-fi író agyszüleménye. Az író állítja: létezik egy tizenkettedik bolygó (nem, nem is tizedik, már tovább megy), amely 3600 évente teszi tiszteletét a bolygónk közelében. Ezen a bolygón pedig emberek élnek, az Annunakik. Mint kiderült, Sitchin kissé belemagyarázott az eredeti sumér agyagtábla-szövegekbe.


Rengeteg ellentmondás van a 3600 éve visszatérő Nibiru-elméletben. A számtan segítségével könnyen rájöhetünk, hogy a Földnek minimum egyszer már el kellett volna pusztulnia. a másik az, hogy semmilyen bizonyítékot nem találtak eddig a 10. bolygóról, amit pedig tudni vélnek az is spekulációk eredménye.