Június 5. - Környezetvédelmi Világnap

Minden ember, főleg az aki növénybarát, tehet a környezete, a Föld egészségéért.

Vigyázzunk erre az aprócska bolygóra, mert másutt nincs helyünk.    S ha még évek múlva is szeretnék madarak zenéjére ébredni reggel,  akkor tennünk kell nekünk is érte valamit.



Tegyünk a levegőnk, és környezetünk tisztaságáért, gondoljuk át mit kockáztatunk.

1972-ben június 5-én nyílt meg Stockholmban „Ember és bioszféra” címmel az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciája
.

A Nyilatkozat az irányelvekről című okmányban szerepel: „Az embernek alapvetően joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget.”

A konferencia ezt a napot határozatában nemzetközi KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGNAPPÁ  nyilvánította.

A hatalmas világegyetemben kis gömb kering egy csillag körül; harmadik a bolygók családjának sorában - Merkúr, Vénusz, Föld. 

A Föld  a kőzetbolygók  csoportjába tartozik.Anyagának nagy része kőzetekből áll, míg  belsejében nagyméretű fémes mag helyezkedik el. Kora 4,6 milliárd év.


Mi ezen a nem is olyan kicsi bolygón élünk.   A Föld valójában egy óriási űrjármű, amelynek átmérője 13000 kilométer, és 30 kilométeres másodpercenkénti sebességgel száguld a pályáján. 24 óra alatt teljes körfordulást végez. A szárazföldek a Föld felszínének 30%- át adják. A fennmaradó 70%- át a tengerek és óceánok teszik ki.

Az utóbbi évszázad lendületes fejlődése drasztikus hatást gyakorolt élőhelyünkre. A saját élőhelyünket olyan mértékben romboljuk, mintha egy kifejlődött  gyermekkel lassan ölő mérget itatnánk minden nap. Az iparosodás, a termelés ökológiai katasztrófához vezeti ezt a kis kék bolygót, amely talán egyedül kering ezen tulajdonságokkal az egész univerzumban.
 Földünk már több esetben túlélt nagy katasztrófák színhelye. Volt már klímaváltozása, pólusváltása, nagy aszteroida becsapódása. A Föld mindig túlélte ezt, csak az élővilága nem.

Idősek világnapja

Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét az idősek világnapjává.

Október elseje az idősek világnapja. Ebből az alkalomból köszöntjük mindazokat az embereket, akik hosszú élet munkáját, tapasztalatait tudják maguk mögött.
Segítségükkel ápoljuk a hagyományainkat, száll generációról –generációra a sok tudás.


"Ostoba piktor az idő, mentél tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt" /Jókai Mór/

"Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor
a fogát csikorgatta. /Móra Ferenc/

 Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” /Sütő András/

Kávé története

 

Számos legendát ismerhetünk a kávé élénkítő hatásának felfedezéséről. Az egyik legrégebbi történet szerint Etiópiában, Krisztus előtt 850 táján vette észre egy fiatal kecskepásztor, hogy az egyik növényfajta termését elfogyasztó kecskék rendkívül élénkké váltak.

Ez után szerzetesek kóstolták meg a termést, de csalódást okozott nekik a keserű íz, úgyhogy a maradékot tűzbe dobták. Hamarosan finom illatokat éreztek a levegőben. Az illat annyira felcsigázta kíváncsiságukat, hogy a pörkölt termést lefőzték. Az ilyenformán készített italt Isten ajándékának tekintették, mert elfogyasztása után szinte egész éjszaka ébren tudtak maradni.


2. A kávé felfedezése

A kávéivás kultúrája a XI. század táján alakult ki. Ekkoriban importálták először a kávét Arábiába a növény őshazájából, Etiópiából. A perzsákat elbűvölte az ital erőteljes stimuláló hatása, a kávét "iszlám borként" emlegették, hiszen a valódi bor fogyasztását a muzulmánoknak vallásuk szigorúan tiltotta. Innen ered a "kávé" szó is, amely a régi arab "kahua" névből származik.

A XV. század második felében a kávé elterjedt az Arábiai Királyság egész területén, majd Mekkán és Medinán keresztül 1510-ben már Kairóig is eljutott.

A XVI. század első felében az Oszmán Birodalom hatalma csúcspontjára érkezett. A kávé eközben az élet mind fontosabb részévé vált Arábiában, Kis-Ázsiában, Szíriában, Egyiptomban, valamint Dél-Kelet-Európában is. Az első kávéházak 1530-ban és 1532-ben nyíltak meg Damaszkuszban, illetve Aleppóban.


3. A kávé meghódítja Európát

1615-ben velencei kereskedők hozták el Nyugat-Európába az első kávét tartalmazó zsákokat. A kávét csodás aromája és élénkítő hatása hamar népszerűvé tette. Hamarosan Európa-szerte felbukkantak a kávéházak. A polgárság, amelynek gondolatai mindig az üzlet körül forogtak, valósággal magasztalta a kávéfogyasztás józanító hatását, hiszen a kávé még az iszákosokból is szorgos munkásokat csinált. A holland és angol telepesek a földkerekség legkülönfélébb tájain megszerzett gyarmatokra vitték el a növényt, hogy ültetvényeiken tovább termesszék.

Amikor a törökök 1683-ban Bécs ostromának befejezésére kényszerültek, távozásukkor 500 zsák kávét hagytak hátra. Egy vállalkozó szellemű lengyel üzletember ezt a készletet használta fel a város első kávéházának megnyitására.

A kávéfogyasztás terjedésével párhuzamosan növekedtek a kávéültetvények világszerte. Európában pedig már a XVII. század elején sikeres próbálkozásokat tettek az üvegházi kávétermeszre is. 1714-ben XIV. Lajos király ajándékba kapott egy kávécserjét Párizsban. Ez az egyetlen növény a közhiedelem szerint sok millió mai kávécserje őse.


4. A kávé a XX. században

A XX. század eleje óta Brazília a világ legnagyobb kávétermesztője. A teljes mennyiség körülbelül egynegyedét állítja elő ez biztosítja számára az első helyet. A világ kávétermelése körülbelül évi 100 millió zsák. Ennek legnagyobb része Közép-Amerikából, Brazíliából és Dél-Amerika trópusi övezeteiből származik.

A házi kávépörkölést idővel teljesen kiszorította az ipari késztermék-gyártás. 1901-ben a japán Dr. Sartori Kato bemutatta a nyilvánosságnak az első oldódó kávéport. 1938-ban a Nestlé társaság megteremtette az oldódó kávé (az ún. instant-kávé) kereskedelmi értékesítésének alapjait is.

A kávé felhasználásának alakulásáról érzékletes képet ad a statisztika azzal kapcsolatban, miként fejlődött a nyerskávé fogyasztása a legutóbbi 250 évben:

1750: 600.000 zsák, 1850: 4 millió zsák, 1950: 36 millió zsák, 1995: 94 millió zsák, 2000: 103 millió zsák.

A forró és élénkítő ital iránti kereslet hamarosan az olaj utáni második legfontosabb kereskedelmi termékké tette a kávét. A sikertörténetet persze tarkították túltermelési időszakok – melyek során hatalmas fölös készleteket égettek el – árzuhanások, a világgazdasági válság, fogyasztáscsökkenési periódusok a két világháború idején, és végül nemzetközi kávékereskedelmi megállapodások, amelyek célja a kávé árának stabilizálása volt.

Kávé világnapja

Szeptember végén számos országban ünnep a kávé világnapja.

 Magyarországon nyolcadik alkalommal fognak össze a szakma képviselői, hogy tehetséges, alkotókedvű baristák avassák be a közönséget a kávé világába.

Víz Világnapja március 22.

Az ENSZ 1993-ban nevezte ki március 22-ét a Víz Világnapjává. A világnapok olyan hétköznapi ünnepek, amikor az emberiség számára fontos dolgokra irányul a figyelem. A Víz Világnapja egyike ezen ünnepeknek. E nap jelentősége tehát éppen az, hogy világszerte felhívja a figyelmet vízbázisaink fokozott védelmére, az ivóvíz fontosságára, különleges értékére. 

A Víz Világnapja alkalmával a megszokottnál is több figyelem irányul ember és víz évmilliókra visszatekintő kapcsolatára .

 A víz kincs, a víz érték! A világ számos országában embert próbáló feladat a napi vízadag előteremtése is. Jelenünk és az eljövendő generációk sorsa többek között azon is múlik, hogy miképp gazdálkodunk a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket.

"Víz! Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy."(Saint-Exupéry)

A víz világnapja jó alkalmat teremthet arra, hogy végiggondoljuk, mit jelent számunkra a víz, mint az élet jelképe, szimbóluma, melyet joggal tekinthetünk az élet bölcsőjének.

Lehoczky János:
A VIZEK FOHÁSZA
/részlet/

"Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
 Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.....
 
Víz vagyok.
Őrizned kell!"

Március 21. Költészet Világnapja

Ma, a tavasz első napján van a Költészet Világnapja, ami egyébként nem azonos a Költészet Napjával, vagyis április 11-vel.
Az ünnepnapot az UNESCO tűzte arra a napra, amikor az északi féltekén beköszönt a tavasz, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség napjára.

Nekünk magyaroknak van mit ünnepelni. A csodálatos magyar nyelv olyan irodalmi nagyságokat adott a világnak, mint Petőfi és Ady, József Attila és Radnóti Miklós. És még hosszan, nagyon hosszan lehetne folytatni a sort.

Babits Mihály: Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatosan, hogy minden fűszál
lágy leple alatt egyenesen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze múltba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Macskák világnapja

A macskákat Elő-Ázsiában és az ókori Egyiptomban istenként tisztelték. Egyiptomban Básztet istennőt macskafejű nő alakjában ábrázolták, ő volt az örömök istennője és szent állata a macska volt. Az egyiptomiak halott macskáikat bebalzsamozták és eltemették, akárcsak az embert.

A görögöknek és a rómaiaknak is kedvenc háziállatuk volt, egészen a középkorig, amikor az emberek már úgy gondolták, a macskák a démonokkal állnak kapcsolatban. Ekkor terjedt el az a babona is, hogy boszorkányok bújnak macskabőrbe. Ez vezetett a macskák pusztításához, aminek hatására elszaporodtak az egerek és a patkányok – így mégis kegyelmet kaptak. De még ma is sokan félnek a fekete macskától

A fekete macskával kapcsolatos babona minden kultúrában jelen van, azonban mindenhol más, pozitív vagy negatív jelentést tulajdonítanak neki. Egyes macskákkal kapcsolatos babonák a 21. században is fennmaradtak, például vannak akik úgy tartják, hogy balszerencsét hoz, ha egy fekete macska keresztezi az útjukat. Az angolszász országokban az október végi halloweent megelőzően az állatvédők rendszerint nem adnak örökbe fekete egyedeket, mivel tartanak attól hogy egyes befogadók csupán a tréfák vagy hiedelmek miatt kívánnak hozzájutni ezen állatokhoz, esetleg sátánista rituálék keretén belül kívánják feláldozni őket.

Mi magyarok többnyire rosszat sejtünk, ha fekete macska keresztezi utunkat, de talán megváltozik véleményünk és nem fogunk egyből rosszra gondolni, amikor átszalad előttünk az úton egy fekete macska, ha elolvassuk, milyen érdekes felfedezést tett az Amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet genetikai diverzitást vizsgáló laborjának kutatója, Stephen O`Brien. A kutató szerint ugyanis a fekete macskák (házimacska, fekete párduc, jaguár) színét meghatározó gén, az MC1R védettséget nyújt bizonyos fertőző betegségek (pl. HIV-fertőzés) ellen

A fekete macskák bundájának színét meghatározó génnek, az MC1R-nek az emberekben is előfordul egy változata. Ez a génváltozat, ha mutáción esik át, nálunk embereknél, nem fekete, hanem vörös hajszínt eredményez. Az MC1R gén elsődleges feladata - a színmeghatározáson kívül - az, hogy kiválassza, mely anyagok juthatnak át a sejtfalon. A tudósok feltételezése szerint a gén célirányos átalakításával megakadályozható lenne, hogy bizonyos vírusok és baktériumok átjuthassanak a sejtfalon.

Stephen O`Brien szerint, ha sikerülne pontosan meghatározni a fekete szőrű macskák betegségek elleni (természetes) genetikai ellenálló képességének okát, akkor az nagy segítséget nyújthatna az embereket megtámadó, jelenleg még gyógyíthatatlan vírusokkal szembeni küzdelemben.
/Forrás:Erdély online/

Macska jóslatok

A macska megjósolja a földrengést

A kedvenc négylábúinkról azt tartják, hogy sokkal hamarabb képesek megérezni egy földrengést, mint bármilyen más modern technikai eszköz. Többször megfigyelték már, hogy a földrengések előtt a macskák nagyon izgatottá válnak és kényszeresen, illetve igazán látványosan keresik a kijáratokat. Olyannyira bennük van a menekülési vágy, hogy akár még a zárt ablakokat is képesek betörni, noha a földrengésnek még látható/érezhető nyoma nincs is.

A macska megjósolja az eső eljövetelét

A macskák nem csak rezgéseket képesek előre megérezni, hanem nagyon érzékenyek az éghajlatváltozásokra is kimondottképpen a viharok és felhőszakadások eljövetelére. Ők talán az egyik legbiztosabb természetes időjósok, akik bár minden fajta időjárást nem képesek megjósolni, de az eső közeledtét, azt igen. A megfigyelések alapján az eső közeledtével a macskák a fülüket kezdik, vakargatni illetve bizonyos esetekben mellső mancsukat sokáig a fülük mellé emelik és ott tartják.

A macskák megmutatják hol van vízér a lakásunkban

Érdemes megfigyelnünk, hogy kedvenc házi állatunk hol szeret a legjobban pihenni vagy tartózkodni, hiszen azok a helyek lakásunk legkiegyensúlyozottabb pontjai.

GPS nélkül

Hogyan talál haza a macska?

A macskának kiváló a vizuális memóriája, ezért a szabadba kijáró macska jól tud tájékozódni, és nem is szokott elveszni. Közismert dolog azonban, hogy akkor is helyes irányban indul hazafelé, ha több tíz kilométerre elhurcolják otthonától. Ennek bebizonyítására egy német zoológus néhány cirmost dobozba zárva, kacskaringós útvonalat választva, otthonuktól több kilométernyi távolságra lévő mezőre vitt, ahol korábban egy labirintust épített fel. Az útvesztő közepéből huszonnégy folyosó indult ki a szélrózsa minden irányába. A labirintust lefedték, hogy a Nap vagy a csillagok fénye ne segítse a tájékozódást. A macskákat betették a labirintusba, majd hagyták, hogy irányt válasszanak. Az esetek többségében azon a folyosón indultak el az állatok, amerre az otthonuk volt.

 Bebizonyosodott, hogy nem legenda az, hogy a macska hazatalál, de hogy hogyan, arra a zoológus nem tudott elfogadható magyarázattal szolgálni. A legkézenfekvőbbnek tűnt, hogy a macskák memóriatérkép alapján tájékozódtak. A tudósok azt feltételezték, hogy az állatok emlékezetükben tárolták a sok kanyart és fordulatot, s folyamatosan korrigálták magukban a hazafelé vezető útvonalakat. Ezt a feltevést is eloszlatta azonban néhány további kísérlet. Utazás előtt ugyanis elaltatták a macskákat, és úgy szállították azokat a kihelyezett labirintusba. A magukhoz tért állatok így is tudták, hogy melyik folyosón kell hazaindulniuk. Viszont nem találtak haza a cicusok, ha mágnest rögzítettek a fejükre. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a hatodik érzék rejtélyének kulcsa vasból van. A macskák testében feltételezhetően vasoxidot tartalmazó idegi struktúrák, ún. magnetoreceptorok vannak. Ezek térbeli elhelyezkedése a Föld mágneses mezejének a hatását idegi impulzusokra fordítják le, és segítik az állatot a helyes irány kiválasztásában. Természetesen nem elhanyagolható a macskák kiváló hallása sem a hazafelé vezető útirány meghatározásába.

Február 2. - vizes élőhelyek világnapja

Február másodika a vizes élőhelyek világnapja, annak emlékére, hogy 1971-ben ezen a napon írták alá az iráni Ramsarban a Ramsari Egyezmény néven ismertté vált nemzetközi megállapodást a vizes élőhelyek, elsősorban az ott élő madárvilág védelméért.

Az egyre fokozódó emberi beavatkozás hatására a 20. század közepére olyan mértékben összezsugorodtak a vizes élőhelyek, hogy óhatatlanul szükségessé vált az ökoszisztémák hosszú távú megőrzését szolgáló nemzetközi szintű összefogás.


A vizes élőhelyek megóvása globálisan, Európában és hazánkban is kiemelten fontos feladatunk, hiszen az éghajlatváltozás következményeként a természeti katasztrófák gyakorisága 35 év alatt több mint a duplájára nőtt – a katasztrófák 90%-a vizekhez kötődik, a jövőben pedig még több extrém időjárási eseményre számíthatunk.

Fehér Bot Világnapja

A Fehér Bot Nemzetközi Világnapja október 15. A nemzetközi nap célja a közvélemény figyelmének felhívása a vakok és a gyengén látók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit, a társadalomba való teljesebb értékű beilleszkedésük útját.



A fehérbot a vakok utcai közlekedésének közismert és elengedhetetlen segédeszköze. Alkalmazásának gondolata a francia Guilly d’ Herbemont grófnőtől származik. A párizsi utcán sétálgatva többször megfigyelte a nagy jármű- és személyforgalomban félénken és bizonytalanul közlekedő vakok állandó veszélyeztetését. A 20-as évek végén Párizs forgalma egyre fokozódott, a vakok veszélyeztetettsége egyre inkább növekedett. A vakok megsegítésének lehetőségét megtárgyalta az édesanyjával, aki nem értett egyet a lánya igyekezetével, és inkább irodalmi művek Braille rendszerű átírását javasolta a lányának, amely igen divatos tevékenység volt a magas társadalmi rétegek hölgyeinek körében. A kérdéssel mégis tovább foglalkozva egy könnyen felismerhető eszköz kézben hordásának a gondolatát vetette fel. Így jutott a “fehérbot” használatának a szükségességéhez, amelyet úgy a járművek vezetői, mint a gyalogosok távolról felismernek és tudják, hogy közöttük vak ember közlekedik. Használata fokozatosan terjedt el Európában és csaknem az egész világon.

Október 4.- Állatok Világnapja

Minden évben október 4-én ünnepeljük az Állatok Világnapját. Ez a nap Assisi Szent Ferenc halálának napja. A rendalapító Szent Ferenc az állatok védőszentje, a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük (főleg a madarakkal).

Az Állatok Világnapját 1931-ben Olaszországban hívták életre, s 1991 óta ünnepeljük hazánkban is.

A kezdeményezés célja a vadon élő állatok pusztulásának megfékezése volt, mára minden állat védelmének fontosságáról szól ez a nap. Az Állatok Világnapjának alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat közötti barátságot erősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára.

Egészségügyi világnap április 7.

 Az ENSZ ezen a napon alapította meg a WHO-t (World Health Organization) az egészségügyi világszervezetet.

Erdők világnapja

Erdők és fák nélkül nem élhetünk, nélkülük nem lesz elég élelmünk. Az erdő a Föld tüdeje – szén-dioxidot köt meg, oxigént termel, árnyat ad, párologtatással hűti a Föld felszínét, az egészséges vízkörforgás egyik kulcsszereplője. Az erdők lassítják a klímaváltozást, szűrik a por- és zajszennyezést, segítik a talajmegőrzést és élőhelyet nyújtanak számos embernek, állatnak, hasznos beporzónak.

Az erdők folyamatosan változó, élettel teli, összetett ökológiai rendszerek – a biológiai sokféleség legnagyobb őrzőiként a szárazföldi állat- és növényfajok több mint 80%-ának adnak otthont. Munkát, élelmet és menedéket adnak közel 1,6 milliárd embernek, és nem csak fával és élelemmel látják el az emberiséget.

2013 óta az ENSZ Közgyűlés határozata alapján ünnepeljük minden évben március 21-én, a márciusi napéjegyenlőség napján az erdők világnapját.

Az erdők csendje, a természet szépsége jót tesz testnek és léleknek - oldja civilizált világunk stresszét, ellazít, feltölt. Töltsünk minél több időt fák között, a zöldben, ismerkedjünk velük, fogadjunk örökbe egyet és figyeljük, hogyan változik. "Csak aki ismeri a fákat, az képes védelmezni őket." Szeressük és védjük meglévő erdeinket, a városi, kerti fákat, és ültessünk a már elpusztítottak helyett.

8000 éve még a Föld szárazföldi területeinek felét borította erdő, ma már csak alig egyharmadát. Minden percben egy futballpályányi erdő tűnik el a Földről, és velük több 100 erdei állat- és növényfaj minden egyes nap!

.

Nagymacskák

Az ENSZ Közgyűlése 2013-ban döntött arról, hogy március 3-át - mely abban az évben a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) elfogadásának 40. évfordulója volt - a Vadvilág Világnapjává (World Wildlife Day) nyilvánítja. Ezen a napon bolygónk vadon élő növény- és állatvilágának sokszínűségét ünnepeljük.

Ez a nap arra is emlékeztet, hogy mára az élővilág fennmaradása komoly veszélybe került, többek között élőhelyük csökkenése és a környezeti bűnözés, például az orvvadászat, a határokon átívelő illegális kereskedelem és a jogtalan fakitermelés következtében - írja közleményében a WWF Magyarország.

Az elmúlt száz évben a tigrispopulációk például 95%-kal lettek kisebbek, az afrikai oroszlánok populációi pedig húsz év alatt 40%-kal zsugorodtak.

A Kárpátok szellemmacskája: a hiúz

A világon előforduló négy hiúzfajból a legnagyobb hazánkban is őshonos. Az eurázsiai hiúznak - a többi nagyragadozó mellett - fontos szerepe van abban, hogy fenntartsa az erdei életközösséget. Jelenlétük következtében ugyanis a növényevők viselkedése megváltozhat, egyedszámuk olyan szintre csökkenhet, amely lehetővé teszi az erdő természetes megújulását.
A rejtőzködő életmódja miatt a Kárpátok szellemmacskájának is nevezett hiúz hazánkban az elmúlt évtizedekben jelent meg újra. Mára már rendszeresen előfordul a Börzsöny, a Zemplén és az Aggteleki-karszt területén, de hazai állománya még mindig védettségre szorul, hiszen az elmúlt években nincs tudomásunk arról, hogy sikeresen adtak volna életet utódnak. Jelenlétükről vadászok beszámolói mellett néhány kameracsapdás felvétel is árulkodik. Az észlelések ellenére azonban összlétszámuk tíz alá tehető.



/fotó turistamagazin.hu/

Vakvezető kutyák világnapja

1994. április 27-én ünnepelték meg először A VAKVEZETŐ KUTYÁK VILÁGNAPJÁT. Az ötlet a Nagy-Britanniában lévő Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetségétől származik.

Egyszer, ha úgy alakul, nézzetek bele egy vakvezető kutya szemébe. Érdemes!
Olyat láthattok benne, ami az emberekből javarészt már régen kiveszett. „

Miért fontos megemlékeznünk róluk, és világnapot szentelni nekik ?

Olyan csodálatos kutyákról van szó, amelyek emberek életét könnyítik meg, de nem csak megkönnyítik, hanem igazi barátjukká, társukká válnak. 

 Az állatok soha nem az alapján adnak szeretetet és segítséget, hogy egészséges-e valaki, hanem önszántukból, ösztönből.

 

 Vajon hányan tudják, hogy az ember kutyákkal való együttélése több mint 1200 évre vezethető vissza. A kutya sokat tud, sok mindenben segítőtársa az embernek, de mégis a hűség az a tulajdonság, ami elsőként eszünkbe jut róla. Több olyan történetet ismerünk, amelyben az eb hosszú évekig várja gazdáját, aki már régen eltűnt a háború poklában; vagy az élet teremtette más útvesztőben. Hogy mindig is életünk komoly résztvevői voltak ezek a jószágok, arról tanúskodnak azok a közmondások, amelyek sok száz éve át- meg átszövik hétköznapjainkat. Itt van a kutya elásva. Jön még kutyára dér. Jobb az élő kutya a holt oroszlánnál. Kutya után ugat a kutya, ha nincs is semmi oka. Kutyaharapást szőrivel (gyógyítják).  Kutyából nem lesz szalonna. Nem eszi meg a kutya a telet. Nemcsak egy tarka kutya van a világon. Pénz beszél, kutya ugat. Bánja, mint a kutya, amelyik hetet kölykezett. Belejött, mint kiskutya az ugatásba. Bizonytalan, mint a kutya vacsorája.  Folytathatnánk a sort, hiszen ezernyi az élmény és  tapasztalat, ami hozzájuk fűzi az embert.  



A kutya és ember kapcsolatára utal a szép ősi magyar monda. „… Miután a föld így szépen elkészült volt, Úr-Isten fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a Napból. Ebből formálta az első embert és az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a Napdarabkákból, ebből a törmelékből teremtette meg az ember és az asszony két hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát.”

Kedvesség világnapja

A kedvesség világnapját november 13-án ünneplik szerte a világban.

A világnap célja, hogy előhívják az emberekből a kedves viselkedést, amelytől mindenkinek élvezhetőbb lesz az élete.

A kedvesség csak elhatározás kérdése, és legalább annyira jó annak, aki adja, mint annak, aki kapja.

A kedvesség gyakorlása igazi művészet, az egyik legszebb ajándék, amit nyújthatunk a világ és Önmagunk felé.

1998-ban egy maroknyi japán fiatal alapította meg a Kedvesség Mozgalmat. Akkor még csak a szűk környezetüket buzdították arra, hogy az évnek legalább ezen az egy napján legyenek kedvesek embertársaikhoz és nyitottak rájuk. A tokiói kezdeményezés azóta világméretű lett!

Október 28 - animáció világnapja

116 éve, 1892. október 28-án vetített először rajzolt mozgóképeket a falra egy Émile Reynaud nevű ambiciózus francia mérnök kis párizsi mozijában, ezért 2002-ben az évforduló tiszteletére ezt a napot nevezte ki a Nemzetközi Animációs Szövetség az animáció világnapjának.

Az animációs technika kezdete a 19. századra tehető. Az első próbálkozások arra, hogy állóképekből mozgóképet készítsenek a fenakisztoszkóp, a zoetróp és a különböző pörgetős füzetek voltak. 

A 20. században született meg a hangos rajzfilm, amikor már emberi és egyéb hangok, zenei aláfestés, illetve egyéb zörejek társultak a képi látványhoz. Az animáció, mint technika egyébként az állóképek oly mértékű váltakozásának eredménye, amelytől a kép mozogni kezd, a szereplők pedig megelevenednek a szemünk előtt. Egymás után körülbelül 16 képkocka váltakozik egyetlen másodperc alatt.

Ma már számítógépes eszközök is rendelkezésünkre állnak a rajzfilmkészítés során, így egyre élethűbb és profibb mesék születhetnek. A legnagyobb filmstúdiók a Paramount Pictures, a Warner Bros, a Disney és a Pixar. Ezek eleinte 5-10 perces rövidfilmeket készítettek. A legsikeresebb természetesen Walt Disney, akinek 2011-ig több mint ötven egész estés rajzfilmje jelent meg. A legelső, még 1938-ban, a Hófehérke és a hét törpe volt, mellyel nyolc Oscar-díjat nyert.
Magyar viszonylatokban is igencsak van mire büszkének lennünk, hiszen rengeteg neves animációs filmkészítő munkálkodott nálunk. Foky Ottó, akit A legkisebb Ugrifüles, a Misi Mókus kalandjai és a Varjúdombi mesék által ismerhetünk. Dargay Attila, a Lúdas Matyi, a Vuk, a Szaffi, a Pom-Pom meséi, valamint A nagy ho-ho-horgász alkotója. Gémes József, a Mézga család, a Macskafogó és a Vili, a veréb mesék atyja. Mata János, a Kukori és Kotkoda, továbbá a Mikrobi kitalálója. Richly Zsolt, akinek A kockásfülű nyulat, illetve a Kíváncsi Fáncsit köszönhetjük. Ternovszky Béla, aki a Pumuklit, és a Dr. Bubó figurájának otthont adó Kérem a következőt! című rajzfilmsorozatot hozta létre.


Forrás:Kárpátalja.ma
Kiss Adrien Éva - részlet

KENYÉR VILÁGNAPJA

A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy október 16. legyen a KENYÉR VILÁGNAPJA.



Az első kenyeret készítő civilizációnak a sumért és az egyiptomit tartják. A kenyér fogyasztása a mindennapi élethez tartozott; megmaradt falfestményeken jól láthatók a kenyérsütés egyes fázisai is. A kenyér misztikus volta már ekkor megjelenik: egyiptomi falképeken ovális és kúp alakú kenyeret ajánlanak fel az isteneknek. A Genezis könyvében Ábrahám fia Lót két angyalt lát vendégül, akiknek kovásztalan kenyeret sütöttek, másoknak kovászost. Jézus a csodálatos kenyérszaporítás alkalmával ötezer embert lakatott jól kovászos kenyérrel. Az utolsó vacsorán ugyanakkor kovásztalan kenyeret tört meg, amivel saját magát azonosítva mondta: „ez az én testem”. Ezzel a kenyér szakrális jelentését örökre ránk hagyta, megerősítve azt, hogy az emberiség számára ugyanolyan fontos a lelki táplálék, mint a testi. Ezzel az eseménnyel a kenyér még jobban kiemelkedett napi táplálékaink közül.

Belső-Ázsiában és Európában (Magyarországon is) a kenyér történetének minden fejlődési foka élő valóság; a lepényszerű lapos kenyértől a magas, finom, fehér kenyérig minden változatát készítik. Hiába ismerik a kenyérnek és összetevőinek minden titkát, mégis azt érzik: a kenyérben valami „természetfölötti” erő, a múlt és a jövő rejlik, az emberiség élete függ tőle.
A „kenyér” szó ugor eredetű (nem finnugor!), bolgár-török eredetű pedig az eke, árpa, búza, arat, sarló, boglya – tehát a legfontosabb, gabonatermesztésünkhöz tartozó szavak. Eleink annyira tisztelték a kenyeret, hogyha véletlenül leesett egy darabka a földre, azt fölvették és megcsókolták. Városainkban a megmaradt megszáradt kenyeret nem dobták ki, hátha használja még valaki étkezésre. (Sajnos a mai rossz technológiának és a különböző adalékanyagoknak köszönhetően a kenyér nem szárad, hanem penészedik, erjed, savanyodik).

Sokan emlékeznek még arra, hogy nagyszüleink mielőtt megszegték a kenyeret, késsel keresztet rajzoltak rá. A kenyérsütés napja ünnep volt, ami egy héten egyszer történt. A jól megkelesztett, kidagasztott kenyeret kerek vagy hosszúkás, lenvászon kenyérruhával kibélelt formába (szakajtóba) tették. Ha otthon nem volt kemence, elvitték a pékhez, és szép pirosra sütötték. Érdekes, hogy a Székelyföldön egészen sötétre, majdnem égettre sütik a kenyeret, és még melegen ütögetve leverik a sötét réteget. A vastagabb héjú kenyeret szívesebben fogyasztják, mint a vékonyat. A székelyeknél olyannyira fontos a mindennapi kenyér, hogy szinte minden főtt ételhez fogyasztanak: leveshez, főzelékhez, tésztához, pityókához.
Napjainkban is sokkal nagyobb becsülete van ott a kenyérnek, a szűkös történelmi idők megtanították rá a székelyeket. Ha ennyire fontos az élethez a kenyér, akkor bizonyára a halottnak is adtak útravalóul a túlvilágra. Hun fejedelmi temetőhelyeken a Góbi-sivatagban találtak a régészek kővé keményedett, lángosszerű kenyeret, illetve inkább lepényt (langallószerűt). Léteztek áldozati kenyerek is, amelyeket hitviláguk szerint formáztak: Nap, Hold, csillagok, állatok. Priszkosz rétor többször is megfordult a hun király, Atilla udvarában és leírta az étkezésüket: „…Először Atilla felszolgálója lépett be egy tállal és utána a többiek, akik mindannyiunknak felszolgáltak, kenyeret és különféle élelmet rakva az asztalokra… A hunok a húsételekkel szívesen fogyasztottak kenyeret…”
A honfoglaló kenyere valami olyasmi lehetett, mint a palócok ma is készített bodagja. Az érett rozskalászt megpörkölik, amíg a kalászból csak a szemek maradnak, megduzzadva. Kézzel kimorzsolják, fateknőbe vagy cserépedénybe teszik, megtisztítják, sóval behintik, famozsárban megtörik. Az ebből készített lepényt parázstűzben megsütik. Régebben átizzított kőlapon is sütöttek bodagot, „hamuban sült pogácsát”. Magyar népmesék gyakori szereplője ez a kenyér, amit útravalónak adnak a legkisebb fiúnak, amikor elindul szerencsét próbálni. Ebben a formában sem csupán étek a sajátos pogácsa, mert leggyakrabban meg sem eszi a fiú, inkább túlvilági segítőként számít rá. Csíkban és Háromszékben a lepényt még ma is „kőre leppencs”-nek nevezik, a Bodrogközben pedig kövönsültnek.

Az igazi magyar kenyeret kovásszal készítik, kemencében sütik. Akkor jó, ha szép magas lesz. Mátyás királyról feljegyezték, hogy „magyar módra”, kovásszal süttetett kenyeret. Mátyás király házassága – az olasz Beatrixszal – előtérbe hozta a fehér zsemlyék sütését. Híres mestere Zsemlyesütő Gáspár volt, aki olyan tekintélyre tett szert, hogy a főváros polgára, sőt tanácsúr is vált belőle.  Pékmesterek sütötték, és piacon árulták. A szegények eledele a fekete kenyér volt, amit nem piaci padokról árultak, hanem földre terített gyékényről.

A kenyérfogyasztás a XVI. századra jelentősen megnőtt, az alföldi búzakenyér a XVIII. századra fogalommá vált; kiváló minőségét, szokatlanul nagy méretét angol, francia, német utazók csodálták. A kenyér különleges helyzete mindennapjainkban kivívta magának a néphagyományban is betöltött fontos szerepét. Számos szokás és tilalom tartozik készítéséhez és fogyasztásához, a családi jólét biztosítása érdekében.

Állatok világnapja - október 4.

Minden évben október 4-én ünnepeljük az Állatok Világnapját. Ez a nap Assisi Szent Ferenc halálának napja. A rendalapító Szent Ferenc az állatok védőszentje, a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük (főleg a madarakkal).

Az Állatok Világnapját 1931-ben Olaszországban hívták életre, s 1991 óta ünnepeljük hazánkban is.
A kezdeményezés célja a vadon élő állatok pusztulásának megfékezése volt, mára minden állat védelmének fontosságáról szól ez a nap. Az Állatok Világnapjának alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat közötti barátságot erősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára.

Állatok a mitológiában

„ne nézzünk, ne hallgassunk, ne mondjunk semmi rosszat.”

A MITIKUS MAJOM.  A tudomány, az írnokok istene. Hanumán – a szélisten fia.
A majmok eredetileg hírszerzők voltak, akiket az istenek azért küldtek az emberekhez, hogy tudomást szerezzenek cselekedeteikről. A kikémleléstől megvédelmező varázslatot szolgálták a hármas-majom ábrázolások.


A MITIKUS RÓKA..

A keleti kultúrákban él egy olyan hiedelem, hogy a róka képes emberalakot ölteni. Egy régi kínai legenda szerint a róka ötven- és százéves korában emberalakot ölt, és vagy varázslóvá, vagy gyönyörű leánnyá változik, és elpusztít mindenkit, aki beleszeret.

Kínában házasságszerzőként szerepel. Egyik mese szerint egy Csung nevű fiatalember a vetések között sétál. A hullámzó búza közül egy vörös róka ugrik elő, Csungot nevén szólítja és csalogatja, mondván: „Gyere velem, gyere utánam!” A róka fut előtte. Néha eltűnik és Csung már azt hiszi, nyomát veszítette, de ismét előtűnik, ugrál előtte s ismét hívja.
Egyszer azután egy tóhoz érnek. A tavon sok kicsiny csónak lebeg és mindegyikben egy-egy szép leány evezget. Azt mondja Csungnak a róka: „Ezek közül a legszebb lesz a feleséged!” Csung talál egy üres csónakot is, a tóra kievez és egy gyönyörű szép rózsaszín ruhájú leány után siklik. Ő eltűnik előle rózsaszínű lótuszvirággá változva. Csung ezt leszakítja, hazaviszi és vízbe teszi. Mindez alkonyatkor történik. Otthon a virág visszaváltozik szép leánnyá, Csung nejévé lesz és neki gyermekeket is szül.
Az ősi Kínában általános volt a meggyőződés, hogy a róka ezer évig él, és miután kilenc farkat növeszt, különleges képességei támadnak érzéki csábítások kifejtésére.


Perzsiában szent állatnak tartották, mivel hitük szerint a holtakat átsegítette a mennybe.

Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a rókabőr révén az ember élvezheti az istenek kegyét, a perui indiánoknak pedig volt egy rókaistenük. A choktau törzsek a rókát a családi egység őrzőjének tekintették, az apacsok neki tulajdonították a gonosz medve megölését, illetve azt, hogy farkát a lángokba dugva ellopta az ember számára a tüzet.

Az indiánok igyekeztek kiengesztelni az elejtett állatokat. A tűzföldiek – szertartás keretében - arról beszélnek a megölt rókának, hogy ők szerették, és igazán sajnálják, hogy megölték, de lássa be, hogy éhesek, ezért nem volt más választásuk.

Az ősi japán hit szerint a rókaszellemek emberré tudnak változni.

A róka Japán legjellemzőbb mitikus állata. A rókát, illetve a rókává változott leányokat megtaláljuk Fudzsijama legendájában is. A Fudzsijama, a „Halhatatlan Hegy” földrengés után, az emberek szeme láttára született. A történetben a favágó megy fel a hegyre, amikor váratlanul nevetést hall. A hang irányába indulva egy tisztásra érkezik, ahol két gyönyörű lány labdázik. Amikor a favágó megszólal, „akárha varázsige hangozna el, kis rókává lesznek. Hegyes orrú, meredt fülű szép vörös bundás állatokká, akik azonnal elsurrannak a bokrok tövében.”
Japán mondákban a boszorkányok szerepét is játszhatják. Fehér róka a hátasállata, és kedvelt futára Inarinak, a rizs istenének, szentélyeinek díszkapui mellett gyakran állnak fából vagy kőből kifaragott rókafigurák, szent irattekercset vagy a Paradicsom kulcsát tartva a szájukban.
Japán egyes vidékein a róka maga a rizsistenség. A bő rizstermés a jómód alapja, ezért a róka a nagylelkűség jelképe.

/Forrás: Temesvari G./Magóc/

A tánc világnapja

1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapja, április 29-e a tánc világnapja.

A tánc.. 

„...valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható, valami, ami érzelmes és érzéki, közöl, noha nem beszél, kérdez, miközben szavai nincsenek. Néha megráz, felkavar.
néha meghökkent, amikor a fizika törvényeit meghazudtolni látszik. Néha gyönyörködtet csupán. Anyaga az emberi test, de eredője mindig az emberi lélek, és mindig az emberi lélek felé irányul. … Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy. … A táncoló ember, amíg táncol, szabad, független, azonos önmagával...” (Krámer György)



A legősibb civilizációkban az istenek előtti tánc fontos eleme volt a templomi szertartásoknak. Egyiptomban a papok és papnők fennkölt táncokat lejtettek a hárfák és fuvolák hangjának kíséretében. E mozdulatsorok egy isten életének jelentős eseményeit jelenítették meg, vagy kozmikus mintákat utánoztak, amilyen például az éjszaka és a nappal váltakozása. Az egyiptomi temetéseken táncoló asszonyok fejezték ki a gyászolók fájdalmát.

A görög szentélyekben a szent alkalmakat, amilyenek például az olimpiai játékok voltak az időszámításunk előtti 8. századtól, a templom szüzeinek táncával nyitották meg. A kórus (khorosz) eredetileg pusztán egy olyan körtánc volt, amelyet egy isten tiszteletére lejtettek. Az időszámításunk előtti 6. századtól vált a görög dráma központi elemévé.

Már a nagyjából időszámításunk előtt 1400-ból származó egyiptomi freskók megörökítették a tánc másik örök vonzerejét. A sírkamrák falain lengén öltözött lányok lejtik izgató táncukat, amelyet ülő zenészek kísérnek. Ők szórakoztatják a sírban elhelyezett férfit a túlvilági tartózkodása folyamán. Az evilági élvezeteket kínáló táncosnők azóta sem mentek ki a divatból.

A szórakoztató táncnak természetesen kevésbé erotikus formái is kialakultak az idők folyamán. Ezek egyike az európai udvarokban népszerűvé vált balett. Maga a Napkirály, XIV. Lajos is nagy rajongója volt a táncművészeteknek. 1661-ben összegyűjtötte a legkiválóbb párizsi táncmestereket, és megalapította a Királyi Táncakadémiát (Académie Royale de Danse), majd 1669-ben a Királyi Zeneakadémiát (Académie Royale de Musique). Ennek a két intézménynek az összeolvadásából alakult ki a ma is létező Párizsi Opera.

Zenei Világnap - október 1.

 A zene kincs, sokféle muzsika öleli körül mindennapi életünket, bátorít, lelkesít, vigasztal, szeret minket, embereket. A zene a legjobb barátunk, mindig segít, mellettünk van, bennünk él.

A Zenei Világnap ünnep. A ZENE ünnepe.

           Az 1970-es évek elején Jehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére lett október 1. a zene világnapja. Ilyenkor a világ valamennyi koncerttermében felcsendül a muzsika.

"Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek. "

/Babits/