A suba a juh szőrös bőréből készült, ujjatlan, hosszú palást. Készítéséhez a hosszabb, durvább szőrű magyar racka juhok bőrére volt szükség. Szűk subát lehetett készíteni már három és fél juhbőrből is, a bő, ünneplő subákba azonban néha 12-14 bőrt is beledolgoztak.
A suba a szabadban élő, dolgozó parasztemberek, pásztorok, hosszú utakra járó fuvarosok ruhadarabja volt. A szőrével befelé viselték hidegben, szőrével kifordítva eső ellen, mivel a zsíros, természetes gyapjúfürtökről lepergett az eső. Az egész nap a nyájat vigyázó pásztoroknak szinte háza volt a suba: benne vészelték át a vihart, esőt, belé burkolózva aludtak a földön, az összehajtott subára ültek, néha a kiterített suba volt az asztaluk.
A ködmön bőrből készült, viselték férfiak, nők, volt térdig érő változata, de gyakrabban derékig, csípőig ért. Általában szűcsmesterek készítették. A régi történeti feljegyzések nemesi viseletben sohasem említenek ködmönt, az kizárólag parasztemberek, mezővárosi polgárok öltözékéhez tartozott. Készítői is a “magyar szűcsök” voltak, míg a szövettel bevont, úri, polgári prémes ruhákat “német szűcsök” varrták.
A guba első rátekintésre szőrével kifordított subához hasonlít, valójában azonban durva szövésű gyapjúszövetből készült, amelynek szálai közé gyapjúfürtöket szorítottak szövés közben. A gyapjú természetes színében készült fekete, fehér és szürke guba is. Volt hosszú, lábszárközépig érő változata, ilyeneket használtak a szekerező, fuvarozó parasztemberek, pásztorok. A derékig érő rövid gubát fehér színben asszonyok viselték.
A guba olcsóbb volt, mint a suba, szegényebbeknek való. Ezért mondták egykor: “guba gubával – suba subával”, vagyis a szegény keressen szegény élettársat, a gazdag tehetőset.
/Nő-család-otthon/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése