Természettudós, néprajzkutató, Amerika és Délkelet-Ázsia utazója. Apja, Xantus Ignác Széchenyi István magántitkára volt. Jogi tanulmányait Pécsett végezte, de Pesten tett ügyvédi vizsgát 1847-ben. Az 1848-as forradalom idején nemzetőrnek állt, részt vett a pákozdi csatában. 1849 februárjában elfogták, a világosi fegyverletétel után a császári hadseregbe sorozták. Sikerült megszöknie. Londonba ment, ahol másfél évet töltött, de a kilátástalanság tovább űzte Amerikába. A "korlátlan lehetőségek hazájában" élete igen változatos volt, sok megpróbáltatást kellett elviselnie. Itt vált elismert természetrajzi gyűjtővé. Gyűjteményéből a Magyar Nemzeti Múzeumnak is küldött anyagot. Küldeményei és itthon megjelent publikációi elismeréséül az MTA levelező tagjává választotta. 1861 novemberében hazatért Magyarországra, de a kedvezőtlen polgári körülmények miatt már a következő évben újból Amerikába utazott, ahol hadnagyi rangban lépett vissza a hadseregbe. Utóbb Mexikó egyik kikötővárosába (Manzanillo) nevezték ki konzulnak. 1864 júliusában végleg visszaköltözött Magyarországra. Részt vett az állatkert szervezésében, és annak megnyitásától (1866) igazgatója volt.
A
budapesti volt az első Állatkert az országban (a Világon a 25.). Igaz,
Magyarországon már Nagy Lajos királynak és Mátyás királynak is voltak
oroszlánjai, az alcsúti arborétumban most is láthatók a régi
medveketrecek maradványai és több vadaspark is létesült régen is, de
kifejezetten állatkert az országban sokáig nem volt. A Világon legelső,
újkori állatkertjének tartott Schönbrunni állatkert 1752-es megnyitása
után merült fel egy fővárosi állatkert létrehozásának gondolata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése