Vers - Reményik Sándor: Hegedű sír

Hegedű sír, magányos hegedű

A roppant csillag-kupola alatt.

Oly kristálytiszta üveghangokon

Jajdul a végtelenbe valaki;

Úgy ostromol Istent és éjszakát,

Könyörög, lázad, adja meg magát,

Hogy lehetetlen meg nem hallani.

És mennyi ilyen kristály-hegedű –

És mennyi ilyen harmat-tiszta hang –

És megváltásra méltó mennyi bánat

Az örök csillag-kupola alatt.

Ha ezeket nem hallja senki sem,

Ha ezeket nem bánja senki sem:

Mért hallaná meg az én hangomat?

Kolozsváron született, és 51 éves korában 1941. október 24-én  ugyanitt halt meg. A Házsongárdi temetőben nyugszik. Temetésekor Bánffy Miklós  mondta a sírnál: „mindenütt ott lesz, és örökké, ahol él, küzd és szenved a magyar.”