"Bunyevácz Zsuzsa - Nimród nyomában
A Biblia szerint Noénak három fia
született: Sém, Hám és Jáfet. Hám fia volt Kús, aki „nemzé Nimródot”, aki
hatalmas „birodalmának kezdete volt Bábel, Erek, Akkád és Kálnék, a Sineár
földén”. Noha a ma sumíroknak nevezett nép által lakott birodalom egykori
királya, Nimród, a magyar hagyományban mint őskirályunk szerepel, sokáig szinte
semmit sem lehetett tudni róla. Sorozatunkban Nimród király nyomába eredünk a
téma kutatóinak segítségével. Elsőként Gönczi Tamással beszélgettünk, a
Nimród gyűrűje című könyv szerzőjével, aki elsősorban a szájhagyomány
oldaláról foglalkozik a kérdéssel.
- A Nimród tradíciót legjobban a szóhagyományon keresztül lehet
megközelíteni. Nagyon érdekes, hogy az erdélyi területeken maradt fenn belőle
majdnem az összes Nimród emlék. Itthon szinte semmi sem, de ettől függetlenül
mondhatjuk, hogy magyar hagyományról van szó, csak a két országrészen belül az
erdélyi volt a hagyományátadó, de egyelőre nem tudjuk, hogy mi lehet ennek az
oka.
Napjainkban nagy valószínűséggel azért került felszínre a Nimród
kérdés, mert egyre többet beszélünk az Árpád-házról. Szakrális királyainkkal
korábban csak történelmi szempontból foglalkoztak, és nem törődtek a mitológiai
hagyománnyal, holott a kettő csak együtt ad teljes képet. A kérdés főleg azért
izgalmas, mert Kézai mester szerint az Árpád-ház legelején Nimród király áll,
ami azért is érdekes, mert a többi gesztában ezt nem említik. Valószínűleg ő
azért írt róla, mert az ő korában még élő hagyományon keresztül bontja ki ezt a
kérdést, bizonyára a népi, és nem az egyházi hagyományon keresztül foglalkozott
a kérdéssel, tehát a magyar néphagyományon keresztül találta meg Nimródot, az
őskirályt.
A hagyomány szerint a magyarok őskirálya a Turul nemzetségen
keresztül az Árpád-házban hagyományozódik tovább.
- Meglepő,
hogy egy karizmatikus magyar királyi család, az Árpád-ház legelején egy mitikus
király áll.
-
Ha ehhez még hozzátesszük az Erdélyben szórványban található
hagyománytöredékeket, akkor azt is látjuk, hogy ez az őskirály magyarul
beszélt, és egyúttal a világ királya is volt. A világ királya ezek szerint a
magyarok királya.
Időtlennek tűnik ez a hagyomány, mert nem tudjuk, hogy a mítosz
mikor találkozott a történelemmel. Nem tudjuk hitelesíteni, hogy mikor élt a
mitikus Nimród király. Azt viszont tudjuk, hogy az Ószövetség említést tesz
Nimródról. A magyar és az ószövetségi hagyomány azonban csak a nagy király
nevében egyezik meg. Az ószövetségi Nimród kora viszonylag pontosan
behatárolható, a magyaré biztosan korábbi, de pontosan nem ismert. És ami még
érdekesebb, egyedülálló a világban, az, ami a magyar mítoszokban az Árpád-háznál
történik: a mítosz belép a történelembe. Ha az európai királyi dinasztiákat
nézzük, látjuk, hogy próbálnak mitikus gyökeret találni királyi családjaiknak, a
mi néphagyományaink pedig Nimród őskirályunkig vezetnek, aki jó szándékú,
megbecsült király.
- A
Bibliában azonban negatív személyként jelenik meg Nimród.
- Az Ószövetség csak megemlíti, többé
nem tér vissza rá, nem tesz hozzá, nem foglalkozik vele részletesen. Az ott
megrajzolt kép feltűnően különbözik a mi Nimródunktól: a mi hagyományunkban jó
szándékú, óriás király, aki a világ első királyságát alapítja meg, dinasztiát
alapít, de semmiképpen sem olyan, mint az Ószövetségben: akarnok, zsarnok.
Benedek Elek érdeklődését is felkeltette ez a különbözőség. Felvetette, hogy a
magyar mesekincsben és mitológiai hagyományban fellépő Nimród lehet, hogy nem
azonos az ószövetségi Nimróddal, illetve lehet, hogy azonos, de valamilyen ok
miatt különféle megítélés alá esik. Elképzelhetőnek tartotta azt is, hogy az
ószövetségi király időeltolódás kapcsán a korábban már létező Nimródnak csupán
egy későbbi reflexiója.
- Csillagmítoszaink szerint Nimród a csillagok felett jár, mint
vadász, de az Ószövetségben is az olvasható, hogy „kezde hatalmassá lenni a
földön. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: hatalmas vadász az
Úr előtt, mint Nimród”.
-Nagyon érdekes, hogy a magyar mitológiai hagyományban mint
vadász nem jelenik meg, a mesehagyományban viszont igen. Ismeretes Hunor és
Magor vadászata, de itt már az aranyszarvassal is találkozhatunk. Úgy mondanám,
hogy az időrendi sorrend a következő: mese, mitológia, történelem. A mese
gyökerei vezetnek a legrégebbre. Ha lefejtjük a mitológiát, akkor megmarad az
ősmese, ott viszont megjelenik a vadász. A magyar mese tehát őrzi ezt az
őshagyományt, valamint azt, hogy az őskirály magyarul beszél.
Nagyon érdekes, hogy az ószövetség szerint a vízözön előtt a
kultúra nyelve Nimród nyelve volt. Bábel-toronyának építésénél veszti csak el az
emberiség, a gondolkodó kultúrréteg, a nyelvét. Milyen érdekes, Nimród nyelvét
beszéli a kultúrréteg, viszont a mi mesehagyományunk kapcsán Nimród nyelvét
beszéli az Árpád-ház!
Van tehát egy nimródi ősmese képünk. Minden, ami ezzel
kapcsolatban fennmaradt, lejegyeztem, és mintegy mitológiai világörökséget,
összekapcsoltam egymással. Felhasználtam Kerényi Károlytól kezdve Hamvas Béláig
mindent, ami a tradíciókkal kapcsolatban fellelhető, és próbáltam összekapcsolni
a Nimród hagyománnyal. Így találtam meg Nimród gyűrűje néven, hogy valamikor
volt egy egységes hagyományunk, az elején Nimróddal, mint őskirállyal, és ez a
mitológiai örökség köszön vissza az aranyszarvasban, az Árpád-házban, szerepe
megcsillan a pálosoknál, a Pilis esetében, mint szakrális helynél és még
sorolhatnám.
Ősi hagyománykincsünk a világ első nyelvére, az ősnyelvre is
utal, ami kapcsolódik a magyarsághoz, fontos kihangsúlyozni a hitelesség
kedvéért, hogy nem tudni még, milyen szinten. Hiszen egyelőre csak töredékes
információk vannak a birtokunkban. Ezeket az egyezéseket kapcsolom össze, ezért
nagyon nehéz megmondani az ősnyelv és a magyar nyelv kapcsolatát, de hogy van
kapcsolat, az biztosnak látszik.
- A Biblia szerint Nimród építteti Bábel tornyát¼
- Említésre méltó, hogy ősmese kincsünk is toronyépítőként
említi, de az Ószövetséggel ellentétben nem úgy, aki azért épít tornyot, hogy
onnan támadjon, hanem azért, hogy minél közelebb legyen az Égi Királysághoz. Nem
Isten ellen támad, hanem Istent, a Fényt akarja megismerni. Érdemes emlékeznünk
arra, hogy őseink mindig a magaslatokra jártak imádkozni. Az ősi magyar
hagyomány kerek tornyai karcsúak, de magas voltak, és azért imádkoztak a
magasban, hogy közelebb legyenek Istenhez
Érdekes, hogy a Tündér Ilonáról szóló meséinkben fennmaradt egy
olyan, miszerint Tündér Ilona egy torony tetején él, mint tündér királylány, így
legközelebb van a Naphoz. Ez azt jelenti, hogy Nimród egy nagyon régi napmítosz
örököse. Ez pedig, elvezet minket a Pilissel való kapcsolathoz: ez az
úgynevezett fehér (fény?) kereszténység vidéke, ami hajdanán az Árpád-házi
királyok szakrális központja volt. Egyre többen jutnak arra a következtetésre,
hogy a Pilis koronázó székhely volt, így nyilván szoros kapcsolatban kell lennie
az őskirállyal. Nagyon régi, archaikus hagyománykincsek öröklődtek a Pilisben.
Hiába telepítettek be bárkit, érdekes módon minden nép átörökítette ezt az
őshagyományt. Mesehagyományunk szerint az ősi óriáskirály - aki sziklákat képes
emelgetni – palotája a Pilisben van.
- Több kutató az Orion csillagképet Nimróddal azonosítja.
- Jómagam a szóhagyomány oldaláról foglalkoztam Nimróddal, így
csak ilyen szempontból tudok bármit is mondani ezzel kapcsolatban. Feltűnő, hogy
a mi mitológiánkban, eltérően másokétól, az Orion nekünk nem tájoló pont, hanem
otthon. Orion az otthona Nimród királynak, otthona Csaba királyfinak. Égi
otthon, égi központ. Nálunk nincs kapcsolata az egyes földi helyekkel olyan
direkt módon, mint például az egyiptomi piramisoknál megfigyelhető. Az Orion az
egész világon egyfajta kijelölő pont, csak nálunk otthon. Különös a viszonyunk
hozzá. A „fényes otthon” és az úgynevezett fehér kereszténységünk között
kapcsolatot kell feltételeznünk, ez utóbbi az Árpád ház kihalásával megszűnt.
(Ismeretes, hogy a fehér kereszténység se nem római, se nem ortodox, hanem
speciálisan magyar volt, és a fénymítosznak fontos szerepe volt benne.)
- Mi az oka annak, hogy gyakorlatilag nincs írásos emlékünk
Nimródról? Kézain kívül mások miért nem írtak róla?
- Bábel tornyának építése előttről egyetlen írásos emlék maradt
fenn, amiben „kultúrhéroszként” említik Nimródot, aki írást, tudást, hitet adott
a népnek.
Első hallásra talán hihetetlennek tűnik, de a valóság mégis az,
hogy a nem írott hagyomány sokkal hitelesebb, mint az írott. Az írott
átpolitizálható, manipulálható. Gondoljuk el, hogy amikor a nagymama mesél az
unokájának, akkor csak azt adja tovább, amit ő hallott a nagymamájától, tehát
sokkal tisztább forrásnak tekinthető.
Kivétel nélkül a vallásalapítók „csak” verbális hagyományt
hagytak hátra, amit csak később írtak le. Nem véletlen például, hogy Buddha
kifejezetten ellene volt annak, hogy lejegyezzék szavait. A kimondott szó a
legfontosabb, és éppen ezért is érdekes, hogy csak a verbális hagyományban van
meg a Nimród-emlék.
Hadd mondjak egy példát! Amikor gyűjtöttem az anyagot a
könyvemhez, találkoztam egy alföldi parasztasszonnyal, aki elmesélte – amit
generációkon átmeséltek a családjában, hogy Nimród gyűrűje létezik, Nimród
halálával nem „ment” az égbe, hanem Attilához, majd Árpádhoz, végül fehér
atyákhoz került. Az egyszerű parasztasszony nagy valószínűséggel nem látott
pálos atyát és nem tudta, hogy ők a fehér atyák. Valószínűleg nem olvasott
Attiláról és nem biztos, hogy ismerte az Árpád-ház történetét, de azt minden
bizonnyal állíthatjuk, hogy nem volt tisztában a pálos rend és az Árpád-házi
királyok kapcsolatával. Nagy hatással volt rám ez a történetet, ami jól
példázza, hogy mi a hagyományátadás legtisztább módja, és éppen ez teszi
hitelessé Nimród őskirályunk létét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése