Ezen a napon történt - Charles Darwin

1809. február 12-én született Charles Darwin egy Shrewsbury nevű kisvárosban, Angliában .

 Apja Dr. Robert Darwin jó nevű orvos volt, anyja Susannah Wedgwood a híres fazekas Josiah Wedgwood lánya. Hat gyerek közül ötödiknek született, édesanyja hamar meghalt. A kis Charles ekkor még csak nyolc éves volt, anyja helyét nővérei próbálták betölteni.

Charles már kiskorától fogva a természet szerelmese, imád horgászni, vadászni, lovagolni, növényeket és állatokat gyűjteni, különösen a rovarok érdeklik. A vizuális beállítottságú emberek közé tartozik, tanulmányai, melyek főleg humán tantárgyakból tevődtek össze, iszonyatosan untatták. Édesapja elég korán, 17 éves korában, középiskolai tanulmányai befejezése előtt, Edinboroughba küldi, hogy orvosnak tanuljon, mint bátyja Erasmus. Charles azonban az orvostudományt is unalmasnak találja, s ráadásul a vérnek még a látványára is összeborzad. Miután hamar nyilvánvalóvá vált, hogy orvos nem lesz belőle apja újabb iskola után néz. Így kerül Darwin 1828-ban Cambridge-be, ahol is teológiát tanul. Abban a korban a papi pálya keretein belül mód nyílott a természet tanulmányozására isten bölcsességének bizonyítékaként, az ez iránt érdeklődő és fogékony emberek számára. Habár az órák zömét Charles itt is unta, elég ideje volt rá, hogy szabadon hódolhasson kedvenc időtöltéseinek. Itt ismerkedik meg John Stephens Henslow-val, Cambridge-i botanika professzorral, aki maga is a természet megszállottja. Henslow péntek esténként saját házában tart előadást érdeklődő diákjai számára, ezeket az előadásokat Darwin is látogatja. Darwin állandó kérdezésével felkelti Henslow figyelmét. A korkülönbség nem túl nagy kettejük között, Henslow még csak 33 éves, hamar barátok lesznek. Darwint már csak úgy emlegették Cambridge-ben: 'Az ember aki Henslow-val sétál.' (The man who walks with Henslow) Ez a barátság később meghatározó lesz Darwin életében. Tanulmányai elvégzése után Henslow ajánlására tanul geológiát, így kerül Darwin Adam Sedgwick geológus professzorhoz, akit a walesi hegyekbe vezetett expedíciójára is elkísér. Hazaérkezésekor pedig egy Henslow közvetítésével érkezett meghívó várja: Robert FitzRoy kapitány keres útitársat az Admiralitás megbízásából Dél-Amerika partjaihoz tervezett tengeri expedíciójához.

Az expedíció fő célja az Anglia számára fontos hajózási útvonalak feltérképezése de az egyéb célok között szerepel az érintett partok növény és állatvilágának a leírása is. Az expedíció hivatalosan megbízott természettudósa MacCormick hajóorvos volt, ami bevett gyakorlat volt a Royal Navy-nél abban az időkben. FitzRoy kapitány nem is ezt a posztot akarta betöltetni, hanem a kétéves út várható magányát szerette volna elkerülni. A hajón a kapitányon kívül még 74-en utaztak, a kapitány azonban munkáján kívül nem állhatott szóba alárendeltjeivel. Társaságát csakis egy vele egyenrangú úriemberrel oszthatta meg. Mivel nem vehetett fel csak úgy bárkit a hajójára ezért 'hirdette meg' a természettudósi állást, amely egyrészt elég csábító kellett legyen ahhoz, hogy egy vállalkozó kedvű fiatalember vállalja érte egy kétéves utazás viszontagságait, másrészt elfogadható indokot nyújtott az Admiralitás számára egy létszámon felüli személy behajózásához. FitzRoy először egy barátját majd Henslow-t kérte meg, de mindketten visszautasították az ajánlatot. Darwint Henslow ajánlotta FitzRoy kapitány figyelmébe. Darwin szívesen mondott volna igent, azonban apja először ellenezte az utazást. Darwin nagybátyjának Josiah Wedgwoodnak a segítségére volt szükség Robert Darwin meggyőzéséhez. Ekkor Darwin apja beadta a derekát, s ráadásul minden tőle telhető segítséget felajánlott, ami, mint később kiderül nem üres ígéret volt. Közben azonban Fitzroy egy másik barátját is megkörnyékezte. Amikor Darwin, aki nagy sietve Londonba utazott, ezt megtudta úgy érezte a mennyországból a pokolba került. Szerencséjére, kiderült, hogy Fitzroy megint nem járt sikerrel. Végre szabad volt az út Darwin előtt.

Az utazást több hetes várakozás előzte meg. Plymouth kikötőjéből csak a megfelelő keleti szél mellett lehet kifutni a tengerre. Az őszi-téli időszakban ez viszont ritkaságnak számított. Két sikertelen kísérlet után, amikor pedig a második alkalommal már messze kint voltak a csatornán, karácsonykor még mindig Angliában voltak. Karácsony másnapján végre megjött a várva-várt idő. Ekkor azonban egy újabb akadály tornyosult Fitzroy kapitány elé. A matrózainak zöme Plymouth kocsmáiban volt a hajó helyett. Másnapra sikerült valahogy összeszedni őket, így, a Beagle, s vele Darwin 1831 december 27-én hagyta el Plymouth dél-angliai kikötőjét, s csak öt év múlva 1836 október 2-án tértek vissza.

Darwin azonban közel sem töltötte mind az öt évet a Beagle fedélzetén. Heteket, sőt hónapokat tartózkodott egyfolytában a Dél-Amerikai kontinensen: hosszas utazásokat tett Patagóniában a Rio Negro torkolat vidékén, járt az Andok hegységeiben, egy alkalommal három hónapot töltött Rio de Janeiroban, míg egy másik alkalommal három és fél hónapot régi iskolatársa Richard Corfield valparaisoi házában. Darwin így összesen 533 napot volt tengeren, ebből a leghosszabb időszak 57 nap, de ez alatt is gyakran, hetente-kéthetente kötöttek ki. Darwint legalább annyira érdekelte a geológia, mint a növény vagy állatvilág. Az utazás alatt olvasta Charles Lyell többkötetes művét a 'Principles of Geology'-t. Az első kötetet még FitzRoy kapitánytól kapta az utazás előtt, aki maga is érdeklődött a geológia iránt, a második kötet azonban már 1832-ben Montevideoban érte utol Darwint.

Hazatérése után olvassa Malthus könyvét, ezt követően jön rá a természetes szelekció elméletére. Ekkor azonban még nem publikál. 1839-ben a Royal Society tagjává választják, feleségül veszi Emma Wedgwoodot és publikálja az utazás során készített jegyzeteit: "Voyage of the Beagle" címmel (magyarul "a Beagle útja", a könyv magyar fordításban "Egy Természettudós Utazásai" címmel jelent meg). Később 1844-ben a gondolatait összegzi egy 230 oldalas esszé formájában melyet nem publikál, viszont Emmának meghagyja hogy halála esetén adja ki. Ezek után nekilát a kacslábú rákok tanulmányozásának. Ez egy rövid munkának ígérkezett, Darwin úgy gondolta, hogy egy év alatt végez vele. Ebből nyolc év lett, 1854-ben publikálja a kacslábú rákokról írt monográfiáját. A könyv további szakmai elismerést hoz Darwinnak, a Royal Society díjjal jutalmazza. Darwin vitathatatlanul a kor egyik vezető zoológusa.
Darwint derült égből villámcsapásként éri Wallace első levele, 1855-ben, melynek címe: "On the Law which has Regulated the Introduction of New Species" ("A törvényről, mely az új fajok megjelenését szabályozza"). Wallace itt kifejti a közös őstől való leszármazás elvét. Dariwn ekkor Lyell unszolására nekilát leírni elméletét. Egy monumentális több ezer oldalas könyvben gondolkodik melynek címe: "Big Species Book" Ezt a könyvet Darwin sohasem fejezi be. 1858-ban megérkezik Wallace második levele, melyben leírja a természetes szelekció elméletét: "On the Tendency of Varieties to Depart Indefinitely from the Original Type" ("A vátozatoknak azon hajlandóságáról, hogy végtelenül eltérjenek a kiindulási típustól")
Darwin teljesen le van törve, a természetes szelekció elméletét mindig is "saját" elméleteként tartotta számon. Álmában sem gondolta volna, hogy valaki más is rájöhet. Ráadásul eddig még semmit sem publikált. A problémát két barátjára Hooker-re és Lyell-re bízza, akik azt a megoldást találták ki, hogy a Linné Társaság 1858, július 1-én, megtartandó soron kívüli ülésén felolvassák Wallace cikkét Darwin régebbi jegyzeteivel együtt. A felolvasásnak semmiféle visszhangja nem volt, viszont Darwin nekilátott hogy publikálja elméletét. Először egy rövid alig több mint 500 oldalas absztraktot írt meg -számára- rekordidő mintegy nyolc hónap alatt. Később csak a kiadó hossza unszolására hagyta el a címből az "absztrakt" kifejezést. Így lett a könyv címe:
"On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle of Life". Magyarul: "A fajok eredete természetes kiválasztás útján, vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása"
A könyv megjelenése már sokkal nagyobb visszhangot váltott ki, ide értve a híres oxfordi vitát Thomas Henry Huxley és Samuel Wilbeforce püspök között. A vitára a püspököt Richard Owen -Darwin korábbi barátja de "A fajok eredete" megjelenése után egyik legbefolyásosabb ellensége- Anglia egyik leghíresebb paleontológusa készítette fel. A vitából Huxley mégis a püspök egyik személyeskedő megjegyzése révén került ki győztesen. Amikor Wilbeforce megkérdezte Huxley-t, hogy apai vagy anyai ágon származik-e a majmoktól Huxley -saját elmondása szerint- ekképp válaszolt: "Inkább származom egy majomtól, mint egy embertől aki a tehetségét egy komoly tudományos kérdés nevetségessé tételére használja fel." A vitán jelen volt Fitzroy kapitány is aki a bibliát magasra tartva tiltakozott Darwin elmélete ellen. Habár a vitából Huxley és ezzel persze Darwin (aki nem volt jelen) került ki győztesen még sok év kellett ahhoz, hogy Darwin elméletét széles körben elfogadják.

Darwin élete hátralevő részét downi birtokán élte le, felesége és gyermekei társaságában (Emma 10 gyereket szült neki, ebből 8-t sikeresen felneveltek). Társaságba nem nagyon járt, a vitákat meghagyta Huxley-nak akit ezért "Darwin bulldogjának" kereszteltek el. "A fajok eredete" megjelenése után még három könyvet publikált, mindhárom korszakalkotó a maga nemében.
forrás: ramet.elte.hu/~darwin/