A csillagászat (asztronómia) története az emberiség történetének legrégibb korszakaiba nyúlik vissza. A kínaiak, egyiptomiak megfigyeléseken alapuló, fontos ismeretekre tettek szert, míg a görögök inkább elméleti úton próbáltak közelíteni az égi jelenségekhez. Az alexandriai Claudius Ptolemaios (Kr.u.kb.100-160) volt az egyik legjelentősebb ókori csillagász. Nagy műve, az „Almagest” évszázadokra meghatározta a csillagászati nézeteket. Tanítása szerint a Föld a bolygórendszer központja, körötte keringenek a Nap, a Hold és a bolygók. Ez a nézet a keresztény egyházi tanokkal is jól megfért, hiszen az Isten alkotta Földet és az embereket helyezte a világmindenség középpontjába, amelyen az egész világegyetem nyugszik. Mivel a bolygók mozgása ebből a nézőpontból szabálytalannak tűnik, Ptolemaios excentrikus körök és epiciklusok egész rendszerét dolgozta ki magyarázatként.
Ptolemaios nézetei egészen a XVI. század közepéig megingathatatlannak tuntek. Ekkor egy lengyel csillagász, Nikolaus Kopernikus (1473-1543) meroben újnak tuno tervekkel állt elo, amelyek azonban már az ókori szamoszi Aristarkhos (Kr.e. 310 – Kr.e. 230) tanításaiban fellelhetoek voltak: ezek szerint a Nap és az állócsillagok mozdulatlanok, a Föld a Nap körül kering és a saját tengelye körül forog.
Kopernikus volt az, aki Ptolemaios tanainak hosszas tanulmányozása után úgy vélte, hogy ezek alapján nem lehet pontosan prognosztizálni a bolygók mozgását, s rájött, hogy új nézőpontot kell keresni a vizsgálódáshoz. Megismerkedve Aristarkhos feltevéseivel, (valamint támaszkodva az új felismerésre, miszerint a Föld nem lapos, hanem gömbölyű) úgy vélte, hogy az ókori tudós jó nyomon járt: a heliocentrikus (Nap-középpontú) világkép választ ad minden kérdésre. Az állócsillagú égbolt forgását a Föld saját tengelye körüli forgásából vezette le, s így sikerült kiszámolnia a bolygók pályáját, melyet kör alakúnak vélt
1473. február 19.-én született Nikolausz Kopernikusz lengyel csillagász.
Lengyel származású pap, csillagász és matematikus. Nevéhez fűződik a Nap-középpontú (heliocentrikus) világrendszer első részletes kidolgozása. Felismerte, hogy a Föld és a többi bolygó a Nap körül keringenek, a Föld egyedül a Hold pályájának középpontja. Világrendszerét részletes számításokkal próbálta alátámasztani, ezek azonban nem vezettek sikerre, mert ragaszkodott a körpályákhoz (a körpálya dogmája). Könyve, "Az égi szférák körforgásairól" az egyház tiltakozását váltotta ki, később tiltó listára is került.
Kopernikusz merész újító volt, előítélettől mentesen tanulmányozta a tudományos életbe rögzült dogmák jó részét, szakított az ember nézőpontjából legegyszerűbbnek látszó magyarázattal, miszerint minden a Föld körül forog. Elméletét a csillagászat és a modern tudományok kiindulópontjának tekintik. A kopernikuszi felfogás megszabta a kor kutatási irányát azzal, hogy nem megoldotta, inkább felvetette az új matematikai, fizikai, módszertani és mindenekelőtt ideológiai problémákat.
Gondolatai Európa-szerte élénk visszhangot váltottak ki. Kopernikusz nekilátott, hogy téziseire alapozva részletesen kidolgozza az egyes égitestek mozgásait. Bár az alapfeltevések tökéletesek voltak, Kopernikusz világképe majdnem olyan bonyolultra sikeredett, mint Ptolemaioszé. Kopernikusz is kénytelen volt epiciklusokat alkalmazni, 34 kör segítségével magyarázva az égitestek által befutott pályákat. Miért nem lett egyszerűbb a világ az ő elképzeléseivel, holott a valós állapotokra épített?
A válasz egyértelműen az, hogy Kopernikusz nem bírt elszakadni a körpálya dogmájától, ő is csak e tökéletes formában mert gondolkodni. Holott az égitestek ellipszispályákon mozognak. Kopernikuszt élete végéig bántotta, hogy modellje nem ad világosabb, egyszerűbb megoldásokat az égbolt jelenségeire. Ezért halogatta főművének kiadását, amely végül 1543. május 24-én, halálának napján, frissen nyomtatva került a kezébe. Kopernikusz ekkor már nem volt teljesen eszméleténél, így nem tudhatta meg, hogy a könyv elejére az egyház rövid bevezetőt íratott úgy, mintha az ő tollából származna. Ebben az olvasható, hogy az egész írást csak fikciónak kell tekinteni, a valóságban nem ez a helyzet. A mű eredeti címe De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásáról). Kopernikusz III. Pál pápához szóló rövid ajánlással kezdi, kifejtve, hogy joga van feltételezni a Föld mozgását, s ha lesznek olyanok, akik a Bibliára hivatkozva megtámadják, azokat megveti.
1543. május 24-én halt meg Fromborkban.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése