Az ábécé, az írás az emberi szellem egyik legnagyobb találmánya, és egyik legfontosabb segítőtársa volt a történelem hajnala óta.
Kínában szótagokat, Egyiptomban képeket, Mezopotámiában ék alakú jelek kombinációját használták betűként, leírni ezt vagy azt a beszélt nyelvet. Mivel a beszéd, a kiejtett szó, elszáll – az embernek a műveltség legelső korszakaiban már az volt a törekvése, hogy a kimondott szónak maradandó nyoma legyen.
Érdekes írásmódja volt az asszíroknak és babilóniaiaknak, akik agyagtáblákra nádtollal úgynevezett ékírást alkalmaztak, de ezt és az ősgermánok úgynevezett rúna-írását, meg a hettitákét is ma már csak a szaktudósok képesek elolvasni. A dél-amerikai maja, inka, azték kultúra írása is sok érdekes dolgot őrzött meg az utókornak, de csak kitartó kutatók sok fejtörése árán váltak elolvashatóvá, hiszen élő emberi közösség már nem maradt, aki használja. A Húsvét-szigeti bennszülöttek híres írásának titkát még máig sem sikerült megfejtenie a tudománynak. Ellenben az arab írást a legtöbb mohamedán nép ma is használja, és él a jellegzetes kínai, japán, koreai, grúz, örmény, újgörög írás is.
A másolóktól a könyvnyomtatásig
A pergamen szó a görög pergamenéből ered, ami „pergamoni bőrt” jelent.
A velin kiváló minőségű pergamen (fiatal borjak bőre), amelynek legfőbb tulajdonsága, hogy nem issza be a tintát vagy a festéket és így megőrzi eredeti színét. A pergamen megjelenése két fontos és döntő lépést eredményezett : az egyik a lúdtoll használata volt és a másik a kódexek megjelenése és elterjedése. A kódexek az i. sz. 1 században tűntek fel és a 4 században már világszerte általánossá váltak. A kódexek írása már nem a rabszolgák dolga volt, mint egykor a rómaiaknál hanem a kolostorokban élő szerzeteseké. Az első kolostori másolóműhelyek Itáliában létesültek. Az első évezredben, Európában csak a kolostorok falai között a scriptoriumokban folyt a kódexírás és –másolás, kivéve Bizáncot ahol állami intézményekben is. A 12 .századtól nőtt a világi intézmények (műhelyek, cégek) száma Itáliától Németalföldig és ily módon nőtt az igényes, művészi kódexek száma és színvonala. Magyarországon virágzott a kódexírás, egészen a könyvnyomtatás elterjedéséig, a 16. századig. Itt említésre méltó Mátyás király[ Corvina könyvtára, mely jelentős helyet foglalt el Európában, nemcsak a kéziratos kötetei számával, hanem a könyvgyűjteményeivel is.
Johannes Gutenberg
Februárban két Gutenberg-évfordulóra is emlékezhetünk.1455. február 23-án nyomtatta ki (a világon először, addig kézzel másolt példányok voltak forgalomban) a Bibliát.
A másik: 1468. február 3.- halála.
Német nyomdász, korábban aranyműves, a mozgatható, cserélhető, kirakható betűkkel történő könyvnyomtatás feltalálója. Nevével köthető össze – Gutenberg-galaxis néven – a kultúra valamennyi ága-boga, az internet megjelenéséig.
Övé – ő maga – az európai könyvnyomtatás születése.
Az ókori és középkori mesterek sok évszázaddal a nyomtatás feltalálása előtt nyomtattak pecsétnyomókkal és hengerpecsétekkel monogramszerű írásjeleket. A XII. sz. könyvkötői különleges acélbélyegzőkkel díszítgették a könyvtáblákat és különálló acélbetűikkel préselték a kötések bőrtábláira a könyv címét. Éremkészítők és aranyművesek már régebben készítettek feliratokat és díszeket keményebb fémbe vésett mintabetűknek és ornamenseknek fémbe való ütögetésével. Amikor Gutenberg a patricát (az acélpálcikába faragott betűt) puhább fémbe préselte, megszületett a matrica. Ez azonban még nem oldotta meg a betűöntés kérdését: azt, hogy a szedésben a betű képe vízszintes vonalban álljon egymás mellett, hogy minden egyes betű olyan széles testre legyen öntve, amilyent rajza megkívánt, hogy minden betű azonos magasságú legyen. Gutenberg fölfedezésének lényege a betűk sorozatgyártása, amely által lehetővé válik szövegek kiszedése, majd a sajtó felhasználásával ezekről több azonos példány készítése. Valójában ő fejlesztett ki elsőként olyan, mozgatható betűelemeken és nyomógépen alapuló módszert, amellyel sokféle írott anyagot lehetett gyorsan és pontosan kinyomtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése