Régi szakácskönyvek

Vízvári Mariska és Zilahy Ágnes

1954.01.09.-én halt meg Vízvári Mariska.
Régi színészdinasztia tagja. Már gyermekként is többször színpadra lépett. 1896-ban elvégezte a Színművészeti Akadémiát, s a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. 1928-ban lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Először naivákat játszott, de nem volt sikeres ezekben a szerepekben, ezért a tragédiákhoz fordult, tehetsége azonban a komédiákban mutatkozott meg leginkább.

Több filmben is sikerrel szerepelt. 1902-ben drámát is írt "Szalmaláng" címmel, ezenkívül pedig egy szakácskönyv elkészítése is az ő nevéhez fűződik.

A szakácskönyv

Mi az oka annak, hogy ebben a műfajban egy-egy könyv maradandónak, időtállónak bizonyult ? Generációk kedves könyve lesz, amely féltett kincsként száll anyáról leányra.

Az, hogy receptjei jók, használhatók, elkészítésük öregbíti a háziasszony hirét-nevét önmagában kevés, hiszen a megjelent és megjelenő szakácskönyvek többsége is használható recepteket közöl.

Nem nehéz válaszolni a kérdésre, csak el kell olvasni Vízvári Mariskának, a nagy művésznőnek és nem különben országos hírű háziasszonynak könyvét.

Könyvének minden sorából az asszony szól az asszonyhoz, a tapasztaltabb társ a kevésbé tapasztalthoz nem előadói emelvényről, hanem baráti beszél­getésben.

- Én ezt így csinálom, azt úgy szokták elkészíteni, emezt ajánlom, mert igen finom, bár kissé drága ... és így tovább.

ízes magyarság, egyéni báj, az abszolút hozzáértésből fakadó tekintély testi ezt a hasznos, igen hasznos könyvet élvezetes olvasmánnyá, nemzedékek kincsévé.


Zilahy Ágnes

Az 1848-ban született Zilahy nem járt iskolába, bátyjaitól tanult meg írni, olvasni. Apja neves ügyvéd volt, de fiatalon meghalt, ugyanúgy, mint nyolc (!) testvérbátyja. Két válással végződött házasság után újra férjhez ment, és ekkor nyilvános étkezőt nyitott. Bár Nagybányán élt, Budapesten jelentette meg Valódi Magyar Szakácskönyvét 1891-ben, amelynek Előszavában így ír magáról: „Egészen magyar vagyok, ízlésre, szokásokra, s minthogy Erdélyben születtem, főzési modorom túlnyomóan erdélyies”.

A könyv története

Több éve már, midőn egy hangtalan, puszta nyári délután belépett hozzám -Nagyváradon- -gróf.Teleky Sándor, a vitéz, a híres honvédezredes,
mint egy tavaszi napsugár ugy hatott komor lelkivilágomra a gróf úr nyájas biztató szava.
Mert látva küzködő életem s tudva, hogy értek a főzéshez - kérdé: miért nem írok egy eredeti magyar szakácskönyvet?- Nincsenek-e leirott jegyzeteim, valami különlegesebb ételekről?
- Igen, vannak, felelém.
- Ugyan kérem adja ide, hadd nézem át.
Nagy szégyenkezve, elő is álltam egy szakadozott füzetecskével.
Amint érdekkel lapozgatta, időnként megszólalt:
- No lám ezt sem ismerem, ezt sem, ezt sem, pedig milyen ízletesnek képzelem e holmikat.
- Irja le kérem egy könyvbe ezeket az ételeket és még sok mást. Hiszen tárczákat is irt már, tehát ne féljen, jól fog az a szakácskönyv sikerülni. Egész életemben szerettem volna egy olyan szakácskönyvet látni, a melyet olyan egyén írt, a ki írni és főzni is tudott. Ha kegyednek egy ilyen szakácskönyvet írni sikerül, még szerencsés lehet általa.
Némileg remélkedve, hálásan és fellelkesedve fogadtam e jóságos szavakat. Aztán azonnal hozzáfogtam egy ujkori szakácskönyv megírásához. És két hónap alatt meg is írtam. 8 kerek esztendeig nem találtam könyvemnek jóságában hivő lelket. Végre a véletlen, az annyiszor megénekelt véletlen segített engem is.

Most itt van előttem a nemes gróf Teleky Sándor ezredes ur levele, mely igy hangzik:

Nagy-Bányán Deczember 3-án 1891
Igen tisztel Asszonyom!

Nagyon szépen köszönöm a könyvet: jól ettem és jóllaktam belőle.Mondhatom, hogy élvezettel olvastam leirását azoknak a jó magyar ételeknek, a melyeket olyan jóizűen élveztem mig gyomrom volt, annyira nélkülöztem a számkivetésben, s most már vén koromban, csak villa és kanálhegyen ehetem.
Én is konyitok valamit a szakácsság művészetéhez. Nagy mesterem volt, ki titkaiba bevezetett: az öreg Dumas, aki Canem, Soyer magaslatán állott és Brant Savarin tudományát tökélyesitette.
Okos dolgot cselekedtem, amikor tanácsoltam, hogy írjon "Szakácskönyvet": valóban sikerült, s olyan, mint egy pirosra sült, pompás pulykapecsenye.

Isten áldja, üdvözlettel
Teleky Sándor gróf.

Február 18. - Zrinyi Ilona halála - 1703

A Wesselényi összeesküvésben kivégzett Zrínyi Péter lánya, I. Rákóczi Ferenc majd Thököly Imre felesége, a későbbi fejedelem, II. Rákóczi Ferenc anyja, a férje mellett száműzetésben halt meg Nikodémiában 1703. február 18-án, nem sokkal a Rákóczi szabadságharc kitörése előtt.

Apja a költő Zrínyi Miklós ugyancsak költő öccse, Zrínyi Péter volt. Édesanyja Frangepán Katalin műfordítóként is ismert. 1666 március 1-én férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez. Házasságuk nem volt boldog, de két gyermek született belőle, 1672-ben Julianna és 1676-ban a későbbi II. Rákóczi Ferenc.

Zrínyi Ilona apját, Zrínyi Péter horvát bánt és nagybátyját, Frangepán Miklóst a Wesselényi Ferenc vezette rendi mozgalomban való részvételért a császár 1671-ben Bécsújhelyen lefejeztette. Öccsét várfogságra ítélték, s bár férje kegyelmet kapott, 1676-ban meghalt. Huszonhárom évesen özvegyen maradt két gyermekkel, Juliannával és Ferenccel. Zrínyi Ilona katolikus hite ellenére gyűlölte a Habsburg-házat. Anyósa, Báthory Zsófia, férje halála után rekatolizált, és az ellenreformáció egyik élharcosává vált. Miután anyósa is meghalt, ő lett a hatalmas Rákóczi birtok úrnője. A fiatal özvegy ezután egyedül irányította a birtokait és sikerült elérnie, hogy ő legyen gyermekei gyámja. Így fia nevében intézkedhetett minden lényeges ügyben.

A három esztendeje megözvegyült Zrínyi Ilona már 1679 nyarán levelezett a nála legalább öt évvel fiatalabb késmárki Thököly Imre gróffal. Ezekben az írásokban a házasság is szóba került, de azt közös akarattal későbbre, kedvezőbb időkre halasztották. A "kuruc király" 1680 elején tette először nyilvánosan tiszteletét a minden kortársi leírás szerint ragyogó szépségű asszonynál - kíséretével, ebédmeghívottként. Ahhoz azonban, hogy egybekeljenek, meg kellett szerezni mind a bécsi udvar, mind a Porta jóváhagyását, ami csak 1682 elején történt meg.

Házasságkötésüket nemcsak Gyöngyösi István verselte meg, de francia regény is íródott e romantikus kapcsolatról. Kapcsolatuk további alakulása azt bizonyítja, hogy az mindkettőjük részéről szerelmi indíttatású volt, s az is maradt az asszony haláláig.

Zrínyi Ilona második férje oldalán maga is egyik szervezője volt a Habsburgok elleni kurucfelkelésnek 1678-ban, vagyonával is támogatást nyújtva a harcokhoz. A felvidéki területek sikeres visszafoglalásával 1681-re elérték, hogy a Habsburg császár bizonyos engedményeket tegyen. Férje ezek után megpróbált szövetségeseket keresni, és különböző tárgyalásokat folytatni, törekvései azonban nem jártak sikerrel és vereségekor 1685-ben sorsa megpecsételődött.

A törökök fogságába került Thökölyt rabláncon vitték Nándorfehérvárra. Felesége Munkácson maradt két gyermekével és három évig védte Munkács várát a császári csapatok ostroma ellen. 1687 telén Zrínyi Ilona írta Béthune márkinak Munkácsról: "Nekünk semmi sem drágább, mint az idő, és nincs veszedelmesebb, mint ha csak hiábavalóan telik az idő." A török ellenes harcok sikere miatt Thököly, aki a törökök híve volt, nem tudott segítségére sietni, így 1688-ban kénytelen volt a várat feladni, mire a bécsi udvar gyermekeitől elszakította s a bécsi Orsolya-szüzek zárdájába internálta. 

1691-ig az Orsolyaszűzek zárdájában lakott, ahol lányát, Rákóczi Juliannát nevelték. Fiát, II. Rákóczi Ferencet azonban Neuhausba vitték, egy jezsuita iskolába és anya és fia soha többé nem találkozhattak. Amikor Heisler generális Thököly fogságába került, Zrínyi Ilonát a rab tábornokkal kicserélték. Búcsúlevelét, amit ekkor írt fiának, II. Rákóczi Ferenc valószínűleg soha nem kaphatta meg.

"Édes Fiam!
Férjem-uram magához hív engem. Rettentő nagy út áll előttem, de azért sietve sietek uramhoz és hűséges férjemhez. Kötelességem hozza ezt magával. Semmi sem esik nekem olyan súlyosan, mint tőled elszakadni, mert te nekem bánatot sohasem okoztál. Csak tanulj szorgalmasan, és rajta légy, hogy a dicsőség koronáját elnyerjed! Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. A földi javak elveszhetnek, de aki becsületét vesztette, mindenét elvesztette.
Becsüld az embereket! Aki másokat megbecsül, magamagát becsüli.
Anyai áldásommal minden jót kívánok neked. Bárhová vet a sors, maradok mindenütt és mindenkor a te forrón szerető anyád:
Zrínyi Ilona, 1692."

Hamvait 1906-ban hozták haza, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra.

Még a Thökölyvel szemben negatívan elfogult II. Rákóczi Ferenc is elismeri Vallomásaiban, hogy édesanyja "nagy szellemén is volt hatalma a szerelemnek". Mostohaapját azonban olyan "hozományvadásznak" tartotta, aki csak színlelte a szerelmet. Annyi bizonyos, hogy Zrínyi Ilona boldog anya volt, s a férje mellett jóban-rosszban hősiesen kitartó asszony szimbólumává vált.

Forrás: mult-kor .hu.
Magyar hősők:
Zrínyi Ilona

Ezen a napon született - Assisi Szent Ferenc

1181.01.12 - Megszületett a ferences rend megalapítója és szentje, Assisi Szent Ferenc olasz katolikus rendalapító, költő.


Az 1181-ben született Ferenc édesapja dúsgazdag posztókereskedő volt, aki fia ifjúkori léhaságait szó nélkül finanszírozta. A férfivá serdült Ferencet azonban sem az üzleti élet, sem a tanulás nem vonzotta. Nem úgy a katonáskodás: részt vett több háborúban, többször megsebesült. Spoletoi betegsége idején egy látomásában megjelent előtte Jézus Krisztus, aki felszólította, forduljon vissza. Ferenc ezután végleg felhagyott a léha élettel, nem törődve azzal, hogy apja kitagadta, rendbehozatta a Monte Subinco-i bencés szerzetesek Assisi közelében lévő templomát, és szegénységet hirdető követőivel rendalapítási kérelemmel fordult III. Ince pápához, aki ezt meg is adta. A rend a szegénység erényén alapult és Ferenc halála után a közösségek gyorsan szaporodtak Itáliában, de misszióik eljutottak Angliába, spanyol, német és magyar földre is. Magyarországon először a XIV. században íródott Jókai-kódexben jegyezték le tetteit.

Ezen a napon -" Diótörő"

121 évvel ezelőtt ezen a napon Szentpéterváron bemutatták Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz zeneszerző "Diótörő" című balettjét.

A diótörő Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettje és egyben utolsó színpadi műve. A történet alapját E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje képezi.

E. T. A. Hoffmann, az író

 
 

Ernst Theodor Amadeus Hoffmann – az Amadeus keresztnevet művészi eszményképe, Wolfgang Amadeus Mozart után vette fel – 1776. január 24-én született Königsbergben. A kis Ernst, szülei válása után, anyjával rokonaihoz költözött. Alap- és középfokú tanulmányait Königsbergben végezte. Ugyanitt kezdett jogot tanulni. 1802-ben – egy többéves eljegyzés felbontását követően – végül feleségül vette Maria Thekla Rorer-Trzynskát.

1808-ban Bambergbe költöztek, mivel Hoffmann a helyi színházban kapott karmesteri állást. Ha megkérdezték, elsőként zenésznek vallotta magát, aztán azt mondta, tud rajzolni és ha kell festeni is, és csak harmadszorra említette meg, hogy ír is. 1813-tól Drezdában, majd Lipcsében volt zeneigazgató. Zenekritikai írásaival a zenetörténetben is helyet vívott ki magának. Univerzális tehetség volt, kitűnő karikatúrákat rajzolt és színházi rendezőként működött. Mindez már magában is táptalaja volt tudathasadásos állapotoknak, a többit aztán elvégezte a mértéktelen ivás.

Hoffmann alkoholos hallucinációk áldozata lett, amelyekben önmaga megkettőződésével és képzelete szörnyszülötteivel egyaránt találkozott. A képzelet és a valóság határmezsgyéjén zajló élete megérlelte benne az írót. 1814-ben visszatért eredeti foglalkozásához, és Berlinben az igazságügy-minisztériumban vállalt állást. E munkájánál fogva Hoffmann szorosan a valóság közelében maradt, és kibontakozó irodalmi munkásságának különös teremtményei, a groteszk karikatúrák és mesebeli lények ebből a "valóságból" sarjadtak, annak mélyebb, rejtett lényegét mutatták meg. Hoffmann világában élet és művészet, valóság és képzelet ütközött össze, az ellentétek összemosódtak, gyakran eggyé olvadtak. A hétköznapi valóság Hoffmann-nál rendszerint idillikus, biedermeier nyárspolgári környezet, és ebbe épülnek bele átlényegítő metaforaként, egy ismeretlen és démonian kísérteties világ jeleiként a hátborzongató, de egyszersmind mulatságos mesebeli lények. A nagyhatású író Berlinbe költözése után pár évvel, 1822. június 25-én halt meg.

Az eredeti mese

A történet karácsony este indul útjára, amikor is Marika a fa alatt megtalálja  Diótörőt. Ezúttal is, az imént már említett idilli környezetet idézi Hoffmann az olvasó elé. Marika bátyja, Frici, durvaságával komoly károkat okoz Diótörő fogazatában, így a kislány pártfogásába veszi a csúnyácska fabábut. Becézgeti, bepólyálja a sérültet, s még új babája ágyacskáját is átengedi neki. Marika olyannyira megszereti a furcsa jövevényt, hogy még késő este is vele játszik a fa alatt, s így kísérheti el Diótörőt az első ütközetbe, amelyet a gonosz Egérkirállyal vív. Merthogy Diótörő háborúban áll a hétfejű Egérkirállyal.

Marika másnap az ágyában ébred. Kezén kötés, megsérült, amikor kitörött a játékos vitrin üvege. Jó darabig nem kelhet fel, s addig Drosselmeier keresztpapa szórakoztatja őt meséivel. Így tudhatjuk meg azt is, hogy hogyan menti meg az órásmester jóképű fia Pirlipát hercegkisasszonyt az Egéranya átkától, hogyan lesz a fiúból a csúf Diótörő, és miért esküdött örök bosszút a hétfejű Egérkirály.
A történet tehát teljesen összeáll, már csak a boldog befejezés hiányzik. Ám Diótörő sebesülten fekszik, nem tudja legyűrni az Egérkirályt. Pedig a kis Marika mindent megtesz, hogy segítsen neki: feláldozza macipánfiguráit és cukorbabáit. Mikor a képeskönyvekre kerülne a sor Diótörő végre megszólal: csak egy kardot kér, a többit majd ő elintézi. Próbálkozását ezúttal siker koronázza, legyőzi az Egérkirályt, s elvezeti a kislányt a maga birodalmába: a Kristálycukor-mezőn, a Karácsony-erdőn, a Narancs-patakon és Mézeskalács-falván át Tortavárba, a fővárosba.
Bár Marika akkor mély álomból ébred, s senki sem hiszi el merre járt, ám az idő végül mégiscsak őt igazolja. Néhány év múlva Drosselmeier keresztpapa unokaöccse érkezik hozzájuk, aki maga, az átok alól felszabadult Diótörő és eljegyzi Marikát. Valóság és mesevilág összeér, és Hoffmann e sorokkal búcsúzik olvasóitól: "A menyegzőn huszonkétezer, ragyogó gyöngyökkel és gyémántokkal ékes baba táncolt. Marika a mai napig királynője annak az országnak, ahol csillogó Karácsonyfa-erdőket, áttetsző Marcipán-palotákat, egyszóval a legpompásabb és legcsodálatosabb dolgokat láthatja, akinek a látásra szeme van."

/forrás: Fidelio /

A magyar őstörténet és keletkutató kiváló tudósa - Vámbéry Ármin

 

 Ezen a napon halt meg  Vámbéry Ármin, a magyar őstörténet és a keletkutatás kiváló tudósa, annak megalapozója.

Vámbéry Ármin 1832-ben született az egykori Pozsony vármegye Szentgyörgy nevű településén
Nagy szegénységben éltek, pióca kereskedelemből tartották el magukat. Gyermekkori betegségének és a rossz kezelésnek köszönhetően egész életében sánta volt. Tízéves korától házi tanítóskodásból tartotta el magát. Szentgyörgyön, Sopronban, Pozsonyban és Pesten is folytatott tanulmányokat de a középiskolát nem fejezte be. Tudásának nagy részét autodidaktaként szerezte meg. Kényszerűen abbahagyott gimnáziumi tanulmányai után 6 évig házitanítóként kereste kenyerét Pesten és vidéken egyaránt. Eddigre már több európai nyelvet jól beszélt. Ekkoriban kezdte meg a török nyelv tanulmányozását. Küzdelmeim című írásában többször kifejtette, hogy gyerekkorának nehézségei sokban segítették, hogy későbbi ázsiai kalandjainak viszontagságait elviselje.

A szegény házitanítónak azonban nem lett volna rá lehetősége, hogy önerejéből eljusson Ázsiába. Ehhez már akkoriban is kellettek a magas rangú pártfogók. Vámbéryt Báró Eötvös József támogatta abban, hogy elnyerje az MTA ösztöndíját, mellyel Isztambulba tudott utazni 1857-ben. Azonban az Akadémiától kapott összeg csak arra volt elég, hogy eljusson az Oszmán Birodalom fővárosába arra már nem, hogy meg is éljen ott belőle. Szerencséjére már az első napon 48-as magyar emigránsokba botlott, akik a kezdeti nehézségeken átsegítették. Ekkoriban ismerkedett meg Szilágyi Dániellel, aki szintén emigráns volt. Szilágyi könyvkereskedőként élt Isztambulban és szenvedélyesen gyűjtötte a keleti kéziratokat. Később mikor Szilágyi meghalt Vámbéry nagy erőfeszítéseket tett, hogy hagyatékát az MTA vásárolja meg. Az Akadémia Keleti Gyűjteményének kéziratos anyagának az alapját máig a Szilágyi hagyaték adja.

Vámbéry, hogy meg tudjon élni apróhirdetést tett közzé egy perai könyvesboltban, melyben egy sereg európai és keleti nyelv tanáraként tüntette fel magát.
Hamarosan igen sok tanítványa lett, majd nem sokkal később török és perzsa nyelvtudásának köszönhetően Hüszejn Daim pasa házában lett házitanító. A török úrtól kapta a Resid efendi elnevezést is, mely a muszlim világban használt neve lett később (resid a korabeli törökben bátort illetve értelmeset jelentett). Három éves ott-tartózkodása alatt nincstelenből a legfelsőbb körökbe is bejáratos jómódú emberré vált Vámbéry. Többször fel is kérték, hogy lépjen diplomáciai pályára az Oszmán Birodalom szolgálatában de ettől mindig elzárkózott. Saját állítása szerint a jómód nem pótolta volna szabadságának elvesztését. Első isztambuli tartózkodása idején jelent meg első könyve is, egy 14000 szavas német-török szótár.

Vámbéryben egyre erősebb lett az elhatározás, mely később életcéljává vált, hogy felkutassa a magyar nép eredetét, a török népek nyelvei alapján. 1861-ben visszatért Pestre, azzal a szándékkal, hogy elnyerje az Akadémia ösztöndíját második keleti újához, melynek során Közép-Ázsia pusztáit kívánta bejárni, hogy itt találjon a magyar nép rokon nyelveire. Végül az ösztöndíjat sikerült is megszerezni így indulhatott második keleti útjára. Ezen útja során bejárta Iránt és Közép-Ázsia egy részét, érintve Hívát, Buharát és Szamarkandot is.

Vámbéry volt az egyik első európai, aki betehette lábát ezekre a közép-ázsiai vidékekre, ő is csak álruhában, dervisnek (akik a muszlimoknál szent emberek) adva ki magát. Útja során többször került életveszélybe. Ezek közül a legemlékezetesebb talán az az eset, amikor útja vége felé úgy lepleződött le majdnem, hogy egy katonai gyakorlat alatt a lábával ütötte a zene ritmusát és a jelenetet figyelő uralkodó ezért felismerte benne az európait. Ez úgy történhetett, hogy a muszlim emberek sosem verik a taktust a lábukkal a zenéhez. 1913. szeptember 15-én halt meg.

/Forrás:Vér Márton/

 

Gulácsy festészete

  "Spirituális" művészet mestere, eredeti tehetségű, tragikus sorsú, víziós festő - Gulácsy Lajos.
(Budapest, 1882. október 12. – Budapest, 1932. február 21.) 

"Angyali lélek egy szatír testében..." - mondta róla barátja, Juhász Gyula.

Nem sorolható meghatározott stílusirányhoz, de megegyezett a múltba vágyó angol festőkkel abban, hogy ő is a múltat, a középkort áhította, vonzódott a reneszánsz, a barokk és a rokokó világához. A budapesti mintarajziskolában kezdett tanulni, lényegében azonban autodidakta volt. Megjárta Párizst is, de jobban szeretett Itáliába barangolni, a középkori hangulatot árasztó városkákban visszaálmodta magát a rég elmúlt századokba.

"Biedermeyer mulatságok"-nak nevezett képeit a rokokó, főleg Watteau művészete ihlette. Saját teremtménye a képein megörökített mesevilág: Na' Conxypan meseországa.

Álomváros

Ezen a napon történt - Charles Darwin

1809. február 12-én született Charles Darwin egy Shrewsbury nevű kisvárosban, Angliában .

 Apja Dr. Robert Darwin jó nevű orvos volt, anyja Susannah Wedgwood a híres fazekas Josiah Wedgwood lánya. Hat gyerek közül ötödiknek született, édesanyja hamar meghalt. A kis Charles ekkor még csak nyolc éves volt, anyja helyét nővérei próbálták betölteni.

Charles már kiskorától fogva a természet szerelmese, imád horgászni, vadászni, lovagolni, növényeket és állatokat gyűjteni, különösen a rovarok érdeklik. A vizuális beállítottságú emberek közé tartozik, tanulmányai, melyek főleg humán tantárgyakból tevődtek össze, iszonyatosan untatták. Édesapja elég korán, 17 éves korában, középiskolai tanulmányai befejezése előtt, Edinboroughba küldi, hogy orvosnak tanuljon, mint bátyja Erasmus. Charles azonban az orvostudományt is unalmasnak találja, s ráadásul a vérnek még a látványára is összeborzad. Miután hamar nyilvánvalóvá vált, hogy orvos nem lesz belőle apja újabb iskola után néz. Így kerül Darwin 1828-ban Cambridge-be, ahol is teológiát tanul. Abban a korban a papi pálya keretein belül mód nyílott a természet tanulmányozására isten bölcsességének bizonyítékaként, az ez iránt érdeklődő és fogékony emberek számára. Habár az órák zömét Charles itt is unta, elég ideje volt rá, hogy szabadon hódolhasson kedvenc időtöltéseinek. Itt ismerkedik meg John Stephens Henslow-val, Cambridge-i botanika professzorral, aki maga is a természet megszállottja. Henslow péntek esténként saját házában tart előadást érdeklődő diákjai számára, ezeket az előadásokat Darwin is látogatja. Darwin állandó kérdezésével felkelti Henslow figyelmét. A korkülönbség nem túl nagy kettejük között, Henslow még csak 33 éves, hamar barátok lesznek. Darwint már csak úgy emlegették Cambridge-ben: 'Az ember aki Henslow-val sétál.' (The man who walks with Henslow) Ez a barátság később meghatározó lesz Darwin életében. Tanulmányai elvégzése után Henslow ajánlására tanul geológiát, így kerül Darwin Adam Sedgwick geológus professzorhoz, akit a walesi hegyekbe vezetett expedíciójára is elkísér. Hazaérkezésekor pedig egy Henslow közvetítésével érkezett meghívó várja: Robert FitzRoy kapitány keres útitársat az Admiralitás megbízásából Dél-Amerika partjaihoz tervezett tengeri expedíciójához.

Az expedíció fő célja az Anglia számára fontos hajózási útvonalak feltérképezése de az egyéb célok között szerepel az érintett partok növény és állatvilágának a leírása is. Az expedíció hivatalosan megbízott természettudósa MacCormick hajóorvos volt, ami bevett gyakorlat volt a Royal Navy-nél abban az időkben. FitzRoy kapitány nem is ezt a posztot akarta betöltetni, hanem a kétéves út várható magányát szerette volna elkerülni. A hajón a kapitányon kívül még 74-en utaztak, a kapitány azonban munkáján kívül nem állhatott szóba alárendeltjeivel. Társaságát csakis egy vele egyenrangú úriemberrel oszthatta meg. Mivel nem vehetett fel csak úgy bárkit a hajójára ezért 'hirdette meg' a természettudósi állást, amely egyrészt elég csábító kellett legyen ahhoz, hogy egy vállalkozó kedvű fiatalember vállalja érte egy kétéves utazás viszontagságait, másrészt elfogadható indokot nyújtott az Admiralitás számára egy létszámon felüli személy behajózásához. FitzRoy először egy barátját majd Henslow-t kérte meg, de mindketten visszautasították az ajánlatot. Darwint Henslow ajánlotta FitzRoy kapitány figyelmébe. Darwin szívesen mondott volna igent, azonban apja először ellenezte az utazást. Darwin nagybátyjának Josiah Wedgwoodnak a segítségére volt szükség Robert Darwin meggyőzéséhez. Ekkor Darwin apja beadta a derekát, s ráadásul minden tőle telhető segítséget felajánlott, ami, mint később kiderül nem üres ígéret volt. Közben azonban Fitzroy egy másik barátját is megkörnyékezte. Amikor Darwin, aki nagy sietve Londonba utazott, ezt megtudta úgy érezte a mennyországból a pokolba került. Szerencséjére, kiderült, hogy Fitzroy megint nem járt sikerrel. Végre szabad volt az út Darwin előtt.

Az utazást több hetes várakozás előzte meg. Plymouth kikötőjéből csak a megfelelő keleti szél mellett lehet kifutni a tengerre. Az őszi-téli időszakban ez viszont ritkaságnak számított. Két sikertelen kísérlet után, amikor pedig a második alkalommal már messze kint voltak a csatornán, karácsonykor még mindig Angliában voltak. Karácsony másnapján végre megjött a várva-várt idő. Ekkor azonban egy újabb akadály tornyosult Fitzroy kapitány elé. A matrózainak zöme Plymouth kocsmáiban volt a hajó helyett. Másnapra sikerült valahogy összeszedni őket, így, a Beagle, s vele Darwin 1831 december 27-én hagyta el Plymouth dél-angliai kikötőjét, s csak öt év múlva 1836 október 2-án tértek vissza.

Darwin azonban közel sem töltötte mind az öt évet a Beagle fedélzetén. Heteket, sőt hónapokat tartózkodott egyfolytában a Dél-Amerikai kontinensen: hosszas utazásokat tett Patagóniában a Rio Negro torkolat vidékén, járt az Andok hegységeiben, egy alkalommal három hónapot töltött Rio de Janeiroban, míg egy másik alkalommal három és fél hónapot régi iskolatársa Richard Corfield valparaisoi házában. Darwin így összesen 533 napot volt tengeren, ebből a leghosszabb időszak 57 nap, de ez alatt is gyakran, hetente-kéthetente kötöttek ki. Darwint legalább annyira érdekelte a geológia, mint a növény vagy állatvilág. Az utazás alatt olvasta Charles Lyell többkötetes művét a 'Principles of Geology'-t. Az első kötetet még FitzRoy kapitánytól kapta az utazás előtt, aki maga is érdeklődött a geológia iránt, a második kötet azonban már 1832-ben Montevideoban érte utol Darwint.

Hazatérése után olvassa Malthus könyvét, ezt követően jön rá a természetes szelekció elméletére. Ekkor azonban még nem publikál. 1839-ben a Royal Society tagjává választják, feleségül veszi Emma Wedgwoodot és publikálja az utazás során készített jegyzeteit: "Voyage of the Beagle" címmel (magyarul "a Beagle útja", a könyv magyar fordításban "Egy Természettudós Utazásai" címmel jelent meg). Később 1844-ben a gondolatait összegzi egy 230 oldalas esszé formájában melyet nem publikál, viszont Emmának meghagyja hogy halála esetén adja ki. Ezek után nekilát a kacslábú rákok tanulmányozásának. Ez egy rövid munkának ígérkezett, Darwin úgy gondolta, hogy egy év alatt végez vele. Ebből nyolc év lett, 1854-ben publikálja a kacslábú rákokról írt monográfiáját. A könyv további szakmai elismerést hoz Darwinnak, a Royal Society díjjal jutalmazza. Darwin vitathatatlanul a kor egyik vezető zoológusa.
Darwint derült égből villámcsapásként éri Wallace első levele, 1855-ben, melynek címe: "On the Law which has Regulated the Introduction of New Species" ("A törvényről, mely az új fajok megjelenését szabályozza"). Wallace itt kifejti a közös őstől való leszármazás elvét. Dariwn ekkor Lyell unszolására nekilát leírni elméletét. Egy monumentális több ezer oldalas könyvben gondolkodik melynek címe: "Big Species Book" Ezt a könyvet Darwin sohasem fejezi be. 1858-ban megérkezik Wallace második levele, melyben leírja a természetes szelekció elméletét: "On the Tendency of Varieties to Depart Indefinitely from the Original Type" ("A vátozatoknak azon hajlandóságáról, hogy végtelenül eltérjenek a kiindulási típustól")
Darwin teljesen le van törve, a természetes szelekció elméletét mindig is "saját" elméleteként tartotta számon. Álmában sem gondolta volna, hogy valaki más is rájöhet. Ráadásul eddig még semmit sem publikált. A problémát két barátjára Hooker-re és Lyell-re bízza, akik azt a megoldást találták ki, hogy a Linné Társaság 1858, július 1-én, megtartandó soron kívüli ülésén felolvassák Wallace cikkét Darwin régebbi jegyzeteivel együtt. A felolvasásnak semmiféle visszhangja nem volt, viszont Darwin nekilátott hogy publikálja elméletét. Először egy rövid alig több mint 500 oldalas absztraktot írt meg -számára- rekordidő mintegy nyolc hónap alatt. Később csak a kiadó hossza unszolására hagyta el a címből az "absztrakt" kifejezést. Így lett a könyv címe:
"On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle of Life". Magyarul: "A fajok eredete természetes kiválasztás útján, vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása"
A könyv megjelenése már sokkal nagyobb visszhangot váltott ki, ide értve a híres oxfordi vitát Thomas Henry Huxley és Samuel Wilbeforce püspök között. A vitára a püspököt Richard Owen -Darwin korábbi barátja de "A fajok eredete" megjelenése után egyik legbefolyásosabb ellensége- Anglia egyik leghíresebb paleontológusa készítette fel. A vitából Huxley mégis a püspök egyik személyeskedő megjegyzése révén került ki győztesen. Amikor Wilbeforce megkérdezte Huxley-t, hogy apai vagy anyai ágon származik-e a majmoktól Huxley -saját elmondása szerint- ekképp válaszolt: "Inkább származom egy majomtól, mint egy embertől aki a tehetségét egy komoly tudományos kérdés nevetségessé tételére használja fel." A vitán jelen volt Fitzroy kapitány is aki a bibliát magasra tartva tiltakozott Darwin elmélete ellen. Habár a vitából Huxley és ezzel persze Darwin (aki nem volt jelen) került ki győztesen még sok év kellett ahhoz, hogy Darwin elméletét széles körben elfogadják.

Darwin élete hátralevő részét downi birtokán élte le, felesége és gyermekei társaságában (Emma 10 gyereket szült neki, ebből 8-t sikeresen felneveltek). Társaságba nem nagyon járt, a vitákat meghagyta Huxley-nak akit ezért "Darwin bulldogjának" kereszteltek el. "A fajok eredete" megjelenése után még három könyvet publikált, mindhárom korszakalkotó a maga nemében.
forrás: ramet.elte.hu/~darwin/

Ezen a napon történt Eötvös Lóránd

Eötvös Loránd 1848. július 27-én, a magyar forradalom és szabadságharc évében született Budán. Atyja, Báró Eötvös József, elszegényedett arisztokrata család sarja, aki mint író és nagytekintélyû politikus a reformmozgalom egyik irányítója és élharcosa volt.

Egyetemi tanulmányai során Pesten Jedlik Ányos, Heidelbergben Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz tanítványa volt. Doktorátusát is itt szerezte 1870-ben. Elméleti munkássága jelentős volt: a kapilláris jelenségekkel és a gravitációval foglalkozott behatóan.

Megalkotta az ún. Eötvös-szabályt, mely szerint a tiszta folyadékok felületi feszültsége és a hőmérséklet változása között összefüggés van. Mozgó testek súlyának változásával foglalkozó törvényét Eötvös-hatásnak nevezték el. Kimutatta a súlyos és tehetetlen tömeg azonosságát, amely alapot adott Einstein általános relativitás-elméletéhez. 1888-ban feltalálta az Eötvös-ingát, de tudományszeretetre hívakozva nem szabadalmaztatta. 1873-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd 1889 - 1905 között ennek elnöke lett. 1871-tol a budapesti tudomány-egyetem tanára, majd rektora volt. 1878-tól a Kísérleti Fizikai Intézet vezetőjeként tevékenykedett.

1894 - 1895 között még vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot is betöltött.1895-ben édesapja emlékére megalapította az Eötvös Kollégiumot.

A nemzetközi tudományos élet képviselői máig a klasszikus fizika mesterének tekintik. 

Eötvös Loránd szerény, a háttérben meghúzódó tudós volt, nem szerette a zajos ünnepléseket, nem vágyott sem erkölcsi sem anyagi elismerésekre. Ennek ellenére tudományos eredményeiért és tudományszervezõ tevékenységéért számos hazai és külföldi elismerésben és kitüntetésben volt része. Csak a legfontosabbakat említve: a francia kormány a Becsületrenddel, a magyar király a Ferenc József renddel, a szerb király a Szent Száva renddel tüntette ki. A berlini Porosz Királyi Tudományos Akadémia kültagjává választotta. A krakkói Jagello Egyetem és a krisztinániai (osloi) Norvég Királyi Frederik Egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. Ezeken kívül élete során még számos kisebb- nagyobb kitüntetésben részesült, különbözõ tudományos és társadalmi egyesületeknek elnöke vagy vezetõségi tagja.

Eötvös kiegyensúlyozott egyéniség volt. Az intenzív szellemi munka mellett mindíg talált idõt a kikapcsolódásra, sportolásra.. Rendszeresen lovagolt, 12 kilométerre levõ házából rendszeresen lóháton járt be egyetemi elõadásait megtartani.

Nyaranta kerékpározott és szenvedélyes sziklamászó volt. Alig tizennyolc éves, amikor megmászta Európa második legmagasabb csúcsát, a Monte Rosa-t (4638 m). A hegymászás klasszikus korában nem maradt le a legjobb német és osztrák hegymászók mögött. Mint szenvedélyes fényképész, alpesi túráiról fényképfelvételek százait készítette. Idõsebb korában lányai is elkísérték túráira, akik szintén szenvedélyes alpinistává váltak.

Hegymászó teljesítményei Dél- Tirolban annyira ismertté tették a "magyar professzor" nevét, hogy 1902-ben az egyik 2837 m magas csúcsot róla nevezték el Cima di Eötvösnek, azaz Eötvös csúcsnak. Baráti társaságban gyakran emlegette tréfásan, hogy büszkébb hegymászó sikereire, mint a torziós inga felfedezésére. Mint a Magyar Turista Egyesület elnöke, hosszú éveken át sokat tett a magyar természetjárás fejlesztése és népszerûsítése érdekében.

1919. április 8-án halt meg. Eötvös halálát együtt gyászolta a nemzetközi tudományos élet és az egész magyar társadalom. Eötvössel a klasszikus fizika egyik utolsó nagy képviselõje, Magyarország legnagyobb természettudósa szállt sírba. Alkotásai révén azonban örökre beírta nevét a fizika és geofizika történetébe.

forrás: Eötvös Lóránd életútja

Árpád-házi Szent Erzsébet

A ferences harmadrend, a ciszterciek, az Erzsébet-apácák, a pékek, a koldusok, az özvegyek, az árvák, az ártatlanul üldözöttek, a csipkeverők és a fátyolkészítők védőszentje.

 Az 1207-1231 között élt hercegnő II. András magyar király és Gertrúd lánya volt. A csodálatos szépségű hercegnő férjének, Lajos thüringiai hercegnek három gyermeket szült, s már akkor is támogatta a szegényeket. Miután férje a keresztes háborúkban meghalt, távoznia kellett az udvarból. Ettől kezdve célja egy kolostori szabályok szerint élő, de fogadalmat nem tett apácákból álló jótékonyságot és betegápolást gyakorló szervezet létrehozása volt. A legenda szerint egyszer, amikor a szegényeknek vitt élelmet és ezért felelősségre vonták, azt válaszolta, hogy rózsát visz. S valóban, amikor belenéztek a kosarába az rózsával volt tele. 

1231. november 16-áról 17-ére virradó éjszaka halt meg Marburgban. Huszonnégy éves volt. Számtalan tanúságtétel szól csodás tetteiről.

Három és fél esztendővel később, 1235. május 26-án, pünkösdkor iktatta a szentek sorába IX. Gergely pápa; s a rákövetkező év májusának első napján emeltettek oltárra ereklyéi. Sírhelye fölött, tiszteletére szentelték a marburgi székesegyházat. Egykori kérője, II. Frigyes német-római császár e szavakkal tett aranykoronát Erzsébet koporsójára: nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa halhatatlan királynéjának. Ünnepét a római naptár november 17-ére tette. Mi, magyarok november 19-én emlékezünk Árpád-házi Szent Erzsébetre.

Kultusza a XIII. századtól kezdve szinte egész Európában elterjedt. Alakjához számos legenda fűződik: az őt ismerők tanúvallomása alapján összeállított A négy szolgáló vallomása (Libellus de dictis quattor ancillarum) címet viselő életrajztól egészen a középkor legelterjedtebb legendagyűjteménye, az Arany legenda (Legenda Aurea) Erzsébet-életrajzáig.


 
Az egyik legismertebb Szent Erzsébet tiszteletére szentelt székesegyház a kassai Szent Erzsébet-dóm.