1954.01.09.-én halt meg Vízvári Mariska.
Régi színészdinasztia tagja. Már gyermekként is többször színpadra lépett. 1896-ban elvégezte a Színművészeti Akadémiát, s a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. 1928-ban lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Először naivákat játszott, de nem volt sikeres ezekben a szerepekben, ezért a tragédiákhoz fordult, tehetsége azonban a komédiákban mutatkozott meg leginkább.
Több filmben is sikerrel szerepelt. 1902-ben drámát is írt "Szalmaláng" címmel, ezenkívül pedig egy szakácskönyv elkészítése is az ő nevéhez fűződik.
A szakácskönyv
Mi az oka annak, hogy ebben a műfajban egy-egy könyv maradandónak, időtállónak bizonyult ? Generációk kedves könyve lesz, amely féltett kincsként száll anyáról leányra.
Az, hogy receptjei jók, használhatók, elkészítésük öregbíti a háziasszony hirét-nevét önmagában kevés, hiszen a megjelent és megjelenő szakácskönyvek többsége is használható recepteket közöl.
Nem nehéz válaszolni a kérdésre, csak el kell olvasni Vízvári Mariskának, a nagy művésznőnek és nem különben országos hírű háziasszonynak könyvét.
Könyvének minden sorából az asszony szól az asszonyhoz, a tapasztaltabb társ a kevésbé tapasztalthoz nem előadói emelvényről, hanem baráti beszélgetésben.
- Én ezt így csinálom, azt úgy szokták elkészíteni, emezt ajánlom, mert igen finom, bár kissé drága ... és így tovább.
ízes magyarság, egyéni báj, az abszolút hozzáértésből fakadó tekintély testi ezt a hasznos, igen hasznos könyvet élvezetes olvasmánnyá, nemzedékek kincsévé.
Zilahy Ágnes
Az 1848-ban született Zilahy nem járt iskolába, bátyjaitól tanult meg írni, olvasni. Apja neves ügyvéd volt, de fiatalon meghalt, ugyanúgy, mint nyolc (!) testvérbátyja. Két válással végződött házasság után újra férjhez ment, és ekkor nyilvános étkezőt nyitott. Bár Nagybányán élt, Budapesten jelentette meg Valódi Magyar Szakácskönyvét 1891-ben, amelynek Előszavában így ír magáról: „Egészen magyar vagyok, ízlésre, szokásokra, s minthogy Erdélyben születtem, főzési modorom túlnyomóan erdélyies”.
A könyv története
Több éve már, midőn egy hangtalan, puszta nyári délután belépett hozzám -Nagyváradon- -gróf.Teleky Sándor, a vitéz, a híres honvédezredes,
mint egy tavaszi napsugár ugy hatott komor lelkivilágomra a gróf úr nyájas biztató szava.
Mert látva küzködő életem s tudva, hogy értek a főzéshez - kérdé: miért nem írok egy eredeti magyar szakácskönyvet?- Nincsenek-e leirott jegyzeteim, valami különlegesebb ételekről?
- Igen, vannak, felelém.
- Ugyan kérem adja ide, hadd nézem át.
Nagy szégyenkezve, elő is álltam egy szakadozott füzetecskével.
Amint érdekkel lapozgatta, időnként megszólalt:
- No lám ezt sem ismerem, ezt sem, ezt sem, pedig milyen ízletesnek képzelem e holmikat.
- Irja le kérem egy könyvbe ezeket az ételeket és még sok mást. Hiszen tárczákat is irt már, tehát ne féljen, jól fog az a szakácskönyv sikerülni. Egész életemben szerettem volna egy olyan szakácskönyvet látni, a melyet olyan egyén írt, a ki írni és főzni is tudott. Ha kegyednek egy ilyen szakácskönyvet írni sikerül, még szerencsés lehet általa.
Némileg remélkedve, hálásan és fellelkesedve fogadtam e jóságos szavakat. Aztán azonnal hozzáfogtam egy ujkori szakácskönyv megírásához. És két hónap alatt meg is írtam. 8 kerek esztendeig nem találtam könyvemnek jóságában hivő lelket. Végre a véletlen, az annyiszor megénekelt véletlen segített engem is.
Most itt van előttem a nemes gróf Teleky Sándor ezredes ur levele, mely igy hangzik:
Nagy-Bányán Deczember 3-án 1891
Igen tisztel Asszonyom!
Nagyon szépen köszönöm a könyvet: jól ettem és jóllaktam belőle.Mondhatom, hogy élvezettel olvastam leirását azoknak a jó magyar ételeknek, a melyeket olyan jóizűen élveztem mig gyomrom volt, annyira nélkülöztem a számkivetésben, s most már vén koromban, csak villa és kanálhegyen ehetem.
Én is konyitok valamit a szakácsság művészetéhez. Nagy mesterem volt, ki titkaiba bevezetett: az öreg Dumas, aki Canem, Soyer magaslatán állott és Brant Savarin tudományát tökélyesitette.
Okos dolgot cselekedtem, amikor tanácsoltam, hogy írjon "Szakácskönyvet": valóban sikerült, s olyan, mint egy pirosra sült, pompás pulykapecsenye.
Isten áldja, üdvözlettel
Teleky Sándor gróf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése