A
magyar költő, zeneszerző, lantos és énekmondó 1505-10 között született a
Baranya megyei Tinódon.
Életéről saját énekeiből következtethetünk,
sokszor az utolsó versszakba vagy pedig a versfőkbe rejtett utalások
tájékoztatnak a keletkezés helyéről, idejéről és körülményeiről.
Szigetváron Török Bálint udvarában nevelkedett.
Vándorzenészként sok helyen megfordult, először Istvánffy és Verbőczi
udvarainál működött. Nagyszombati látogatása után Kassán telepedett le,
felesége és gyermekei itt éltek. Ő maga Czeczey Lénárt kapitányt
szolgálta. Nyírbátorban, majd Egerben is tevékenykedett, itt írta
1553-ban legjelentősebb művét, az Egervár viadalát. Ezt követően
Debrecenben, Erdélyben, többek között Kolozsvárott járt, végül újra
Egerbe és a Dunántúlra utazott. Halálakor, 1556 januárjában Nádasdy
Tamás udvarában szolgált Sárváron.
Tinódi egyetlen
fennmaradt kiadványát, a híressé vált Cronicát 1554-ben nyomtatták ki
Kolozsvárott Hofgreff György nyomdájában.
Ez az első épen fönnmaradt
magyarországi kottás nyomtatvány. Gyűjteményét I. Ferdinánd császárnak
ajánlotta, aki 1553 augusztusában nemesi rangot adományozott neki. A
Cronica 23 éneket tartalmaz, amelyek a későbbi századokban döntően
befolyásolták a népzene alakulását, és énekeskönyvekben, XIX. századi
himnuszkönyvekben is megjelentek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése