Árpád-házi Szent Erzsébet

A ferences harmadrend, a ciszterciek, az Erzsébet-apácák, a pékek, a koldusok, az özvegyek, az árvák, az ártatlanul üldözöttek, a csipkeverők és a fátyolkészítők védőszentje.

 Az 1207-1231 között élt hercegnő II. András magyar király és Gertrúd lánya volt. A csodálatos szépségű hercegnő férjének, Lajos thüringiai hercegnek három gyermeket szült, s már akkor is támogatta a szegényeket. Miután férje a keresztes háborúkban meghalt, távoznia kellett az udvarból. Ettől kezdve célja egy kolostori szabályok szerint élő, de fogadalmat nem tett apácákból álló jótékonyságot és betegápolást gyakorló szervezet létrehozása volt. A legenda szerint egyszer, amikor a szegényeknek vitt élelmet és ezért felelősségre vonták, azt válaszolta, hogy rózsát visz. S valóban, amikor belenéztek a kosarába az rózsával volt tele. 

1231. november 16-áról 17-ére virradó éjszaka halt meg Marburgban. Huszonnégy éves volt. Számtalan tanúságtétel szól csodás tetteiről.

Három és fél esztendővel később, 1235. május 26-án, pünkösdkor iktatta a szentek sorába IX. Gergely pápa; s a rákövetkező év májusának első napján emeltettek oltárra ereklyéi. Sírhelye fölött, tiszteletére szentelték a marburgi székesegyházat. Egykori kérője, II. Frigyes német-római császár e szavakkal tett aranykoronát Erzsébet koporsójára: nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa halhatatlan királynéjának. Ünnepét a római naptár november 17-ére tette. Mi, magyarok november 19-én emlékezünk Árpád-házi Szent Erzsébetre.

Kultusza a XIII. századtól kezdve szinte egész Európában elterjedt. Alakjához számos legenda fűződik: az őt ismerők tanúvallomása alapján összeállított A négy szolgáló vallomása (Libellus de dictis quattor ancillarum) címet viselő életrajztól egészen a középkor legelterjedtebb legendagyűjteménye, az Arany legenda (Legenda Aurea) Erzsébet-életrajzáig.


 
Az egyik legismertebb Szent Erzsébet tiszteletére szentelt székesegyház a kassai Szent Erzsébet-dóm.