Ámor nyila

A sze­re­lem min­dig más. Mind­egy, hogy hány­szor sze­re­tünk éle­tünk­ben, egy­szer, két­szer vagy tíz­szer: az új sze­re­lem min­dig isme­ret­len. A sze­re­lem vagy a pokol fene­kére taszít, vagy a menny­or­szágba röpít, de egy biz­tos: vala­hova eljut­tat.

 Szerelmi bánat...
 
Ha valaki úgy dönt, hogy sza­ba­dulni akar a gyötrő érzé­sektől, nem lesz könnyű dolga. Egyelőre még nem tar­tunk ott, hogy spe­ci­á­lis gyógy­szert kap­has­son az, aki nem kívánt vagy remény­te­len sze­re­lemtől szen­ved. (Bár a gon­do­lat, hogy ezt az álla­po­tot pszi­chi­át­riai zavarrá minő­sít­sék már fel­me­rült.) A szak­em­be­rek sze­rint ilyen eset­ben leg­jobb, ha min­den érint­ke­zést elke­rü­lünk a vágyott sze­méllyel, nem érdeklő­dünk utána bará­ta­i­tól, ismerő­se­itől, nem kere­sünk róla infor­má­ci­ó­kat (pl. az inter­net közös­ségi por­tál­jain). Ezt egy­ál­ta­lán nem könnyű meg­tenni (illetve nem tenni sem­mit), mivel a vágyak épp ellen­kező cse­le­ke­de­tekre indí­ta­ná­nak. Ha valaki képes betar­tani a fenti taná­cso­kat, akkor a vágy ereje az eltelt idő­vel arány­ban csök­ken. Sokat segít­het az is, ha van­nak olyan bará­tok, tevé­keny­sé­gek, melyek elte­re­lik a figyel­met a kínzó érzésekről.

Gon­dol­kod­junk!
S per­sze érde­mes elgon­dol­kod­nunk azon is, hogy vajon mi hiá­nyoz­hat az éle­tünk­ből, kap­cso­la­ta­ink­ból, hogy épp adott idő­ben fúró­dott szí­vünkbe Ámor nyila. Talán kevés az inti­mi­tás, az érze­lem? Túl szür­kék a nap­ja­ink, éle­tünk tapo­só­ma­lom­hoz hason­lít? Miről feled­kez­tünk el az elmúlt évek során? Ezek­nek a kér­dé­sek­nek a végig­gon­do­lása abban is segít­het, hogy milyen vál­toz­ta­tá­so­kat érde­mes meg­tenni ahhoz, hogy har­mo­ni­ku­sabb viszonyba kerül­jünk önma­gunk­kal, s ezál­tal szű­kebb és tágabb kör­nye­ze­tünk­kel is. Min­den krí­zis esélyt jelent egy sok­kal szín­vo­na­la­sabb újrakezdéshez..
Forrás:  Dr. Mogyorósy Zsuzsanna
   

Az örök szerelem jelképe..

1612. május 10-én öt évi jegyesség után Sáhdzsahán indiai uralkodó feleségül vette apja miniszterelnökének lányát, Mumtáz Mahalt 19 éven át voltak házasok, amikor az asszony 1631-ben, 15. gyermekük szülésekor meghalt. A vigasztalhatatlan Sáhdzsahán ekkor határozta el, hogy örök szerelmük jelképeként felépítteti a Tádzs Mahalt.

 1607-ben Sáhdzsahán indiai trónörökös megismerkedett az apja miniszterelnökének lányával, az akkor 14 éves Arjumand Banu Begammal, aki iránt rögtön szerelemre lobbant. Állítólag egy férfi sem kívánhatott volna többet magának, hiszen a lány nemcsak hogy jó családból származott, de szép és okos is volt. Jegyességük öt éven át tartott, majd az asztrológusok javaslatára 1612. május 10-én Sáhdzsahán feleségül vette a szerelmét. A házasságkötés után az asszony a nevét Mumtáz Mahalra változtatta, aminek jelentése: "a palota kiválasztottja". A több feleséggel és ágyassal rendelkező uralkodó lelkében csak Mumtáz Mahal létezett. A boldogságuknak azonban 1631-ben vége szakadt: az asszony a 15. gyermekük születésekor meghalt. A vigasztalhatatlan Sáhdzsahán a tragédia után 8 napon keresztül ki sem jött a lakosztályából, és amikor végre megjelent a nyilvánosság előtt, országos gyászt rendelt el. Az uralkodó ekkor határozta el, hogy örök szerelmük jelképeként felépítteti a Tádzs Mahalt. Az elhunyt feleség emlékére szánt síremlék építése 1632-ben a fővárosban, Agrában a Yamuna folyó partján kezdődött meg. A fehér márvány mauzóleumi rész két éven belül el is készült, de a teljes épületegyüttes felépítésen mintegy húszezer munkás húsz esztendőn át dolgozott. Sáhdzsahán azonban dédelgetett magában még egy csodás álmot: a folyó másik partján fekete márványból megépítteti a saját mauzóleumát is, és a két síremléket - az örök összetartozás jeléül - egy híddal köti össze. Ezt a tervet azonban fiai meghiúsították. Halála után felesége mellé, a Tádzs Mahálba temették.