A kegykép és a könnyezések története
A pócsi kegyképet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából, a török rabságából történt szabadulásának emlékére. A képet Papp Dániel helybéli görög katolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért.
Ezt a bíró nem tudta kifizetni, így az ikont egy tehetõsebb polgár, Hurta Lõrinc vásárolta meg és ajándékozta a templomnak. Valószínûleg õ íratta a kép aljára orosz nyelven a következõ szöveget: .Én, Isten szolgája állíttattam fel a képet vétkeim bocsánatára..
1696. november 4-én, miközben a kis fatemplomban Papp Dániel lelkész a Szent Liturgiát végezte, Eöry Mihály pócsi földmûves arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázon elhelyezett Istenszülõ-ikon mindkét szemébõl bõségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlevõket. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bõségesen hullottak.
1696. december 8-án jelent meg Pócson kíséretével a Tisza vidékre vezényelt császári seregek fõparancsnoka, gróf Corbelli tábornok. Megvizsgálta a táblakép épségét, s a lefolyó könnyeket egy kendõvel maga szárította fel. A vizsgálatot másokkal is elvégeztette 300 ember jelenlétében, akik között luteránusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el. Az 1696. december 26-án megkezdett tanúkihallgatások jegyzõkönyvei 36 katolikus és protestáns tanú egyértelmû vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességérõl. Corbelli tábornok sajátkezû nyilatkozatot küldött az egri püspöknek, a császárnak pedig jelentésében számolt be a könnyezés csodájáról. A kihallgatások jegyzõkönyveinek eredeti példányai a bécsi Szent István-dóm levéltárában voltak, ma a Budapesti Egyetemi Könyvtár Hevenesi-gyûjteményében õrzik õket.
Fenessy György egri püspök engedélyezte a tanúvallomások jegyzõkönyveinek közzétételét, kijelentve, hogy Pócs görög katolikus temploma Mária csodás könnyezésének színhelye volt.
Az esemény híre az akkori viszonyok között is gyorsan terjedt, s hamarosan eljutott Bécsbe. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján . és felesége, Eleonóra császárné kívánságára . elrendelte, hogy a könnyezõ képet szállítsák a császári városba.
A képet a könnyezés után állandó katonai õrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban. A pócsiak mindenképpen meg akarták akadályozni a kép elvitelét, de a császári döntés végrehajtói ellen semmit nem tudtak tenni. A kegyképet 1697. március 1-jén 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázionról. Július 4-én érkezett meg a kegykép Bécsbe, körmenetekkel vitték egyik virágdíszbe öltözött templomból a másikba. Közben Európa keresztény népeinek hadserege Savoyai Jenõ herceg vezetésével török elleni ütközetre készült. A kegyképnek a Szent István vértanúról elnevezett dómba történõ végleges elhelyezése napján, 1697. szeptember 11-én Jenõ herceg Zentánál döntõ vereséget mért a törökökre. Lipót császár 1701-ben Pócsnak adott bullájában maga is tanúsítja, hogy 1697-ben Európa keresztény népeit a pócsi Mária csodatevõ erejébe vetett hit késztette imára, és a bécsiek ennek tulajdonították a gyõzelmet.
Az eredeti pócsi könnyezõ kegykép a bécsi Stephansdom déli oldalhajójának XVI. századi márványbaldachinja alatt, mûvészi oltáron kapott méltó elhelyezést, ahol azóta is nagy tisztelettel õrzik. A gyertyák és mécsesek százai égnek állandóan a kép elõtt.
II. Rákóczi Ferenc 1703-ban 100 pontba foglalta össze a nemzetünket ért fájó jogtalanságokat . a kéziratot az egri káptalani levéltár õrzi. Ennek 90. pontjában sérelmezi a pócsi kegykép Bécsbe szállítását és vissza nem hozatalát.
A pócsi fatemplomban a Mária-ikon helye évekig állt üresen.
Már a kép Bécsbe szállításakor, útközben is számos másolat készült a csodás képrõl, nem is tudni hány darab, mert nemcsak templomok, hanem magán személyek is hozzájuthattak. Hazánkban . többek között . Egerben, Budapesten, Esztergomban (a Bakócz-kápolnában) õriznek egy-egy másolatot. Ausztriában egyébként hét templom birtokol egy-egy képet. Németországban és Svájcban is van néhány másolat. Egy ilyen másolat került az eredeti kép helyére Máriapócson is.
Sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok a továbbiakban nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek. 1715. augusztus 1-jén Papp Mihály a reggeli istentiszteletet végezte, amikor Molnár János kántor észrevette a kép könnyezését. A csodás jelenség hírét futár vitte Kállóba, Bizánczy György helynökhöz. Az augusztus 1-jén, 2-án és 5-én több órán át tartó könnyezést sok százan látták. A könnyezést követõ napokban Erdõdy Gábor Antal egri püspök hivatalosan kivizsgáltatta az eseményt. A szemtanúk vallomásának jegyzõkönyve kétséget kizáróan bizonyítja a könnyezés valódiságát.
