1786. november 16-án Debrecenben elhunyt
Hatvani István debreceni professzor. A magyar Faustnak titulált tudósról
az a hír járta, hogy azért ért annyi mindenhez, mert eladta a lelkét az
ördögnek.
Hatvani az alapismereteit a losonci iskolában szerezte meg, majd 23 éves korában, a tógaviseléshez szükséges pénz megszerzése után, a Debreceni Kollégium diákja lett.
Miután befejezte a kollégiumot, a legkiválóbb diákoknak kijáró tiszteletben részesülve, a városi tanácstól 30 forintot kapott, hogy tanulmányait külföldön folytathassa tovább.
Baselben teológiát és orvoslást tanult, Leydenben pedig kémiát és matematikát hallgatott. Állítólag a leydeni egyetem még állást is kínált a számára, de Hatvanit a szíve visszahúzta a Debreceni Kollégiumba.
Miután a polihisztort 1749-ben professzorrá avatták, a Kollégiumban csillagászatot, fizikát, számtant, mértant, teológiát, orvosi élettant, valamint hidrosztatikát kezdett el oktatni. Ő volt az első olyan magyar tudós-tanár, aki kémiát tanított és a fizika óráit kísérletekkel színesítette.
Hatvani, aki tanulmányaival Nyugat-Európában is megalapozta hírnevét, figyelemfelkeltő előadásmódjának, magával ragadó személyiségének, valamint tudásának köszönhetően roppant nagy népszerűségre tett szert a diákok körében.
A Jókai által magyar Faustnak nevezett tudósról az a hír járta, hogy azért ért annyi mindenhez, mert eladta a lelkét az ördögnek. A debreceniek szentül hitték, hogy képes halottakat feltámasztani, az asztal lábából bort csapolni, továbbá jövendőt jósolni.
Fizikai-kémiai kísérletei tették különlegessé ilyesmihez nem szokott kortársai szemében, s hozták kapcsolatba az „ördöggel cimboráló” középkori vándordiákok, → garabonciások s még inkább a bölcsek kövét kereső, aranycsinálással kísérletező alkimisták, tudósok, doktorok reneszánsz kori típusával. Alakja köré tanítványai, a debreceni kollégium diákjai eredetileg csipkelődve, humorral és babonaellenes éllel csoportosították a közszájon forgó, régi korok bűbájosainak történetéből kölcsönzött mondákat; utóbb ezek a nép ajkán eredeti borzongató hangulatukat nyerik vissza, s Hatvani professzor alakját – mint az alvilág szellemeinek parancsoló boszorkánymestert – rögzítik a hagyományban. Előadják, mint szerezte meg – Bázelben elsajátított tudományával – a nagypéntek éjjelén megidézett kígyó torkából a fekete könyvet, amely az ördögök urává tette; mint vendégelte meg – apró Csapó utcai házából palotát varázsolva ez alkalomra – a debreceni főbírót és a város egész úri társaságát, mégpedig a török császár udvarából titkos mestersége útján elcsent ételekkel; mint varázsolt vizet a Fehér-szálló tánctermének padlójára, hogy a szoknyájukat kapkodó asszonyoknak bebizonyítsa, hogy bizonyos esetekben tisztességes asszonyoknak is pirulniuk kell stb
