Meglepő választásnak tűnhet a félénk vadludak részéről, hogy éppen egy olyan tavon igyekeznek átvészelni a hideg téli hónapokat, amely nem egy védett nemzeti park területén fekszik, hanem egy nyüzsgő város központjában. Mégis, számuk évről-évre jelentős, akár 30-40 ezer madár is telel évente.
Tatai Öreg-tó Magyarország egyik legidősebb mesterséges tava, amely még a honfoglalás előtt készült az Által-éren épített völgyzárógát segítségével. A tavat a középkorban is használták, és folyamatosan bővítették. A tó és a hozzá tartozó mocsárrendszer a Tatai vár védelmét szolgálta, vizében kezdetben a Dunából származó halakat tárolták.
Tata a 13-14. században keletkezett nagyobb település, mezőváros a tó körül. Zsigmond és Mátyás királyok alatt Tata királyi birtok, a Tatai vár királyi nyaraló, a török időben végvár. Tata 1727-től az Esterházy család birtokközpontja és a 18. században alakult ki a környék mocsarainak lecsapolásával ma is meglévő tórendszere. Az Öreg-tó maihoz hasonló formáját Mikoviny Sámuel neves vízrendezési mérnök tervei alapján alakították ki 1747-ben. A tó akkori területe ~600 hold (~345 ha) volt az Esterházy uradalom részeként halastóként használták, de voltak a tavon vizimalmok és egy vizi vágóhíd is.
A tó „öreg" jelzője ma egyértelműen időset, régit jelent. Nem így volt ez évszázadokkal ezelőtt, amikor az „öreg" kifejezés inkább nagyot jelentett, ami illik is a 200 ha-os vízfelületre.
Felülete 201,5 ha, térfogata 4,37 millió m3. Az egyezményhez napjainkig számos (több mint 120) ország, köztük Magyarország 1979-ben csatlakozott. Az őszi-tavaszi madárvonulási időszakban több ezer madár, főleg vadludak, de sirály, réce és egyéb vízimadár is pihen a tavon és a tó közvetlen környezetében.
