A teljes napfogyatkozás az egyik leglátványosabb természeti jelenség. Magyarországról 1999. augusztus 11-én láthattunk teljes napfogyatkozást, magyar idő szerint holnap este Ausztrália környékén gyönyörködhetnek ebben a jelenségben.
Közép-európai idő szerint kedden 21 óra 35 perckor kezdődik, vagyis a Föld túloldalán éppen kel fel a nap, amikor a Hold kezdi eltakarni a Napot. Helyi idő szerint szerda hajnalban teljes napfogyatkozásban részesül az ausztrál Queensland (Cairns, Port Douglas), a Csendes-óceán északi része - többnyire lakatlan szigetek. Részleges lesz a jelenség Pápua Új-Guinea, Indonézia keleti, Ausztrália keleti, Új-Zéland, Polinézia, Chile déli területeiről.
A következő 2015. március 20-án lesz látható Izland, a Feröer-szigetek és a norvégiai Spitzbergák területéről.
forrás: Meteoline
"Nincs még egy olyan csillagászati jelenség, amely akkora lélektani hatást gyakorolna az emberekre, mint a teljes vagy csaknem teljes napfogyatkozás. Ilyen szempontból még az üstökösök sem versenyezhetnek vele. A fényes üstökösnek vagy a hullócsillag-rajnak a látványa lehet ijesztõ, de a mindenki által az élet forrásának, fenntartójának tartott Napnak az elfogyása, eltűnése, vélt elvesztése leküzdhetetlen rettegést, pánikot keltett abban a korban, amidõn az átélõk ennek még sem idejét, sem okát, sem a természetét nem ismerték. A Távol-Kelet egykori lakói óriási sárkányt képzeltek az égre, amely felfalja a Napot. Az Újvilág indiánjai úgy vélték, egerek rágják a fogyatkozó égitesteket. A világ minden részén szokás volt a nap- és holdfogyatkozások idején nagy lármával és hangos zenéléssel elûzni a fontos égitesteket környékezõ, képzeletbeli gonosz lényeket, szellemeket. Még a rómaiak is lármázással kísérték a fogyatkozásokat. A keresztények ilyenkor megkondították a harangokat ördögûzés céljából. A középkori Európában általános volt ilyenkor az égi mérgezéstõl való félelem, ezért befedték a kutakat, és a pincékbe rejtõztek. Ilyesmi még a múlt században is elõfordult. A régi keleti népek körében általános volt az a vélekedés, hogy a Nap azért sötétedik el, mert megáll az égen. Csak Mezopotámia egzakt tudományokat mûvelõ papjai, Európában pedig az ókori görögök ismerték fel a fogyatkozások okait, és ezen hatások földiekre nézve következmények nélküli természetét. A köznép rettegése azonban még hosszú idõn át megmaradt. Amidõn egy görög katona vonakodott az általa baljóslatú jelnek vélt napfogyatkozás idején hajóba szállni, Periklész (i. e. 5. sz.) köpenyével eltakarta elõle a Napot, és azt kérdezte tõle, hogy ettõl megrémült-e. A tagadó válaszra a nagy államférfi-hadvezér, mint gyakorlott ismeretterjesztõ, megmagyarázta a különben bizonyára derék és bátor, de megriadt harcosának, hogy a sötétséget okozó égi jelenség teljesen hasonló a köpenyével elõidézetthez, csak ott az árnyékvetõ – a Hold – jóval nagyobb"
/részlet:: Ponori Thewrewk Aurél Napfogyatkozások és a történelem/
