Napfogyatkozás..

Magyarországon legközelebb 2020. június 21-én figyelhető meg napfogyatkozás . Igaz, akkor a  jelenség a mostanihoz képest kisebb fedésű lesz, és csak az ország egy részéről lehet majd látni.

Azt a csillagászati jelenséget, amikor a Hold a Föld és a Nap között áll, és a Föld bizonyos pontjairól nézve eltakarja központi csillagunkat, napfogyatkozásnak nevezzük. A jelenség kizárólag újhold idején jöhet létre, amikor a Hold a pályáján keringve bolygónk és a Nap közé kerül. De még újholdkor is kizárólag akkor következhet be napfogyatkozás, ha égi kísérőnk a Föld körüli pályájának úgynevezett leszálló vagy felszálló csomópontjába kerül.
A holdpálya mintegy 5 fokos szöget zár be az ekliptikával (azaz a Föld keringési síkjával), ami azt jelenti, hogy a Hold időnként a Földet és a Napot összekötő képzeletbeli vonal felett vagy alatt helyezkedik el. Ha a fel- és leszálló csomópontok közelébe kerül a Hold, akkor alakulhat ki a napfogyatkozás jelensége. Amikor a Hold eltakarja a Napot, az árnyéka a Földre, pontosabban annak bizonyos területeire vetül. Mivel a Hold elliptikus pályán kering a Föld körül, időnként a 384 400 kilométeres középtávolságánál közelebb, vagy éppen távolabb kerül bolygónktól. A napfogyatkozásoknak négy típusát különböztethetjük meg egymástól, a részleges, a teljes, a gyűrűs és az úgynevezett hibrid napfogyatkozást. A relatíve leggyakoribb típus a részleges fogyatkozás, ezt láttuk ma   is. Ilyenkor nem a teljes holdárnyék érinti a Földet, ezért bolygónk egyetlen pontjáról sem takarja el a Hold teljesen a Napot.

A Hold fokozatosan és lassan távolodik anyabolygójától, a Földtől. Emberi dimenzióban ez a távolodás érzékelhetetlen, de a Világegyetem idősíkján nem is olyan távoli jövőben, a számítások szerint 600 millió év múlva már annyira eltávolodik tőlünk égi kísérőnk, hogy soha többé nem fogja teljesen eltakarni a Napot, egyszer és mindenkorra megszűnik a teljes napfogyatkozások világa.

Az 1999. augusztus 11-i, Magyarországról is látható teljes fogyatkozás fázisai

Forrás: Wikimedia Commons

Forrás: Origo Amikor elfogy a Nap

Sarki fény és részleges napfogyatkozás

SARKI FÉNY ITTHON


Gyönyörű felvételeket készítettek a Magyarországot kedden éjjel elérő sarki fényről.
Most egy intenzív geomágneses viharnak volt köszönhető, hogy Magyarországon is megfigyelhető volt a sarki fény, azokon a területeken, ahol nem rontotta fényszennyezés a láthatóságot.

http://www.hir24.hu/…/sarki-feny-volt-lathato-magyarorszag…/

(Tegnapi sarki fény Dobogókőről
Fotó: Mohai Balázs / MTI)

A március 20-i, pénteki részleges napfogyatkozás jó idő esetén Magyarországról is látható lesz, ennek megfigyelésére a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) bemutatót szervez Széchenyi téri székháza előtt.

A jelenség Budapesten délelőtt 9.39-kor kezdődik és 11.59-ig tart, csúcspontja a fővárosban 10.48-kor következik be, amikor a Hold majdnem 60 százalékban eltakarja a Napot. Sötét ekkor sem lesz, azonban a napfény mennyisége észrevehetően csökkenni fog.

   

A jelenség megfigyeléséhez feltétlenül szükség van védőfelszerelés használatára, erre a speciális napfogyatkozás-néző szemüveg alkalmas.

Az MTI híre szerint brit optikusok kollégiuma arra hívta fel a figyelmet, hogy ha valaki az okostelefonján vagy a fényképezőgépe lencséjén keresztül néz a megfogyatkozott napba egy felvétel kedvéért, az éppoly veszélyes, mintha a fotózó egyenesen a napba nézne: a fény kiégetheti a retináját és vakságot okozhat. Napszemüvegen vagy fotónegatívon keresztül sem szabad a napfogyatkozást nézni, mert ezek nem biztosítanak megfelelő védelmet a szemnek.  

1842-ben Petőfi Sándor saját hibáján keresztül tapasztalta meg a napfogyatkozás árnyoldalát: mivel szabad szemmel szerette volna követni az akkori teljes napfogyatkozást, szemei káprázni kezdtek, szinte napokra megbénítva ezzel a költőt. Bal szeme állítólag sosem jött rendbe.

A teljes napfogyatkozás  az egyik leglátványosabb természeti jelenség. Magyarországról 1999. augusztus 11-én láthattunk teljes napfogyatkozást, 2015. március 20-án   lesz látható Izland, a Feröer-szigetek és a norvégiai Spitzbergák területéről.

"Nincs még egy olyan csillagászati jelenség, amely akkora lélektani hatást gyakorolna az emberekre, mint a teljes vagy csaknem teljes napfogyatkozás. Ilyen szempontból még az üstökösök sem versenyezhetnek vele. A fényes üstökösnek vagy a hullócsillag-rajnak a látványa lehet ijesztõ, de a mindenki által az élet forrásának, fenntartójának tartott Napnak az elfogyása, eltűnése, vélt elvesztése leküzdhetetlen rettegést, pánikot keltett abban a korban, amidõn az átélõk ennek még sem idejét, sem okát, sem a természetét nem ismerték. A Távol-Kelet egykori lakói óriási sárkányt képzeltek az égre, amely felfalja a Napot. Az Újvilág indiánjai úgy vélték, egerek rágják a fogyatkozó égitesteket. A világ minden részén szokás volt a nap- és holdfogyatkozások idején nagy lármával és hangos zenéléssel elûzni a fontos égitesteket környékezõ, képzeletbeli gonosz lényeket, szellemeket. Még a rómaiak is lármázással kísérték a fogyatkozásokat. A keresztények ilyenkor megkondították a harangokat ördögûzés céljából. A középkori Európában általános volt ilyenkor az égi mérgezéstõl való félelem, ezért befedték a kutakat, és a pincékbe rejtõztek. Ilyesmi még a múlt században is elõfordult. A régi keleti népek körében általános volt az a vélekedés, hogy a Nap azért sötétedik el, mert megáll az égen. Csak Mezopotámia egzakt tudományokat mûvelõ papjai, Európában pedig az ókori görögök ismerték fel a fogyatkozások okait, és ezen hatások földiekre nézve következmények nélküli természetét. A köznép rettegése azonban még hosszú idõn át megmaradt. Amidõn egy görög katona vonakodott az általa baljóslatú jelnek vélt napfogyatkozás idején hajóba szállni, Periklész (i. e. 5. sz.) köpenyével eltakarta elõle a Napot, és azt kérdezte tõle, hogy ettõl megrémült-e. A tagadó válaszra a nagy államférfi-hadvezér, mint gyakorlott ismeretterjesztõ, megmagyarázta a különben bizonyára derék és bátor, de megriadt harcosának, hogy a sötétséget okozó égi jelenség teljesen hasonló a köpenyével elõidézetthez, csak ott az árnyékvetõ – a Hold – jóval nagyobb"

/részlet:: Ponori Thewrewk Aurél Napfogyatkozások és a történelem/

Teljes napfogyatkozás a déli féltekén

A teljes napfogyatkozás  az egyik leglátványosabb természeti jelenség. Magyarországról 1999. augusztus 11-én láthattunk teljes napfogyatkozást, magyar idő szerint holnap este Ausztrália környékén gyönyörködhetnek ebben a jelenségben.

Közép-európai idő szerint kedden 21 óra 35 perckor kezdődik, vagyis a Föld túloldalán éppen kel fel a nap, amikor a Hold kezdi eltakarni a Napot. Helyi idő szerint szerda hajnalban teljes napfogyatkozásban részesül az ausztrál Queensland (Cairns, Port Douglas), a Csendes-óceán északi része - többnyire lakatlan szigetek. Részleges lesz a jelenség Pápua Új-Guinea, Indonézia keleti, Ausztrália keleti, Új-Zéland, Polinézia, Chile déli területeiről.
A következő 2015. március 20-án lesz látható Izland, a Feröer-szigetek és a norvégiai Spitzbergák területéről.
forrás:    Meteoline



"Nincs még egy olyan csillagászati jelenség, amely akkora lélektani hatást gyakorolna az emberekre, mint a teljes vagy csaknem teljes napfogyatkozás. Ilyen szempontból még az üstökösök sem versenyezhetnek vele. A fényes üstökösnek vagy a hullócsillag-rajnak a látványa lehet ijesztõ, de a mindenki által az élet forrásának, fenntartójának tartott Napnak az elfogyása, eltűnése, vélt elvesztése leküzdhetetlen rettegést, pánikot keltett abban a korban, amidõn az átélõk ennek még sem idejét, sem okát, sem a természetét nem ismerték. A Távol-Kelet egykori lakói óriási sárkányt képzeltek az égre, amely felfalja a Napot. Az Újvilág indiánjai úgy vélték, egerek rágják a fogyatkozó égitesteket. A világ minden részén szokás volt a nap- és holdfogyatkozások idején nagy lármával és hangos zenéléssel elûzni a fontos égitesteket környékezõ, képzeletbeli gonosz lényeket, szellemeket. Még a rómaiak is lármázással kísérték a fogyatkozásokat. A keresztények ilyenkor megkondították a harangokat ördögûzés céljából. A középkori Európában általános volt ilyenkor az égi mérgezéstõl való félelem, ezért befedték a kutakat, és a pincékbe rejtõztek. Ilyesmi még a múlt században is elõfordult. A régi keleti népek körében általános volt az a vélekedés, hogy a Nap azért sötétedik el, mert megáll az égen. Csak Mezopotámia egzakt tudományokat mûvelõ papjai, Európában pedig az ókori görögök ismerték fel a fogyatkozások okait, és ezen hatások földiekre nézve következmények nélküli természetét. A köznép rettegése azonban még hosszú idõn át megmaradt. Amidõn egy görög katona vonakodott az általa baljóslatú jelnek vélt napfogyatkozás idején hajóba szállni, Periklész (i. e. 5. sz.) köpenyével eltakarta elõle a Napot, és azt kérdezte tõle, hogy ettõl megrémült-e. A tagadó válaszra a nagy államférfi-hadvezér, mint gyakorlott ismeretterjesztõ, megmagyarázta a különben bizonyára derék és bátor, de megriadt harcosának, hogy a sötétséget okozó égi jelenség teljesen hasonló a köpenyével elõidézetthez, csak ott az árnyékvetõ – a Hold – jóval nagyobb"

/részlet:: Ponori Thewrewk Aurél Napfogyatkozások és a történelem/