Gyönyörű felvételeket készítettek a Magyarországot kedden éjjel elérő sarki fényről.
Most egy intenzív geomágneses viharnak volt köszönhető, hogy Magyarországon is megfigyelhető volt a sarki fény, azokon a területeken, ahol nem rontotta fényszennyezés a láthatóságot.
http://www.hir24.hu/…/sarki-feny-volt-lathato-magyarorszag…/
Fotó: Mohai Balázs / MTI)
A március 20-i, pénteki részleges napfogyatkozás jó idő esetén
Magyarországról is látható lesz, ennek megfigyelésére a Magyar
Tudományos Akadémia (MTA) bemutatót szervez Széchenyi téri székháza
előtt.
A jelenség Budapesten délelőtt 9.39-kor kezdődik és 11.59-ig tart,
csúcspontja a fővárosban 10.48-kor következik be, amikor a Hold majdnem
60 százalékban eltakarja a Napot. Sötét ekkor sem lesz, azonban a
napfény mennyisége észrevehetően csökkenni fog.
Az MTI híre szerint brit optikusok kollégiuma arra hívta fel a
figyelmet, hogy ha valaki az okostelefonján vagy a fényképezőgépe
lencséjén keresztül néz a megfogyatkozott napba egy felvétel kedvéért,
az éppoly veszélyes, mintha a fotózó egyenesen a napba nézne: a fény
kiégetheti a retináját és vakságot okozhat. Napszemüvegen vagy
fotónegatívon keresztül sem szabad a napfogyatkozást nézni, mert ezek
nem biztosítanak megfelelő védelmet a szemnek.
1842-ben Petőfi Sándor saját hibáján keresztül tapasztalta meg a napfogyatkozás árnyoldalát: mivel szabad szemmel szerette volna követni az akkori teljes napfogyatkozást, szemei káprázni kezdtek, szinte napokra megbénítva ezzel a költőt. Bal szeme állítólag sosem jött rendbe.
A teljes napfogyatkozás az egyik leglátványosabb természeti jelenség. Magyarországról 1999. augusztus 11-én láthattunk teljes napfogyatkozást, 2015. március 20-án lesz látható Izland, a Feröer-szigetek és a norvégiai Spitzbergák területéről.
"Nincs még egy olyan csillagászati jelenség, amely akkora lélektani hatást gyakorolna az emberekre, mint a teljes vagy csaknem teljes napfogyatkozás. Ilyen szempontból még az üstökösök sem versenyezhetnek vele. A fényes üstökösnek vagy a hullócsillag-rajnak a látványa lehet ijesztõ, de a mindenki által az élet forrásának, fenntartójának tartott Napnak az elfogyása, eltűnése, vélt elvesztése leküzdhetetlen rettegést, pánikot keltett abban a korban, amidõn az átélõk ennek még sem idejét, sem okát, sem a természetét nem ismerték. A Távol-Kelet egykori lakói óriási sárkányt képzeltek az égre, amely felfalja a Napot. Az Újvilág indiánjai úgy vélték, egerek rágják a fogyatkozó égitesteket. A világ minden részén szokás volt a nap- és holdfogyatkozások idején nagy lármával és hangos zenéléssel elûzni a fontos égitesteket környékezõ, képzeletbeli gonosz lényeket, szellemeket. Még a rómaiak is lármázással kísérték a fogyatkozásokat. A keresztények ilyenkor megkondították a harangokat ördögûzés céljából. A középkori Európában általános volt ilyenkor az égi mérgezéstõl való félelem, ezért befedték a kutakat, és a pincékbe rejtõztek. Ilyesmi még a múlt században is elõfordult. A régi keleti népek körében általános volt az a vélekedés, hogy a Nap azért sötétedik el, mert megáll az égen. Csak Mezopotámia egzakt tudományokat mûvelõ papjai, Európában pedig az ókori görögök ismerték fel a fogyatkozások okait, és ezen hatások földiekre nézve következmények nélküli természetét. A köznép rettegése azonban még hosszú idõn át megmaradt. Amidõn egy görög katona vonakodott az általa baljóslatú jelnek vélt napfogyatkozás idején hajóba szállni, Periklész (i. e. 5. sz.) köpenyével eltakarta elõle a Napot, és azt kérdezte tõle, hogy ettõl megrémült-e. A tagadó válaszra a nagy államférfi-hadvezér, mint gyakorlott ismeretterjesztõ, megmagyarázta a különben bizonyára derék és bátor, de megriadt harcosának, hogy a sötétséget okozó égi jelenség teljesen hasonló a köpenyével elõidézetthez, csak ott az árnyékvetõ – a Hold – jóval nagyobb"
/részlet:: Ponori Thewrewk Aurél Napfogyatkozások és a történelem/
