A Napból érkezõ részecskesugárzás a Föld mágneses erõvonalai mentén haladva, elsõsorban a sarkvidékeken, már néhány száz kilométeres magasságban gerjeszti a gázmolekulákat (fõként a nitrogént), s ezek a rájuk jellemzõ hullámhosszokon fényt bocsátanak ki. A sarki fény (latinul aurora polaris) az északi és a déli féltekén egyaránt elõfordul. Északon északi fény, korábbi nevén erdei fény (latinul aurora borealis), délen dél-sarki fény (latinul aurora australis) a neve.
Naptevékenység és éghajlat-ingadozás
Idõnként a sarki vidékektõl távolabbi helyekrõl is érkeznek beszámolók sarkifény-jelenségekrõl, s azok még Egyiptomban és Indiában is elõfordulnak olykor. Magyarországon az elmúlt két évszázadban összesen tizenhat esetet írtak le. A legutolsó, az 1938 január 25-ei mind erõsségében, mind szépségében túltett az elõzõkõn.
Az ókori Rómáig visszanyúló megfigyelések szerint a sarki fény gyakorisága erõsen ingadozik. Eddig a sarki fény az 1870-1872 és az 1938-1941 közötti években volt a leggyakoribb. Gustav Spörer és Edward Maunder német csillagász a múlt század végén összegyűjtötte a sarki fényről szóló régebbi tudósításokat, és egybevetette õket a napfoltok számának ismert ciklusaival. Egyértelmű összefüggést találtak közöttük. Ez pedig annyit jelent, hogy a sarki fény gyakorisága (a napfoltok számának változása) és a földi éghajlat ingadozásai szintén kapcsolatba hozhatók egymással.
Magyar krónikások arról számoltak be a XV. század elsõ felében, hogy a Duna rendszeresen befagyott, és királyválasztó lovasokat is elbírt a hátán. Ez 1420 és 1500 között egybeesett a Spörer-minimumnak elnevezett csökkent naptevékenységgel. Hasonló hideg telekrõl szólnak a krónikák az 1290 és 1340 közötti Wolf-féle napfoltminimum idejéből.
Az 1645 és 1715 közötti évtizedekben a Temze is minden télen befagyott és fagyos vásároknak adott helyet. Azokban az évtizedekben a csillagászati megfigyelések szerint alig fordult elő napfolt, és a napfizikai paraméterek értéke is meglepõen alacsony volt. A csillagászok ezt a periódust a Nap történetének Maunder-minimumaként emlegetik.
A századunk elsõ felében kezdõdő fokozott naptevékenység és ezzel együtt a globális átlaghõmérséklet lassú emelkedése bizonyos becslések szerint 2010 és 2020 között ér véget, s akkor majd ismét hűvös nyarak és zord telek köszöntenek ránk.
Forrás: részlet/Dr. Gyuró György: Sarki fény
(ELTE, Meteorológiai Tanszék)
Január 23-án, magyar idő szerint hajnali 5 órakor hatalmas napkitörés zajlott le a Nap 1402-es számú napfoltcsoportja felett. Emiatt egy gyorsan mozgó anyagfelhő tart a Föld felé, amelynek érkezése kedden délután várható.
A napanyag érkezése geomágneses vihart okozhat. A rádiózavarok mellett látványos sarki fények is feltűnhetnek.
Forrás: origo
Sarki fény január 22-én Norvégiából. További képek a www.arcticphoto.no honlapon tekinthetők meg (Bjorn Jorgensen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése