Lao-ce egy feltehetőleg az ie. 4. században élt kínai filozófus, akiről azonban nem tudni biztosan, hogy valóban létező történelmi személy volt-e, vagy csupán legenda. Lao-ce magyarul „öreg gyermeket” vagy „öreg mestert jelent” jelent (a gyermek szó a taoizmusban a tapasztalt mesterek gyermeki egyszerűségét jelenti).
A hagyomány szerint Lao-ce a „Tavasz és Ősz korszakának” (i. e. 700 – i. e. 476) végén élt, a Chu királyságban, hivatalos neve Li Er volt. Születési idejét a Krisztus előtt 565 körüli évekre becsülik. Magas, hosszú fülű, nagy szemű, széles homlokú és vastag ajkú ember volt. Mint a Csou (Zhou) dinasztia „tárházat őrző tisztje”, a könyvtárban dolgozott, és az „elraktározott könyveket igazgatta”.
Konfuciuszt a különös ember zavarba ejtette, de hatalmas tiszteletet érzett iránta. „Tudom, hogy a madár repül; tudom, hogy a hal úszik; tudom, hogy az állatok képesek szaladni. A futó teremtmények csapdába ejthetők, az úszók pedig fonott hálóba. Amelyek repülnek, nyíllal lelőhetők. De a sárkány a tudásom fölött áll, a felhők és a szelek szárnyán a mennyekbe emelkedik. Ma láttam Lao-ce-t, és ő olyan, mint egy sárkány!”
Ha kínai szokás szerint a szerző fő művének a címe nem egyezik meg a filozófus nevével, akkor Lao-ce legfontosabb művének hagyományos címe: Az Út (Tao) és az Erény (Te) Könyve. Ez az a könyv, amelyben a taoizmus mesterének tartott szerző összefoglalta és könnyen megjegyezhető formában összegezte a tan kínai hagyományát.
/Forrás: Wikipedia,/
Aki másokat legyőz, az erős; aki önmagát legyőzi, az hatalmas.
Aki ismeri az embereket, az okos; aki ismeri önmagát, az bölcs.
Az igazán jó vezetőt az dicséri, ha élete végén az emberek azt hiszik, hogy ők maguk egyedül vitték véghez azt a bizonyos dolgot.
Minél többet tudsz, annál kevesebbet értesz.
Amit összenyomnak,
kiszélesedik,
amit gyengítenek,
megerősödik.
A bölcs...
Alkot, s magának semmije sincs.
Munkál, s jutalomra nem számít...
És mert sohasem igényel semmit,
sohasem veszthet semmit.
Mikor elengedem, aki vagyok, azzá válok, ami lehetnék.
A bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.
Az út, amiről beszélsz, nem az, amin jársz.
Amikor az égalattiban mindenki felismeri a szépről, hogy szép, akkor megjelenik a rút is. Amikor mindenki felismeri a jóról, hogy jó, akkor megjelenik a rossz is.
Megszülni és felnevelni,
létrehozni és nem kívánni,
megalkotni és nem birtokolni,
hatalmaskodás nélkül vezetni:
ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése