Este

Juhász Gyula - Alvás előtt

Esténkint - régi keresztény szokás volt -
Számot vetek a lelkiismerettel:
Mit tettél ember, mit vétettél ember?
És mit nem tettél ember, most felelj?

Csordultig mindig a szív, e nagy kehely.
Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman
És álmosan, mert minden áldott reggel
A régi vágy von: kelni napkelettel.

Azután mentél, mert az élet: menni,
Egy célhoz menni, célnál sohse lenni.

És mit vétettél ember? Ember voltál
S embernek lenni: siralmas való már
És dicsőséges. Mint a csillag csillag
S a rög csak rög, az ember is csak ember.
Aludj hát szépen s kelj fel napkelettel,
Amíg az élet mégis tűrhető,
Míg ébredésre kedv van és erő.
S ha csókokat nem is csókolhat ajkad,
De új igét még mondhat és ha lankadt
Szegény karod az ölelésre, lelked
Ölelni tud jövőt, világot, embert.

Esti ima - Lao Ce - vel (Kedves barátom!)

Mielőtt elaludnál, irányítsd gondolataid az elmúlt nap megélt pillanataira.
Mit is csináltál ma,
merre jártál, mit láttál, mi volt vidám vagy esetleg szomorú.


Mindegy, hogy ki vagy, vagy hogy hol hallgatod – olvasod most ezeket a sorokat,
a szív szavára hallgatva együtt vagyunk.

Minden ami körülvett ma, a ház ahol laksz, a szobád,
az ágyad, a játékaid, minden látható és megfogható dolog csupán a külső megjelenése az életútunknak , amit igazából lényünk legbelsejében, önmagunkban élünk meg.

Mindenki, aki figyelmét erre a belső életre irányítja, ugyanott van: a lélek birodalmában. Ott ahol együtt voltunk és leszünk mindörökké.

Erről szólt több ezer éve Lao Ce, a kínai bölcs is:

"A kerék harminc küllője
ürességet fog közre:
a kerék ezért használható.
Az edényt agyagból formázzák,
de az agyag ürességet ölel át:
az edény ezért használható.
A ház ajtajának és ablakának
az ürességre ad értelmet:
a ház ezért használható.
A létező és megfogható haszna az,
hogy a lényeget hordozza."

Ámen