Gyakran hiába érezzük magunkban a kellő tudást és tapasztalatot ahhoz, hogy az életünk fontos kérdéseiben megfelelő döntéseket hozzunk. Egy rossz választás, egy elhamarkodott lépés utólag nehezen vagy sehogy sem korrigálható. Bosszankodás helyett gondoljunk arra, hogy még a leghíresebb emberek sorsát is befolyásolták a rossz döntések, s az ő életük sem volt mentes kudarcoktól.
„Tehetségtelen” írók
Van úgy, hogy későbbi híres és sikeres írók pályája nem indul éppen zökkenőmentesen. Van, akiket „csak” középszerűnek bélyegeztek a kiadók, de voltak, akiket egyenesen tehetségtelennek tartottak. Később persze verhették a fejüket a falba a szigorú kritikusok…
1900-ban Beatrix Potter, egy londoni vénkisasszony, aki mérges gombákat ábrázoló vízfestmények pingálásával töltötte idejét, úgy döntött, hogy ír és illusztrált is egy gyerekkönyvet, amit Peter Rabbit (Nyúl Péter) címen emlegetett.
Hat kiadónak küldte el a kéziratot az illusztrációkkal együtt, mindannyian visszautasították.
Miss Potter, független gondolkodású hölgy lévén, állhatatosan kitartott. 1901 végén, magánúton kinyomtatta a könyvet, és barátoknak, rokonoknak adogatta el.
Az egyik kiadó, Frederick Warne, aki korábban elutasította, meglátott egy példányt, és úgy gondolta, üsse kő, végső soron lehet, hogy van benne némi remény.
Mindenesetre nem ragadtatta el magát. „A Warne foglalkozna a könyvvel”, közölte leereszkedő gesztussal a szerzővel, de csak, azzal a feltétellel, hogy a hölgy viseli az anyagi kockázatot.
Három év elteltével az eladott példányok száma elérte a 75.000-et. Warne-ben felsejlett döntési hibájának nagysága…
Egy hölgy 1836-ban, levélben megkereste az elismert kritikust és irodalmárt, Robert Southey-t, mellékelve néhányat munkái közül kikérte a véleményét, vajon tanácsos lenne-e betevő falatját írással megkeresni.
Három hónap múlva jött a válasz
„Az irodalom nem való egy hölgy kenyérkeresetének, és nem is kellene, hogy az legyen. Minél jobban törődik valódi kötelességeivel, annál kevesebb ideje fog erre maradni, még ha csak kiegészítésnek vagy pihentetőnek csinálja is. E kötelességeire még nem kérték fel, de ha ez megtörténik, kévéssé fog a hímévre vágyakozni.”
Charlotte Brontre kisasszonyt annyira elkedvetlenítette ez a negatív vélemény, hogy tíz éven át nem is vett tollat a kezébe…
1970 februárjában, Frederick Forsyth, aki nemrégiben hagyta ott a BBC hírosztályát, bemutatta a W. H. Allen kiadónak krimije kéziratát. Nyolc héttél később azok visszaküldték, kiadását kerek-perec megtagadva, mondván „az olvasókat nem érdekli”. A Cassells, a Collins, a Michael Joseph meg a Hutchinson sem tartott rá igényt. Aztán a Hutchinson meggondolta magát, és belement a kiadásba.
Mostanáig a The Day of the Jackal (A Sakál napja) nyolcmillió példányban kelt el…
Néhanapján azért a kiadók is azonnal jól döntenek.
Például 1938. Június 1-jén került piacra az Action Comics első száma, amelyben a világ megismerhette Superman figuráját.
A figurát Joe Shuster és Jerry Siegel találta ki, akik arra gondolva, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, eladták a figurával járó jogaikat a kiadónak 130 dollárért, fejenként 65 jutott…
Eltanácsolt diákok
Néha a tanárok sem veszik észre nebulóikba a csiszolatlan gyémántot. Megesik, hogy akik az ifjúság oktatásával foglalkoznak, nem oly érzékenyek vagy előrelátók, mint azt magukról állítják. Még a legmagasztosabb tiszta géniusz sincs védve a profi pedagógusoktól …
Például 1832. június 22-én az ifjú Giuseppe Verdi felvételét kérte a milánói Császári és Királyi Konzervatóriumba. Az igazgató, Maestro Professor Francesco Basily elutasította a fiút azzal, hogy „túlkoros - és biztos, hogy középszerűnek bizonyulna…”
1854-ben az Aix-i Líceum irodalomprofesszora olyan lépéshez folyamodott, amilyenre még nem volt példa. Egyik diákjának fogalmazásból és francia nyelvből nullást adott.
A diákot Émile Zolának hívták…
1880. július 12-én H. O. D. Davidson, egy Harrow-beli iskolaigazgató, a következő meggyőződéses jellemzést adta egyik diákjáról:
„Feledékeny, figyelmetlen, pontatlan, rendetlen minden téren… Ha képtelen túllépni eme lomposságán, nem fog sikerrel végezni a középiskolában.” „A fiú - tette még hozzá -, osztályának utolsója.”
Szerencsére Winston Churchill későn érőnek bizonyult…
1898-ban, az ifjú Albert Einstein felvételét kérte a müncheni Technikai Főiskolára. Fiatal zseninket az intézetmagiszterei, döntésük biztos tudatában elutasították, mondván, „nem látszik ígéretesnek”.
A legendák szerint megfosztatott az áhított tudományos tanulmányoktól, és először postásként dolgozott, majd Bernbe került a Svájci Találmányi Hivatalba felügyelőnek.
Mindenesetre ez utóbbi munkája mellett sikerült annyit tanulnia fizikából, és tellett annyi „ígéretlenségéből”, hogy megalkothatta a relativitás elméletét…
„Haszontalan” találmányok
Ha egy találmány világsikert ér el, az sokszor nem csak szerencse dolga. A gazdagság vagy szegénység is egyetlen hibás döntésen múlhat.
1897-ben felajánlották a Remington Fegyvergyár tulajdonosainak a Wagner Írógépgyár által jegyzett írógépszabadalmat.
A Remington szó szerint úgy döntött, hogy marad a fegyvereknél, mondván - meggyőződése szerint egyetlen „puszta gép” sem helyettesíthet egy pontos és megbízható hivatalnokot -
Idővel a Wagnert átvette az Underwood Company, mely cég azután több mint 12 millió darabot adott el…
Forrás: Zöld Újság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése