Delfinek

Született vízimentők

Amikor viselkedéskutatással foglalkozó tudósok elkezdték figyelni a delfinek világát, meglepő dolgoknak lettek tanúi. Néhány kutató vizsgálatok céljából delfineket akart befogni az Egyesült Államok partjai közelében. Erre meglehetősen kétes módszert alkalmaztak: egy csoport közelébe érve felrobbantottak egy kevés dinamitot a víz alatt. A robbanás zaja és lökéshullámai elkábítottak egy állatot, a tudósok pedig egy érdekes eseményt figyelhettek meg. Ez a kábult jószág, mivel a delfin emlős és tüdővel lélegzik, megfulladt volna, ha elmerül. De társai segítségére siettek: kettesével aláúsztak, és a víz színe fölött tartották orrlyukát, hogy levegőhöz juthasson. Mikor a segítőtársak kimerültek, két másik állt a helyükre, és addig folytatták így, míg a kábult delfin kellőképpen magához nem tért.

Ilyesfajta egymás közötti segítségnyújtást azóta többször és több helyen is megfigyeltek, ennél fogva létezését ma már tényként kezelik. Innen már csak egy lépés az, hogy szükség estén ne csak fajtársuknak próbáljanak segíteni a jóindulatú állatok. És valóban, történt erre is példa. Florida partjainál lökdösött ki a vízből egy fürdőző nőt a vízből egy delfin. Ami azt illeti, olyan helyzet is előfordult, hogy ezek a segítőkész állatok némileg túlzásba vitték a jó szándékot. Egy hatalmas, a tenger élővilágát bemutató akváriumban egy velük egy medencében levő kis termetű, betegségbe esett cápán próbáltak segíteni. A cápa azonban, kopoltyúval lélegző hal lévén, éppen a vízből kiemelve kezdett fulladozni.

Delfiniskolák
A fenti kis akciók összehangoltsága, valamint az, hogy az egyes egyedekkel törődik a többi, azt jelzi, hogy a delfin a közösségben élő lények közé tartozik.
A tengerészek által „iskoláknak” elnevezett csoportjaik jellemzően 10-15 főből állnak, de figyeltek már meg az ezres létszámot meghaladó csapatot is. Mivel a közösségek együttmüködésének kulcsfontosságú eleme a tagok közötti kommunikáció, szinte kínálta magát az ötlet, hogy érdemes lenne megvizsgálni, hogy hogyan is csinálják ezt a delfinek.

Az ember számára legfontosabb érzékelési mód, a látás, nem lényeges e vízi emlősök világában. Tulajdonképpen akadnak olyannyira csökevényes látású delfinek is, melyek gyakorlatilag akár vakoknak is tekinthetők. Ilyen, mondjuk, a Gangesz folyóban élő fajta. E hatalmas folyam vize olyan mértékben eliszaposodott, hogy tökéletesen átlátszatlannak tekinthető, így a látásnak nem is lenne túlontúl nagy szerepe. Tiszta vizű akváriumokban lefolytatott kísérletek csak megerősítéssel szolgálnak arra, hogy a letakart szemű delfinek tájékozódásában vagy kommunikációjában semmiféle nehézség nem tapasztalható. Semmi problémát nem okozott például egy látásától megfosztott delfinnek medencéjében megtalálni a beleszórt haldarabokat; az sem tudta megzavarni, hogy a halakkal egyező mérető, vízzel töltött műanyag palackokat is dobáltak a vízbe, ezekre rá sem hederített. Előfordult, hogy a medencébe eresztett fémrudakkal amolyan akadálypályát létrehozva nehezítették feladatát, de így is tökéletes biztonsággal mozgott, a rudakhoz hozzá sem ért.

Különleges hangradar
Látásbeli hiányosságaikat a delfinek különlegesen kifinomult hallásukkal ellensúlyozzák. Míg a hangtartomány, amit az ember érzékel, a 20-tól 20 000 Hertz rezgésszámig terjedő sávba esik, addig ez az ő esetükben 200 és 200 000 Hertz közötti. Ha puszta matematikára egyszerűsítjük le a kérdést, akkor azt mondhatjuk, tízszer jobban hallanak nálunk. De a helyzet ennél persze bonyolultabb. A delfinek ugyanis hangkibocsátásukat és hallásukat tőlünk meglehetősen eltérő módon is használják. Ez a metódus leginkább a denevérek ultrahang-kibocsátáson alapuló tájékozódásával rokon. A delfin hanghullámokat lövell ki a víz alatt, melyek visszaverődése pontos információkkal szolgál számukra a környezetükben felbukkanó tárgyakról és élőlényekről. Ez a „műszer” hihetetlenül érzékeny. Az ultrahangjelek a testszöveteken, húson, bőrön, izmokon, zsíron, véren képesek áthatolni, visszaverődni a csontokról vagy a levegővel telt testüregekről fognak. Akár azt is mondhatnánk, hogy hangradarjuk alkalmazása közben egy fajta röntgenvizsgálatot tartanak. Az élettelen anyagokkal folytatott tesztek szintén hoztak furcsa eredményeket. Úgy tűnik, nemcsak a tárgyak méretét és formáját képesek érzékelni, hanem az alapanyagokban is képesek különbséget tenni. Nemcsak azt tudják megkülönböztetni, hogy műanyagról van-e szó, vagy fémről, de azt is észreveszik, ha különféle fémekről van szó, felismerik, hogy aranyból, ezüstből, rézből, alumíniumból, vasból vagy valami másból készült-e az adott dolog.

Delfin-ábécé
Szintén a hangokkal függ össze a delfinekkel kapcsolatos legizgalmasabb kérdés – a kommunikációs képességük. Az, hogy képesek egymással információkat közölni, bizonyos megfigyelések révén biztosnak tekinthető. Jó példa erre az az eset, mikor egy delfináriumban a legyengült egyedek állapotát erősítő injekciókkal akarták feljavítani. A baj akkor kezdődött, mikor az első állat szúrását megkapva azt fájdalmasnak ítélte. Vészjelzése hatására társai fejvesztetten menekültek az orvos és segítői elől, sőt, azt is igyekeztek megakadályozni, hogy a már befogott második példányt beinjekciózhassák. A legmerészebb állatok az állatorvos és társuk közé úsztak, és sikerült annyira megzavarniuk az embereket, hogy a megfogott delfin elmenekülhessen.

Forrás:
Zvara István

Régóta ismert, hogy a vízi emlősök, így a palackorrú delfinek által kiadott hangok egy igen összetett kommunikációs rendszer alkotóelemei. Tengerbiológusok nemrégiben egyenesen arról számoltak be, hogy a delfinek "nevekkel" azonosítják magukat, illetve társaikat- erre az élővilágban rajtuk kívül egyedül az ember képes.

inden egyes palackorrú delfinnek (Tursiops truncatus) egyedül rá jellemző füttye van, s ezt társai, "ismerősei" még akkor is felismerik, ha a füttyszót nem eredetiben hallják, hanem mesterséges hangon játszuk le nekik - mutatták rá kutatók, akik a Proceedings of the National Academy of Sciences hasábjain számoltak be eredményeikről.

A fenti megfigyelés nem jelent mást, mint hogy az egyedek kifejezetten a hangsor, s nem hangjuk alapján azonosítják egymást, vélekednek a szakemberek. Ilyen tekintetben a delfin még rajtunk, embereken is túltesz, minket ugyanis legalább két hangsor azonosít, s még teljes nevünk sem garancia arra, hogy nevünket nem viseli senki más. A palackorrúak mindegy egyes egyedét kizárólag a rá jellemző hangsor azonosítja, ily módon ez a delfinazonosító inkább a mi ujjlenyomatunkhoz hasonlítható.

Egy nemzetközi kutatócsoport 1975 óta vizsgálja a floridai Sarasota-öbölben élő palackorrú delfinek kommunikációját, így az évtizedek során bőséges hanganyag halmozódott föl. A kutatás vezetője, Vincent Janik (University of St Andrews, UK) elmondása szerint azt is megfigyelték, hogy az azonosító füttyök összetett "beszélgetésekbe" építve is elhangzanak, ami a csoportba verődést, esetleg az összetett vadászatok koordinálást szolgálhatja. "Amikor a delfinek útra kelnek, általában nem csevegnek sokat, viszont annál többet kommunikálnak akkor, amikor a különböző csoportok összetalálkoznak vagy vadászni készülnek.

A delfinek által alkalmazott összetett kommunikációt évtizedek óta vizsgálják a szakemberek. Kiderült, hogy amikor egymástól látótávolságon belül vannak, mozdulataik - fej- és uszonymozdulataik, állkapcsuk tartása - is részei a társas érintkezésnek, ám amikor nem látják egymást, a hangjeleké a főszerep. Egy korábbi kutatás során szintén bebizonyosodott, hogy a palackorrú delfinek fogságban a gondozójuktól hallott hangokat is beépítik kommunikációjukba: a fiatal delfinek gondozójuk "gyere jutalomfalatért" sípjelét utánozzák, amikor egymást hívják.

Már csak az a kérdés, vajon a nevek emlegetése azt jelenti-e, hogy a delfinek képesek egy harmadik társuk távollétében róla "beszélni". Ha ez bebizonyosodna, az a faj egészen különleges értelmi képességeiről adna tanúbizonyságot - hívja fel a figyelmet Vincent Janik. /forrás: origo/

Hogyan alszanak a delfinek?
Tengerben élő és fogságban tartott delfineket vizsgálva a biológusok megállapították, hogy ezek az állatok alvás közben körben haladva úsznak. Ez azért lehetséges, mert a delfineknek mindig csak az egyik agyféltekéje pihen. Egyes vélemények szerint ez a viselkedés azt a célt szolgálja, hogy egyben tartsa egy-egy csoport tagjait.Amikor ugyanis a delfinek ébren vannak, füttyjelekkel üzennek egymásnak, és így könnyen megtalálhatják társaikat. Éjjel azonban nem célszerű ezeket a hangjelzéseket alkalmazni, mert az nem kívánt feltünést kelthet. Ha viszont a csoport valamennyi tagja egyenletesen és nesztelenül körben úszik, akkor az állatok együtt maradnak anélkül, hogy közben nem várt vendégeket csalogatnának magukhoz.