Érdekes

Mióta viselnek az emberek szandált?

Az ókorban, Kis-Ázsiában élt a lüdek legendás népe. Jól éltek, mert az egyik királyuk a közismert Krőzus volt. Hitük szerint egyik legmagasabb rangú istenüket Sandas névvel illették. Ez is krőzus lehetett a maga körében, mert sohasem járt mezítláb, mint a többi halhatatlan, hanem mindig cipőben jelent meg a társaságban. Persze, mindig cipőstül ábrázolták is Sandas istenségét. Ez a viselet nagyon megtetszett a szomszéd népeknek. A görögök azt mondták: remek, a római hölgyek addig epekedtek, míg nékik is olyan isteni sandaliumuk lett, mint a lüdek Sandas istenének. Azóta is szandál a sandalium, hála Sandasnak. 

- Eddig tart a mese - a valóság az, hogy a bőr- vagy fatalpú, szíjakkal a lábhoz erősített szandál Mezopotámiában és Egyiptomban a legősibb lábbeli. Átvették a görögök is, a rómaiaknál is népszerű volt a nők körében, a komoly római férfiak azonban nem tartották magukhoz illő viseletnek. Otthonra még csak felhúzták, az utcára, a méltóságteljes tógához azonban már nem vették fel. 

Ki találta fel az esernyőt?

I. e. 860-ból a ninivei Nimrud palota alabástrom reliefjéről integet felérik az első napernyő. Ez szemmel láthatólag éppen úgy összecsukható volt használat után, mint mai, kései leszármazottja. Európában a 16. század során tűnik fel, de a verőfényes kelet és dél árnyékot nyújtó napernyője nyugaton az eső elleni fedéllé szürkül. Az európai ősesernyő halcsont bordázatára bőrhuzat feszült, s ez a több kilós, hordozható tető számos családot s nemzedéket kiszolgált.

A 18. század közepén jelent meg Londonban Sir Jonas Hauway; ő az esernyő prófétája volt. Neki köszönheti a ködös és esős Albion, hogy az esernyő divatjának nyugati bázisává erősödött. Kezdetben nem sok sikere volt. A londoni kocsisok ugyanis féltették az esővízzel együtt bővebben csörgő bevételüket. Felbérelték az akkori "huligánokat", hogy tüntessenek ellene. 1750-től kezdve, harminc éven át sétált Sir Jonas esernyő alatt London utcáin. Gúny és szitok volt a része, de tűrt, s vállalt minden szenvedést. S végül is győzött az esernyő. Megszokták, viselik, használják - és elvesztik azóta is...

 

Honnan ered az a mese, hogy az aranyszínű szőlőben arany van?

Az aranytartalmú vagy aranyat termő szőlő meséje a 15. századba, Mátyás király udvari tudósainak körébe vezet vissza. Marzio Galeotto ezt jegyezte fel: 

"Egy hallatlan és csodadolgot említek, amiről azt mondják, hogy sehol másutt nem fordul elő, csak Magyarországban. Ott ugyanis arany terem vessző alakban, hasonló a spárgához, néha meg a szőlőtőke körül tekerőzött kacs formájára emlékeztet."

Ezt a mesét elhitte az egész tudományos világ, még a józan ítéletű Bél Mátyás is. Sőt egyik munkájában közzétette egy olyan aranytekercsnek a rajzát, amelyet egy tokaji szőlővenyigéhez nőve találtak. 

Az aranyszőlő titkának megfejtését a Természettudományi Közlönyben Horváth Géza tette közzé. Megvizsgált egy szőlőszemet, amelyen négy darab aranyfényű szemecske volt látható. Már első tekintetre megállapította, hogy az aranyszínű szemecskék tulajdonképpen rovarpeték, a Gonocerus Acutangulatus Goeze poloskafajnak a petéi. Ez a felül világosbarna, alul szennyessárga, 12-15 mm hosszú rovar a karimás poloskák (Coraide) családjához tartozik, és bokrokon, cserjéken Európa-szerte előfordul. Táplálékát növényi nedvekből, bogyókból szívja és ezekre a helyekre rakja petéit is. A viaszsárga peték tojás alakúak, 1 3/4 mm hosszúak és 1 mm-nél valamivel vastagabbak.

A fiatal ivadék úgy bújik ki a petéből, hogy annak végén egy kis ajtócska felnyílik. Az üres peték aranysárgák, olyan aranyos fénnyel és csillogással, hogy valóban aranynak lehet nézni. Felszínük szabad szemmel simának látszik, de erős nagyítás mellett szabálytalan hatszögű sejtekből álló recézetet lehet rajta észrevenni. Az üres petehéjak, amelyek különben csak olyan sárgák, mint a borostyánkő, eme recésségnek köszönhetik élénk aranyfényüket, mert a felszín recézete a fénytalálkozás tüneményét idézi elő, és ez okozza az aranyos csillogást. Fizikai neve: interferencia.

Az aranyfényű petehéjak azonban nem hasonlíthatnak szőlőkacsra. Honnan eredhet akkor az aranyvenyige meséje? 

Szőlőműveléskor gyakran bukkantak és bukkannak régészeti leletekre. Minden bizonnyal bronzkori arany spirálisokat találtak valaha egy szőlőben, s mivel ezek valóban emlékeztetnek a szőlőkacsra, azt a téves következtetést vonták le, hogy az arany a szőlőtőkén termett. 

Érdekes..

Elterjedt hiedelem: ha a tükör összetörik, bajt jelent. Ha éppen lány törte el a tükröt, 7 évig nem megy férjhez.  

Ennek a nálunk elterjedt babonának világszerte akadnak rokonai. Az afrikai zuluk például nagyon félnek a vízbe nézni, mert akkor ott megjelenik tükörképük, és attól tartanak, hogy azt a krokodilus elragadhatja. Az ősi társadalmi viszonyok közölt élő népek mindenütt sajátos tisztelettel veszik körül a tükörképet. Ami a tükörben megjelenik, az számukra nem visszavert fény - hiszen mit is tudhatnának ők erről -, hanem valami jelenés, szellem. A tükör ily módon félelmetes tárgy, mert látszólag benne lakik a bepillantáskor előbukkanó, tehát alvó alak. Ha a tükör eltörik, ez a szellem bosszút áll. Ily nézetek magyarázzák meg, hogy a kőkorszaki, nekünk szinte elképzelhetetlenül nehéz viszonyok közt élő emberek miért készítettek fáradságos munkával haszontalan tükröket; s ha már annyi időt pazaroltak készítésükre, miért temették el a halottakkal. Amerika aztékjai például tükröket csiszoltak obszidiánból, s e tükrök nagy számban kerültek elő a feltárt sírokból. Egyiptom ókori emlékei között is sok tükör akadt. A holtak tehát magukkal vitték a sírba a tükrök szellemét.

A valóságot - ez esetben a fénysugár szabályos visszaverődését a tükörlapon -, különböző történelmi-társadalmi viszonyok közt élő emberek más-más módon fogták fel.

Hófehérke meséjében a gonosz királyné a tükörben levő szellemtől kérdezi meg, ki a legszebb országában? A régi orosz babona szerint az a lány, aki az újév első percében - kezében égő gyertyával - belenéz a tükörbe, háta mögött meg fogja pillantani jövendőbeli férjét. E. T. A. Hoffmann egyik novellájában - amelyet Offenbach is feldolgozott operájában - az ellopott tükörképről ír.

A modern társadalom embere a tükörképben saját vonásaira ismer, az ősi korok, primitív kultúrák embere azonban egy "szellemet" látott megjelenni. Ezért is vált a tükör varázseszközzé, szellemidéző szerszámmá, amelytől a jövendőt kérdezték. Vagyis minél kevesebbet tud az ember a valóság összefüggéseiről, annál inkább felruházza a tényeket félelmetes, képzeletbeli tulajdonságokkal. S minél kevesebbet ért az észlelt jelenségekből, annál inkább módosíthatja, értelmezheti, színezheti azokat a várakozás vagy félelem. 

Miért szürkebarát a szürkebarát?

Valaki úgy jellemezte ezt a kitűnő zamatú badacsonyi borfajtát, hogy a tűz és a méz keveréke. Különös neve valószínűleg nem régi, bár maga a "szürke barát" fogalma népünk körében már a 14. század óta ismeretes. Cseri barátoknak vagy szürke barátoknak a ferences szerzetesrendnek azt a szigorúbb irányú ágát nevezték, amely 1368 után szüremkedett Boszniából Magyarországra. A szürke barát nevüket a Temes megyei, ma már nem létező Cseri nevű helységtől, vagy szürke ruhájukról kapták. Első zárdáik egyike is Cseriben volt.

Miért éppen ettől a szigorú szerzettől kapta nevét a badacsonyi szürkebarát?

A régi szerzetesrendek tudvalevően valamikor a betegápolásnak is egy-egy középpontját, alkották, a mai kórházakat helyettesítették. Gyógyító eljárásaikban jelentős szerepe volt a különböző gyógyfüvekkel ízesített boroknak, gyümölcsszeszeknek is. Ezért vált szokásossá a bor- és szeszesital-kereskedelemben régi szerzetesrendekről nevezni el egy-egy jellemző zamatú, aromájú italt. Ennek a szokásnak emlékeként kerül ünnepi asztalainkra az a kitűnő badacsonyi borfajta, amelynek címkéjén a szürkebarát elnevezés olvasható. 

Madarakról - a bagoly

 
A nemzetség tudományos neve mai nap is őrzi annak emlékét, hogy a régi görögök Athene - a tudomány istennője - szent madaraként tisztelték a kuvikot. (Athene noctua)

Athénben az Akropoliszon az istennő templomában nagy számban tartották és nevelték a szent madarat s mint tudjuk, a tudománynak a mai napig is jelképe. Az Akropolisz őrzője volt. A magasabb rendű bölcsességet jelképezi. A női attribútumok, a Hold és az éjszaka szimbóluma.

A bagoly értelmi képességei valóban nem csekélyek. Jól megfér társaival is. Éjjel vadászik apró emlősökre, bogarakra, egérre, verébre. A bagoly első tojás után kotlik, ezért különböző korúak a fiókák. A nagyobbak elárvult öccseikről is gondoskodhatnak.

 A mi kuvikunk galambnagyságú, de annál zömökebb. Háta sötét egérszínű, szabálytalan fehér foltokkal. A farktollakat rozsdasárgás foltok tarkítják. Szeme kénsárga. Leginkább odvas fákban bővelkedő erdőszéleken, falvak, tanyák közelében, padlásokon, tornyokon telepszik meg. Napközben rejtekhelyén gubbaszt. Kísérteties árnyként suhanó éji röpte és kuvikolása megrettenti a babonás embereket. Az a hiedelem járja, hogy ahol felhangzik szava, nemsokára meghal valaki, lélekvivő madárnak tartják. Van hol bálványként imádják, máshol az ördög reinkarnációjaként gyűlölik.

A mediterrán országokban szeretik, Palesztinában pedig szerencsemadárnak tartják.
A mágia, az előjelek, a csendes bölcsesség és a sötétben látás misztériuma lengi körül.


A kánaánita alvilágistennő – Lilit – gyöngybagoly alakban élt.
A tatárok kánja fekete éjjeli baglyot viselt aranypajzsán, mivel a mitológia szerint az első mongol uralkodó, Dzsingisz kán életét egy ilyen madár mentette meg.

Kínában az „Első Kovács” emblémája bagoly. A kovács az anyagon uralkodó mágikus képességek és alakítóerő megszemélyesítője. Huang-tit, a Szaturnusz jellegű Sárga Császárt tartották az „Első Kovács”-nak.

A keltáknál is a kovácsok szent madara, mivel a kovácsok beavatottak, a közönséges ember elől elrejtett dolgoknak, és a fémek természetének ismerői.

A bagoly a későbbi időkben a főnix ellenpárja, a szerencsétlenség előhírnöke lett.
Mexikóban, az azték kultúrát megelőzően az esőisten szent madara volt, az aztékoknál viszont démoni éjszakai lénynek és rossz előjelnek számított.
Az Északi Szél megszemélyesítője.

A pueblo indiánok szerint a madár a halál istenével áll kapcsolatban, de egyben a termékenység szelleme is.

A régi Angliában a búskomorságba esett, elszegényedett embert „bagolyverte” jelzővel illették.

A kabarok egyik szent állata a fülesbagoly volt, méghozzá az óriástermetű, fekete, éjjeli életmódú bagoly lett a Mindenség Nagy Istene jelképévé. Buhunak nevezték, míg a török-tatár nyelvekben ugu, uhu a bagoly neve.
A világ számos részén kivételes gyógyerőt tulajdonítottak neki. A bagoly a mágia és a sötétség, a bölcsesség és a jövendőmondás madara.


Forrás: Temesvári Gabriella
Állatok a mitológiában

Arcunk, arcelemzés

Az arcelemzés egy komplex tudomány. Ahogy a világ, és benne minden változik, úgy a személyiségünk, a minket körülvevő környezet sem állandó.

A kínai filozófia szerint öt, energetikailag is összefüggő elem befolyásolja az életünket és testünk működését születésünktől kezdve egészen a halálunkig: a Fa, a Víz, a Tűz, a Föld és a Fém. Az arcunk is az öt alapelem keveréke és a domináns elem függvénye, hogy valójában milyen karakterek vagyunk.

A Föld arc

Jellemzői: széles állkapocs, széles homlok, kis orr, lapos, hosszú szemöldök, nagy szemek.A Föld arcúak életében elsődleges szempont a biztonság és a stabilitás. Fő jellemvonásaik a megbízhatóság, az empátia, az őszinteség, a figyelmesség és a kedvesség. Az ilyen típusú karakterek általában módszeresek, tudatosak, racionálisak, és két lábbal a földön járnak. Ugyanakkor félénkek is, így eltarthat egy ideig, amíg megnyílnak mások előtt, ám ha ez sikerül, hűségesek és kitartóak. Mélyérzésűek, szeretnek a dolgok mögé látni, ám rendkívül érzékenyek, így ha valaki megbántja őket, nehezen bocsátanak meg. Mivel erősen fejlett az igazságérzetük, nem kedvelik a csalókat, és pontosan meg tudják különböztetni az életben a jó és a rossz dolgokat. A szerelemben hűségesek, odaadóak, és legfőbb törekvésük a boldog családi háttér megteremtése.

A Tűz arc

Jellemzők: telt, kerek arc, ragyogó szemek, széles állkapocs, hegyes áll, széles ajkak,Alapvető érzelmeik közé tartozik a spontaneitás, a kalandvágyás és a szenvedély. Akinek az arcában a tűz elem uralkodik, rendkívül extrovertált személyiség, és szeret a figyelem középpontjában állni. Ezek a típusok gyakran művészi vénával megáldottak, és intenzíven vágynak a szereplésre. Életük nyitott könyv, élvezik az örömteli pillanatokat, ám ha a dolgok unalmassá válnak, azonnal továbbállnak, és új kihívásokat keresnek. A Tűz arcú személyiségek szerelmi életét drámai veszekedések és édes kibékülések jellemzik, szenvedélyes szeretők, akik hajlamosak a túlzott féltékenységre. Vezető típusok, céljaik elérése érdekében mindent megtesznek, és gyakran kockáztatnak, ám sokszor feleslegesen.

A Víz arc

Jellemzői: mélyen ülő, csillogó szemek, hosszú szempillák, magas homlok, vékony, kifejező szemöldök, széles száj, hegyes áll. Rugalmas, alkalmazkodó, jó társaság, aki élvezi a változatosságot, a változást, és rendkívül intuitív, figyelmes személyiség. A Víz arcúakat kreativitás, bölcsesség, határozottság és érzékenység jellemez, fontosak számukra a hagyományos értékek, csakúgy, mint az otthon és a család. Ugyanakkor hajlamosak túlgondolni a dolgokat, életük során sokszor szembesülnek a félelemmel, a bizonytalansággal, és emiatt gyakran megtorpannak. Fontos jellemvonásuk a szabadságvágy, a függetlenség, és bár nyitott, életvidám személyiségnek tűnnek, valójában titokzatosak és kiismerhetetlenek, akik nehezen mutatják ki az érzelmeiket.

A Fa arc

Jellemzői: magas homlok, erős állkapocs, közel fekvő szemek, hosszú, egyenes orr, keskeny száj. Impulzív, ambiciózus, optimista és magabiztos személyiségek. Akiknek az arcában a fa elem dominál, jellemzően törtető személyiségek, és ha akadályoztatva érzik magukat a céljaikban, ingerlékennyé, dühössé, sőt kegyetlenné is válhatnak. Jó döntéshozók, igazi vezető típusok, akik szeretnek parancsolgatni és másokat elnyomni, határozottságuk sokszor makacssággal is párosul. Idealisták, erős kritikai érzékkel rendelkeznek önmagukkal és másokkal szemben, emellett ösztönös és optimista emberek, akik igénylik a függetlenséget.

A Fém arc

Jellemzői: kicsi, mélyen ülő szemek, kiemelkedő felső arccsont, vékony ajkak, éles orrnyereg.Önálló, határozott, kitartó, spontán és erős személyiségek, ám másokkal szemben gyakran zárkózottak, hűvösek és tartózkodóak. A Fém arcú emberek jó üzleti érzékkel rendelkeznek, éles eszűek, döntéseikben józan ítélőképességűek, ám sokszor túl sokáig mérlegelnek. Munkájukat erős önfegyelem, kemény akaraterő és pontosság jellemzi. Érzelmeiket tekintve gyakran bizonytalanok, önértékelési gondokkal küszködnek, és sokszor képtelenek megfelelni az elvárásoknak, hisz a tökéletességre törekszenek. Nehéz közel férkőzni a szívükhöz, ám ha biztonságban érzik magukat, megnyílnak, és mélyebb érzésekről is tanúbizonyságot tesznek.

/forrás origo/

Nemcsak különleges szépségéért és hatalmas méretéért szeretjük a napraforgót

A napraforgó latin nevét a görög mitológiából eredeztetik.

A történet szerint egy fiatal és gyönyörű lány, Clytia , beleszeretett a Napistenbe, Heliosba. A gőgős isten azonban nem viszonozta érzelmét. Clytia fájdalmas szerelme csillapíthatatlan volt, ezért mást sem tett, csak naphosszat a Napistent figyelte, míg végül bánatában Heliantusszá vált. Így, ahogy életében, virág létében is már örökké a Nap felé fordulhat. A napraforgó növényt az észak-amerikai indiánok gyógyszerként és élelmiszerként is használták. A XVI. században Cortez és hajósai - az Új Világ meghódítására indult expedíciójukkal - találták meg és hozták el Európába, amely ezután fokozatosan elterjedt a világ minden táján. Magyarországon napjainkban 255 ezer hektáron termesztik, és a legjelentősebb zsiradékforrásunknak számít.
A napraforgó magvának olajtartalma 47%, többszörösen telítetlen, esszenciális zsírsavakat tartalmaz.

Az olajban foszfolipidek, lecitin, antioxidáns tulajdonságú E-vitamin van, amelyeknek a táplálkozásban betöltött szerepe szintén kiemelkedő jelentőségű. A napraforgóbél 20-40% fehérje és rendkívül magas ásványianyag-tartalma miatt felbecsülhetetlen mértékben támogathatja egészségünket. A már említett E-vitamin közismert antioxidáns anyag, amely más vitaminokkal, elsősorban C-vitaminnal kiegészítve komplex hatású, úgynevezett „szabadgyökfogó" rendszert alkot, ezért számos betegség megelőzésére alkalmas.

Ismerkedjünk meg néhány vidám, de érdekes, csodálni való és - olykor fenntartással, de - rekordgyanús ténnyel.

világ legmagasabb napraforgója címet egy 7,76 m-es példány érdemelte ki Hollandiában, 1986-ban.
A németországi rekordot 2003-ban jegyezték fel, és ennek magassága 6,25 m volt.


A legkisebb napraforgó mindössze 5,6 cm-es
A legtöbb virágot - 97 darabot - Belgiumban számolták meg egy tő napraforgón.
Az egyéves napraforgó (Helianthus annuus) a világ legnagyobb fészkes virágzatú növénye, és a világ legnagyobb termetű egynyári növényei.
Az óriás fajták virágtányérja akár 50 cm átmérőjű is lehet. Sőt, születtek már feljegyzések olyan monstrumokról is, amelyeknek akár az 1 m-es átmérőt is elérte a virága! A virágtányér átlagos mérete azonban mindössze 20...30 cm.
A nagyvirágú napraforgóknak akár kétezer nyelves viráguk és húszezer csöves viráguk is lehet, és ennek megfelelő mennyiségű magot is nevelnek virágtányéronként.
A napraforgó megköti a talajba került mérgező anyagokat, és vele együtt ezek is eltávolíthatók a területről.

Nincs még egy olyan élelmiszernövény, amely annyi vasat tartalmaz, mint a napraforgó.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy az ember már ötezer évvel ezelőtt is fogyasztotta a napraforgó magját.

A napraforgó és a Fibonacci-számok. Ha alaposan megnézünk egy érett napraforgótányért, felismerjük, hogy a magok két, ellentétes irányba csavarodó spirál alakzatba rendeződnek: az egyik az óramutató járásával megegyező, a másik ellentétes irányba tart. A magvak - velük együtt a spirálok is - a virágtányér szélén nagyobbak, befelé haladva kisebbek. Ha megszámoljuk a spirálokat, mindig két egymást követő, úgynevezett Fibonacci-számot kapunk. A kisebb virágokon ez 21 és 34 lehet, ill. esetleg 34 és 55, amíg a nagyobbak esetében akár 144 és 233 is. (Fibonacci olasz matematikus a 12-13. század fordulóján élt, és az általa felfedezett számsorozat névadója. A sorozat első két eleme 0 és 1, a további elemeket pedig az előző kettő összegeként kapjuk:

0 + 1 = 1, 1 +1=2,

1 + 2 = 3, 2 + 3 = 5,

3 + 5 = 8, 5 + 8 = 13,

8 + 13 = 21, 13 + 21 = 34,

és így tovább.

A Fíbonacci-számokkal növekedési folyamatokat írhatunk le.


Forrás: Napraforgók
/édenkert/

A maja civilizáció

A maja szülőföld 5 országon terül el: Mexico, Guatemala, Honduras, El Salvador. Minden arra utal, hogy időszámítás előtt 2600 körül vándoroltak Észak-Amerikából erre a területre, ahol mezőgazdasági életmódot kezdtek folytatni. Falvakba tömörülve éltek. A maja kultúra fejlődése elsőként az i.e. 1600 körüli Olmék civilizáció virágzásához kapcsolódik.  Civilizációjuk fénykorára (200-900 környékére) az egész térséget meghódították, ami nagyjából 311000 négyzetkilométernyi területet jelent közép és dél-Amerikában.

Három fő részen telepedtek le.

Elsőként a trópusi esőerdőkben, észak-nyugat Hondurastól Guatemalán át Belizéig és Ciapasig terjedő alföldeken. Itt fejlődött ki a maja központi kultúra.

Guatemala felföldjén és a Csendes-Óceán partvidékén. Itt az azték kultúra behatásai módosították a központi maja kultúrát.

Észak-Yucatán félszigeten (Labua, Chichen, Itzá és Uxmal): A klasszikus maja kor után, ahogy az alföldi nagy városok összeomlottak, nagyon sokan vándoroltak erre a vidékre, és itt virágzott még évszázadokig a kultúra, amíg a harcias Toltékok be nem törtek, és végképp el nem söpörték őket.

Folyóik nagy jelentősséggel bírtak. A legtöbb a hegyekből eredt, nyugat felé a Csendes-óceánba, keleten a Mexikói-öbölbe torkollottak. A legtöbb város folyó mellé épült, így biztosították az emberek víz ellátását, illetve városok közti kereskedelmi útvonalakként is szolgáltak – kenuval közlekedtek, szállítottak.

A vulkanikus hegyvidék kivételével mezoamerika nagyrészét esőerdők borítják. Az esőerdők leginkább üvegházra hasonlítanak: meleget, napfényt és vizet adnak, ezzel megteremtve egy nagyon változatos növényi életet. A mérsékelt övi erdők humuszban gazdag földjével ellentétben, itt rendkívül szegény a termőföld. Túlélésükhöz a növényeknek különleges gyökérzet fejlődött ki, amely képes gyorsan kivonni a tápanyagot a halott növényekből, mielőtt elmosná őket az eső. (a növények bomlási sebessége rendkívül magas a hőmérséklet és a páratartalom miatt)
A legjobb termőföld a déli felföldek völgyeiben található, tavaszias idő és termékeny völgyek miatt hódították meg ezt a vidéket, bár a vulkanikus tevékenység kockázata adott. A mai napig ez a vidék látja el a maja lakosság nagy részét élelemmel.
A maja nyelvek rendkívüli szétágazódást mutatnak a területi távolságok miatt, ez pedig az egyes területek egymással való kommunikációját gátolja, és sok esetben megnehezíti a hieroglifák értelmezését is. A tudósok ma is próbálják összeállítani a maja nyelvcsalád fáját, és többféle értelmezés létezik, de az egységesen elfogadott, hogy 4-5 maja nyelvcsoport került ki a preklasszikus maja korszakból (i.e. 900-300).

A maja városok rendkívül fejlettnek mondhatóak. Az egyik leghíresebb város, Tikal - Guatemalában, több mint 10 négyzetkilométeren terült el, tízezer különálló épületből állt, ahol a piramisoktól kezdve a nádtetős kunyhóig minden megtalálható volt. Népessége elérte a 60000 főt, ami egy akkori átlagos európai városnak a sokszorosát jelenti.
A nagyobb épületeket már kőutak kötötték össze egymással.

A fönti képek Tikal „Nagy Terét” ábrázolják, a körülötte elterülő épületekkel. A Nagy Jaguár temploma (700 körül), a „Maszkok temploma” (699 körül), és az északi akropolisz.
A Nagy Jaguár templomának szívében temették el a papokat, különböző tárgyakkal egyetemben, mint vázák, ékszerek. Az épület kilenc lépcsős (erkélyű), ennek tetején helyezkedik el az istenség temploma.

Nem volt szokás a városokat fallal körülvenni, se olyan helyre építkezni, ahol természetes fal lett volna (pl. mocsár). A védőfal szerepe leginkább a Yukatáni élés időszakában, a harcias népek elleni harcokkor kezdett fontos lenni. Balra látható a „Castillo” és a Tulúm város egy részlete. Ez már fallal körülvett volt.

A varázslók temploma Uxmalban. Szokatlan formájú, ovális alapzatra épült, de a többi része őrzi a hagyományos piramis-templom építési módszereket.

A piramistemplom mindig a legkülönlegesebb építménye a városoknak. Kézzel vágott mészkőből épültek, és minden más környező épület fölé emelkednek.

Bár a mondák szerint napok-hetek alatt építették őket, minden bizonnyal több száz éven keresztül dolgoztak egy-egy ilyen monstrumon.

Minden esetben legalább egy szoba található bennük, amely viszont rendkívül szűk, így következtetni lehet arra, hogy a nép számára nem volt publikus, csak kis körben tartott ceremoniális helyszínként szolgált.

A városokban a paloták kiterjedése volt a legnagyobb. Hatalmas udvar és erkélyek tartoztak ehhez az épületkomplexumhoz. Városonként több palota is lehetett, és bár kívülről hatalmas és fényes volt, belül legtöbbször szokatlanul szűk szobákat alakítottak ki, amelyek szinte spártainak mondhatóak. Mégis valószínű, hogy a maják vezető rétege lakott itt. Bizonyos elméletek szerint a papok otthona volt, de kifejezett papi rétegre utaló bizonyítékok nincsenek. A szolgák valószínűsíthetően alacsonyabbak fekvő épületekben kaptak helyet.

Jobbra fent: „Nunnery” Uxmalban, egy palota komplexum, ami határos a „Varázslók templomával”

Balra fent: Palenque-ben domináló palota, mesterséges dombra építették, méretileg egy észak-amerikai városrésszel hasonlítható össze.

11 ezer évvel ezelőtt, a Yucatán félszigetre érkező első telepesek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Az ezután következő körülbelül 7000 év alatt kifejlesztették a kukoricaközpontú gazdálkodásukat. A nomád életmód felhagyása után a kukoricatáblák köré felemelt falvakba települtek, időszámítás előtt 2500-3000 körül.

Kevés megfelelő termőföldjük volt, ezért – hogy növeljék mezőgazdasági területeiket – felégették az esőerdő bizonyos részeit, így nyerve megfelelő táptalajt a kukorica számára, és a hegyoldalakban földművelésre alkalmas területeket teraszok kiépítésével értek el. Később másféle terményeket is termesztettek, mint például tököt, babot és dohányt.

Egy termőföldet két éven át használtak, majd továbbálltak, és csak tíz év elteltével tértek vissza, hogy újra megműveljék azt.

Zsúpfedelű, sárral tapasztott falú, általában egy helyiségből álló kunyhóban élt az egész család, melyet főként alvásra használtak.
Mindennapi tevékenységüket, mint a főzést, a szabadban végezték, a tábor közös területén.
A férfiak és nők közötti munkamegosztás általános volt. A férfiak feladatai voltak, hogy vigyázzák a kunyhókat és az ültetvényeket, a nők az ételek és ruhák készítésével, illetve a család szükségleteinek kielégítésével foglalkoztak.
I.e. 10. és 4. század között az Olmék kultúra bizonyos elemei bejutottak a maja gondolkodásmódba, és szép lassan megváltoztatták a nézeteiket. Így került be a mezőgazdaság fejlődését nagyban befolyásoló nagyobb közösség kialakításának kérdése is. A különálló kis falvakban élő népek egyre inkább kezdtek rájönni, hogy az összefogás elengedhetetlen a tetemesebb fejlődés eléréséhez.
A felföldi maják úgy döntöttek, hogy király alatt egyesülnek, míg az alföldi falvak nem ismertek el semmiféle hatalmat maguk fölött, hanem törzsi  szövetségeket hoztak létre. Az i.e. 3. század és i.u. 3. század közötti időben a királyság intézménye győzedelmeskedett szerte a maja földön, ami a nagy király alatt egyesült. A következő ezer évben a királyság meghatározó lett a maja kultúra és fejlődés alakulásában. 

Minden maja királyság szigorúan hierarchikus felépítésű volt – királyok, tanárok, parasztok, írnokok, harcosok, kereskedők, építészek és iparosok alkották a népet. A birodalomban a méretes városoktól elkezdve a kis falucskákon át, a tanyasi gazdálkodásig minden képviselte magát.
A királyságokba szerveződés fontos kérdéseket oldott meg - a növekvő társadalom törvénykezési kérdéseit egységesítette és mezőgazdasági szempontból a földművelés fejlődését segítette. Egységes rendszerben képesek voltak vízellátó hálózatot kiépíteni, ami hatására megnőtt a kukorica termesztés hatékonysága.  

A városok növekedésével egyre több területet olvasztott magába a maja birodalom. Az ezáltal növekvő népességet nem szabályozták kellőképpen, majd a sorozatos aszályok és elvesztett termények hatására ételhiány, alultápláltság ütötte fel a fejét.

Hogy a sorozatos csapásokat, és romló körülményeket túléljék, más földekre kellett költözniük. Mivel nem voltak képesek fenntartani a királyságot, úgy döntöttek, visszatérnek az eredeti életformájukra, és i.u. 10. század körüli időktől elkezdődően újra kisebb, mezőgazdaság köré csoportosult falvakba szerveződtek, és mind a mai napig is ezt a társadalmi formát őrzik.

/A cikk származási helye: AlienAngels/  

ie. 3114.08.11 

Egyes kutatások szerint ezen a napon kezdődött a Maják időszámítása.

A maják naptára három elemből épült fel. A haab, amely 18-szor 20 napos hónapokból állt, kiegészítve 5 nappal. A tzolkin naptáruk 260 napos, 13-szor 20 napos hónap, amelyet szent kör néven említettek. Ez párhuzamosan számlál a napévvel. Volt egy hosszú számítás elnevezésű időszámítási rendszerük is: a Nagy kör.