A maja szülőföld 5 országon terül el: Mexico, Guatemala, Honduras, El Salvador. Minden arra utal, hogy időszámítás előtt 2600 körül vándoroltak Észak-Amerikából erre a területre, ahol mezőgazdasági életmódot kezdtek folytatni. Falvakba tömörülve éltek. A maja kultúra fejlődése elsőként az i.e. 1600 körüli Olmék civilizáció virágzásához kapcsolódik. Civilizációjuk fénykorára (200-900 környékére) az egész térséget meghódították, ami nagyjából 311000 négyzetkilométernyi területet jelent közép és dél-Amerikában.
Három fő részen telepedtek le.
Elsőként a trópusi esőerdőkben, észak-nyugat Hondurastól Guatemalán át Belizéig és Ciapasig terjedő alföldeken. Itt fejlődött ki a maja központi kultúra.
Guatemala felföldjén és a Csendes-Óceán partvidékén. Itt az azték kultúra behatásai módosították a központi maja kultúrát.
Észak-Yucatán félszigeten (Labua, Chichen, Itzá és Uxmal): A klasszikus maja kor után, ahogy az alföldi nagy városok összeomlottak, nagyon sokan vándoroltak erre a vidékre, és itt virágzott még évszázadokig a kultúra, amíg a harcias Toltékok be nem törtek, és végképp el nem söpörték őket.
Folyóik nagy jelentősséggel bírtak. A legtöbb a hegyekből eredt, nyugat felé a Csendes-óceánba, keleten a Mexikói-öbölbe torkollottak. A legtöbb város folyó mellé épült, így biztosították az emberek víz ellátását, illetve városok közti kereskedelmi útvonalakként is szolgáltak – kenuval közlekedtek, szállítottak.
A vulkanikus hegyvidék kivételével mezoamerika nagyrészét esőerdők borítják. Az esőerdők leginkább üvegházra hasonlítanak: meleget, napfényt és vizet adnak, ezzel megteremtve egy nagyon változatos növényi életet. A mérsékelt övi erdők humuszban gazdag földjével ellentétben, itt rendkívül szegény a termőföld. Túlélésükhöz a növényeknek különleges gyökérzet fejlődött ki, amely képes gyorsan kivonni a tápanyagot a halott növényekből, mielőtt elmosná őket az eső. (a növények bomlási sebessége rendkívül magas a hőmérséklet és a páratartalom miatt)A legjobb termőföld a déli felföldek völgyeiben található, tavaszias idő és termékeny völgyek miatt hódították meg ezt a vidéket, bár a vulkanikus tevékenység kockázata adott. A mai napig ez a vidék látja el a maja lakosság nagy részét élelemmel.
A maja nyelvek rendkívüli szétágazódást mutatnak a területi távolságok miatt, ez pedig az egyes területek egymással való kommunikációját gátolja, és sok esetben megnehezíti a hieroglifák értelmezését is. A tudósok ma is próbálják összeállítani a maja nyelvcsalád fáját, és többféle értelmezés létezik, de az egységesen elfogadott, hogy 4-5 maja nyelvcsoport került ki a preklasszikus maja korszakból (i.e. 900-300).
A maja városok rendkívül fejlettnek mondhatóak. Az egyik leghíresebb város, Tikal - Guatemalában, több mint 10 négyzetkilométeren terült el, tízezer különálló épületből állt, ahol a 
piramisoktól kezdve a nádtetős kunyhóig minden megtalálható volt. Népessége elérte a 60000 főt, ami egy akkori átlagos európai városnak a sokszorosát jelenti.A nagyobb épületeket már kőutak kötötték össze egymással.
A fönti képek Tikal „Nagy Terét” ábrázolják, a körülötte elterülő épületekkel. A Nagy Jaguár temploma (700 körül), a „Maszkok temploma” (699 körül), és az északi akropolisz.
A Nagy Jaguár templomának szívében temették el a papokat, különböző tárgyakkal egyetemben, mint vázák, ékszerek. Az épület kilenc lépcsős (erkélyű), ennek tetején helyezkedik el az istenség temploma.
A Nagy Jaguár templomának szívében temették el a papokat, különböző tárgyakkal egyetemben, mint vázák, ékszerek. Az épület kilenc lépcsős (erkélyű), ennek tetején helyezkedik el az istenség temploma.
Nem volt szokás a városokat fallal körülvenni, se olyan helyre építkezni, ahol természetes fal lett volna (pl. mocsár). A védőfal szerepe leginkább a Yukatáni élés időszakában, a harcias népek elleni harcokkor kezdett fontos lenni. Balra látható a „Castillo” és a Tulúm város egy részlete. Ez már fallal körülvett volt.
A varázslók temploma Uxmalban. Szokatlan formájú, ovális alapzatra épült, de a többi része őrzi a hagyományos piramis-templom építési módszereket.
A piramistemplom mindig a legkülönlegesebb építménye a városoknak. Kézzel vágott mészkőből épültek, és minden más környező épület fölé emelkednek.
Bár a mondák szerint napok-hetek alatt építették őket, minden bizonnyal több száz éven keresztül dolgoztak egy-egy ilyen monstrumon.
Minden esetben legalább egy szoba található bennük, amely viszont rendkívül szűk, így következtetni lehet arra, hogy a nép számára nem volt publikus, csak kis körben tartott ceremoniális helyszínként szolgált.
A városokban a paloták kiterjedése volt a legnagyobb. Hatalmas udvar és erkélyek tartoztak ehhez az épületkomplexumhoz. Városonként több palota is lehetett, és bár kívülről hatalmas és fényes volt, belül legtöbbször szokatlanul szűk szobákat alakítottak ki, amelyek szinte spártainak mondhatóak. Mégis valószínű, hogy a maják vezető rétege lakott itt. Bizonyos elméletek szerint a papok otthona volt, de kifejezett papi rétegre utaló bizonyítékok nincsenek. A szolgák valószínűsíthetően alacsonyabbak fekvő épületekben kaptak helyet.
Jobbra fent: „Nunnery” Uxmalban, egy palota komplexum, ami határos a „Varázslók templomával”
Balra fent: Palenque-ben domináló palota, mesterséges dombra építették, méretileg egy észak-amerikai városrésszel hasonlítható össze.
11 ezer évvel ezelőtt, a Yucatán félszigetre érkező első telepesek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Az ezután következő körülbelül 7000 év alatt kifejlesztették a kukoricaközpontú gazdálkodásukat. A nomád életmód felhagyása után a kukoricatáblák köré felemelt falvakba települtek, időszámítás előtt 2500-3000 körül.
Kevés megfelelő termőföldjük volt, ezért – hogy növeljék mezőgazdasági területeiket – felégették az esőerdő bizonyos részeit, így nyerve megfelelő táptalajt a kukorica számára, és a hegyoldalakban földművelésre alkalmas területeket teraszok kiépítésével értek el. Később másféle terményeket is termesztettek, mint például tököt, babot és dohányt.
Egy termőföldet két éven át használtak, majd továbbálltak, és csak tíz év elteltével tértek vissza, hogy újra megműveljék azt.
Zsúpfedelű, sárral tapasztott falú, általában egy helyiségből álló kunyhóban élt az egész család, melyet főként alvásra használtak.
Mindennapi tevékenységüket, mint a főzést, a szabadban végezték, a tábor közös területén.
A férfiak és nők közötti munkamegosztás általános volt. A férfiak feladatai voltak, hogy vigyázzák a kunyhókat és az ültetvényeket, a nők az ételek és ruhák készítésével, illetve a család szükségleteinek kielégítésével foglalkoztak.
I.e. 10. és 4. század között az Olmék kultúra bizonyos elemei bejutottak a maja gondolkodásmódba, és szép lassan megváltoztatták a nézeteiket. Így került be a mezőgazdaság fejlődését nagyban befolyásoló nagyobb közösség kialakításának kérdése is. A különálló kis falvakban élő népek egyre inkább kezdtek rájönni, hogy az összefogás elengedhetetlen a tetemesebb fejlődés eléréséhez.
A felföldi maják úgy döntöttek, hogy király alatt egyesülnek, míg az alföldi falvak nem ismertek el semmiféle hatalmat maguk fölött, hanem törzsi szövetségeket hoztak létre. Az i.e. 3. század és i.u. 3. század közötti időben a királyság intézménye győzedelmeskedett szerte a maja földön, ami a nagy király alatt egyesült. A következő ezer évben a királyság meghatározó lett a maja kultúra és fejlődés alakulásában.
Mindennapi tevékenységüket, mint a főzést, a szabadban végezték, a tábor közös területén.
A férfiak és nők közötti munkamegosztás általános volt. A férfiak feladatai voltak, hogy vigyázzák a kunyhókat és az ültetvényeket, a nők az ételek és ruhák készítésével, illetve a család szükségleteinek kielégítésével foglalkoztak.
I.e. 10. és 4. század között az Olmék kultúra bizonyos elemei bejutottak a maja gondolkodásmódba, és szép lassan megváltoztatták a nézeteiket. Így került be a mezőgazdaság fejlődését nagyban befolyásoló nagyobb közösség kialakításának kérdése is. A különálló kis falvakban élő népek egyre inkább kezdtek rájönni, hogy az összefogás elengedhetetlen a tetemesebb fejlődés eléréséhez.
A felföldi maják úgy döntöttek, hogy király alatt egyesülnek, míg az alföldi falvak nem ismertek el semmiféle hatalmat maguk fölött, hanem törzsi szövetségeket hoztak létre. Az i.e. 3. század és i.u. 3. század közötti időben a királyság intézménye győzedelmeskedett szerte a maja földön, ami a nagy király alatt egyesült. A következő ezer évben a királyság meghatározó lett a maja kultúra és fejlődés alakulásában.
Minden maja királyság szigorúan hierarchikus felépítésű volt – királyok, tanárok, parasztok, írnokok, harcosok, kereskedők, építészek és iparosok alkották a népet. A birodalomban a méretes városoktól elkezdve a kis falucskákon át, a tanyasi gazdálkodásig minden képviselte magát.
A királyságokba szerveződés fontos kérdéseket oldott meg - a növekvő társadalom törvénykezési kérdéseit egységesítette és mezőgazdasági szempontból a földművelés fejlődését segítette. Egységes rendszerben képesek voltak vízellátó hálózatot kiépíteni, ami hatására megnőtt a kukorica termesztés hatékonysága.
A királyságokba szerveződés fontos kérdéseket oldott meg - a növekvő társadalom törvénykezési kérdéseit egységesítette és mezőgazdasági szempontból a földművelés fejlődését segítette. Egységes rendszerben képesek voltak vízellátó hálózatot kiépíteni, ami hatására megnőtt a kukorica termesztés hatékonysága.
A városok növekedésével egyre több területet olvasztott magába a maja birodalom. Az ezáltal növekvő népességet nem szabályozták kellőképpen, majd a sorozatos aszályok és elvesztett termények hatására ételhiány, alultápláltság ütötte fel a fejét.
Hogy a sorozatos csapásokat, és romló körülményeket túléljék, más földekre kellett költözniük. Mivel nem voltak képesek fenntartani a királyságot, úgy döntöttek, visszatérnek az eredeti életformájukra, és i.u. 10. század körüli időktől elkezdődően újra kisebb, mezőgazdaság köré csoportosult falvakba szerveződtek, és mind a mai napig is ezt a társadalmi formát őrzik.
ie. 3114.08.11
A maják naptára három elemből épült fel. A haab, amely 18-szor 20 napos hónapokból állt, kiegészítve 5 nappal. A tzolkin naptáruk 260 napos, 13-szor 20 napos hónap, amelyet szent kör néven említettek. Ez párhuzamosan számlál a napévvel. Volt egy hosszú számítás elnevezésű időszámítási rendszerük is: a Nagy kör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése