Föld alatti város? Igen! Házak, utcák, templomok, s a temetőkben a város egykori lakói. Nem Egyiptomban Mezopotámiában, hanem itt Magyarország szívében.
A középkori Magyarország egyik legjelentősebb és a hódoltság legtöbbet szenvedett városa Esztergom.
Esztergom – a korai magyar várostörténet egyik legfontosabb helyszíne. Mint fejedelmi, majd királyi székhely (972-1242), ill. az érsekség megalapításától (1001) mint egyházi központ jelentős szerepet játszott az Árpád-kori, majd a későközépkori Magyarország politikai, gazdasági és kulturális életében. A 11-13. században az ország legjelentősebb városi települése, amit részben a korunkra is megmaradt írott források (oklevelek, krónikák adatai) tanúsítanak.Okmányok tanúskodnak arról, hogy a régi város a Vár alján, a Kis- és Nagy-Duna partján egy egész sor, kisebb-nagyobb település halmazából állt össze. Ezek közül kimondottan városias jellegű volt, és valódi városi jogokkal rendelkezett az ún. „Királyi város” és az érseki Viziváros, amelyeket vizesárkok, városfalak, kaputornyok és (később) bástyák is védelmeztek. A többi településrész körítőfalakkal nem védett – nyílt – külváros volt, amelyek különböző jogállásúak voltak, és egy, vagy több templom, ill. kolostor köré szerveződtek.
Ezeréves története során a város sokszor elpusztult, leégett, árvíz járta utcáit. Egy-egy újjáépítéskor a romokat elplanírozták, az egyenetlen terepet feltöltötték, így a régi maradványok fokozatosan mélyebbre kerültek. Van olyan hely (a „Királyi város középső részén), ahol a 12. századi járószint – utca – vagy udvar-szint a mai úttest alatt 400-440 cm mélyen helyezkedik el! A török kiűzésekor (1683) már csak a vár, a Viziváros és Királyi város falai álltak – a külvárosok már korábban elpusztultak – egyetlen lakóház sem maradt épségben. A romokat jórészt szétbontották, s az új építkezés során még az utcák nyomvonalát is többnyire megváltoztatták. Csupán a főtér (egykori Piactér, – ma Széchenyi tér) és az egyik főútvonal (ma Kossuth L. utca) őrizte meg, de ez is csak hozzávetőlegesen régi helyét és nyomvonalát. A 18. század elején elbontott városfal és vizesárok nyomvonalát a régi Hévíz utca, a Simor János (volt Zalka Máté) és Árok utcák (volt Rudas L.u.) őrizték meg. Ezeken belül, az egykori királyi város területén 11 templom és 3 (vagy 4) kolostor létezett.
A kelták (Kr. e. 400 - az időszámítás kezdetéig) emlékei a város minden pontján megtalálhatók, ami hatalmas kiterjedésű településre utal. Itt a késői kelta korszak (Kr. e. 1. század) településének egy félig földbe ásott házát, több munka- és szemétgödrét, és egy kelta fazekastelepnek eddig négy edényégető kemencéje került feltárásra.
A római kort egy 2. századi, félig földbe mélyített lakóház, az 1. és 2. századból származó edénytöredékek (köztük a külön- leges anyagú „terra sigilláták”), valamint eddig 49 római sír képviselik. Eszerint beigazolódott korábbi sejtésünk, hogy az út délkeleti oldalán nagy kiterjedésű római temető van. A belőlük előkerült szép leletek (karperecek, gyűrűk, gyöngyök, hajtűk, fibulák, – teljesen ép, mázas és mázatlan cserépedények, üvegek, palackok, korsók, poharak – és főleg a pénzek és bélyeges tegulák a temető korát a 3. század végére és a 4. századra keltezik.
A római sírok fölött két Árpád-kori házat, 12-15. századi kemencéket és tűzhelyeket, egy 15-16. századi kovácsműhely maradványait, egy török kori (16-17. századi) sírt, vermeket, gödröket, egy gerendavázas kutat is kibontottunk – amelyekből több ép török cserépedény, pénz és egyéb lelet került elő.
Egy 18. századi, kőből kifalazott emésztő gödörben óriási mennyiségű, jórészt törött, de összeállítható (közte néhány ép darab) cserép- és üvegedényt találtunk. Ezek talán egy 250 évvel korábban itt működő vendégfogadó edénykészletét alkották. Az edények közt sok felvidéki fajansz és habán töredék is van. Kiemelkedő darab egy szlovák felirattal ellátott bokály töredéke, melynek szövege magyarul így hangzik: „Aki tud kapálni, joggal ihat bort, azonban nem illik berúgnia. 1740. évben.”
Forrás: Horváth István
Város a föld alatt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése