Már az ó-korban is előforduló olyan személyek, kiknek feladatuk volt a nagy urakat, különösen lakoma alatt és után, tréfáikkal szórakoztatni. Rendesen kiváltságos joguk volt kényesebb és urukat, királyukat érintő témákat is érinteni, sőt néha ízléstelen módon tárgyalni. Ennek néha megvolt a maga előnye, mert egy sikerült tréfával jó kedvre hangolva uralkodóját, olyan tárgyak felé irányíthatta annak figyelmét, melyet más udvari embernek említeni is tilos volt. Némely udvari bolond szellemessége nemcsak uralkodója szívében, de a történelem lapjain is helyet biztosított magának
A hagyomány sokat mesél Mátyás király, Apafi Mihály és Stibor vajda (Beckó nevü) udvari bohócáról. Ha a róluk keringő mondák nem is volnának hitelesek, eléggé bizonyítják kihatásukat koruk szellemi életére, mely megörökíté emléküket/. Forrás: Pallas Nagylexikon/
Akli Miklós
"Mária Terézia udvari személyzete közt még ott
szerepel koncipisták, kontrollorok, szekretáriusok, kancellisták közt az
udvari bolond, de II. József törülte ezt az állást, s azóta csak okos
emberek voltak az udvarnál.
A kalapos király halála után mindenféle erőlködések
indultak meg visszaállítani az udvari bolond stallumot, akképpen
okoskodván az udvari hatalmak, hogy egy uralkodót okvetlenül megillet
egy bolond, aki kedélyességre hangolja. Lám, Józsefnek nem volt
bolondja, hát maga csinálta a bolondságokat.
Évtizedekig hasztalan kerestek egy megfelelő bolondot
szanaszét az udvaroknál. Szerencsére, két bolondja volt a bajor
választó-fejedelemnek s az önként átengedte az egyiket, egy Akli Miklós
nevű magyart, aki az akkori udvari kalendáriumban »Mikos Akli« név alatt
van bejegyezve. Valószínűleg nyomási hibából maradt ki a Miklós névből
az »l« betű, s ennek a fickónak, akinek a mulattatási force-sza abból
állt, hogy némelykor együgyűnek tettette magát, a bolondériából maradtak
fenn a németek közt az úgynevezett Mikos-viccek, melyekkel a sógorék még ma is csúfolni szeretik a magyarokat.
Miklós tüskés hajú, kellemes fiatal emberke volt,
olyan mozgékony arccal, hogy mikor a grimaszokat kezdte csinálni
(pompásan utánzott arcban, hangban, mozdulatokban minden embert),
halálra lehetett rajta nevetni. A piktorok akadémiáján tanult
Münchenben, de annyi pajkos, vidám csínyt követett el, hogy híre
kiszivárgott a sörivó burgerek közé, s az egész város az ő dévajságain
nevetett. Némelykor a rendőrséggel is meggyűlt a baja, de a
legszemenszedettebb leleményekkel mindig kisiklott a büntetés alól. Beszélt vagy hat nyelvet, ösmerte az irodalmakat, tudott minden forgalomban levő anekdotát és furaságot, otthonos volt a mágiában, a nyugati és keleti bűvészetekben, tudott a tenyérről jósolni és a csillagokról, ügyesen csinált meg minden kártya-kunsztot, pompás verseket és ódákat írt a császár születés- és névnapjára, amelyekkel behízelegte magát a jószívű uralkodónál. Szóval, minden tudományhoz hozzászagolt valamennyire s felületesen azt habzsolta el belőle, ami érdekes, de a mélyére, ahol már a hasznos kezdődik, nem hatolt. Nem tudott annyit egyik ismeretágból se, még a festészetet sem véve ki, amennyivel a becsületes mindennapi kenyeret megkereshette volna, hanem csak annyit, amivel biztos volt neki a mindennapi kalács.
Néha egy-egy ötletével nemcsak fölvidítá a császárt, de meg is védte, pedig többnyire az együgyűség lárvája alatt beszélt.
Egyszer valami cercle alkalmával azt kérdezte a császár Grassalkovich hercegtől:
- Milyen messze van Gödöllő Pesttől?
- Két órajárás jó lovakon - felelte a herceg.
- És Pest Gödöllőtől? - folytatta a császár szórakozottan.
A cerclenél levő urak elmosolyodtak, de különösen
Stadion gróf vágott gúnyolódó arcot, csak Grassalkovich herceg tartotta
meg hódolatból lojális komolyságát.
- Ugyanannyi, fölség.
A császár elpirult, az udvari bolond közbeszólt, Stadionhoz intézve a szót:
- Milyen messze van húsvéttól pünkösd, kegyelmes uram?
- Úgy gondolom, lehet vagy ötven nap.
- És pünkösdtől húsvét milyen messze van?
Stadion és a császár elnevették magukat - mert pünkösdtől húsvét már nem ugyanannyi.
- Lássa, kedves Grassalkovich - szólt a császár -,
milyen jó, hogy van a környezetemben egy bolond, aki be tudja
bizonyítani, hogy nem mondtam egészen bolondot."
/Mikszáth Kálmán: Akli Miklós/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése