"Hiszek a
harmóniában, melyre vágy a lélek. A szépségben, melyért kiáltoz az
anyag. A szeretetben, melyért epednek a népek. Ember vagyok, s hiszek az
emberben.”
(Babits Mihály)
BABITS MIHÁLY: A SZÖKEVÉNY SZERELEM
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e még?
Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyujtott,
meggyujtott és elfutott,
itthagyott,
itthagyott.
Mintha két szép fa ég
puszta környék közepén
és a lángjuk összecsap,
s most a két fa egy fa csak:
pirosak,
pirosak.
Nem is két fa, két olajkut
és a lángjuk összecsap -
mélyek, el nem alszanak.
A szerelem messze van már
és kacag,
és kacag.
Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?
Úgy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen
s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem.
Babits
Mihály (szentistváni) (Szekszárd, 1883. november 26. - Budapest, 1941.
augusztus 4.) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század
eleji
magyar irodalom jelentős alakja,
a Nyugat első nemzedékének tagja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése