Sinkovits Imre a Nemzet Színésze

2001. január 18-án halt meg Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, aki paraszttól az értelmiségiig, bohóctól a hősig bármit hitelesen el tudott játszani.

Egész élete során a Nemzeti Színház tagja volt, öt évet kivéve. 1956. október 23-án a Petőfi-szobornál, majd a Parlament előtt is elszavalta a Nemzeti dalt, s mivel a forradalom leverése után nem volt hajlandó "önkritikát gyakorolni", fizetését a felére csökkentették, a színházon kívüli szereplésektől eltiltották. Két éven át egy műanyagipari szövetkezetnek készített gyerekjátékokat, de ezt is rossz néven vették, mondván, hogy tüntetésképpen csinálja. 1958-ban aztán az angyalföldi József Attila Színházhoz irányították, innen 1963-ban hívta vissza Major Tamás a Nemzetibe.

Sinkovits gazdag hanganyaga, férfias megjelenése, kifinomult arcjátéka, mozgáskultúrája révén ideális drámai hős volt, de humora, átlényegülő tehetsége a legkülönfélébb alakok megelevenítésére is alkalmassá tette. Az ember tragédiájában volt Ádám és Lucifer, alakította a Mózes címszerepét, színpadra lépett a Bánk bán címszerepében és Tiborcként is, Sütő András A szúzai menyegző, Advent a Hargitán és a Balkáni gerle című darabjában. Emlékezetes volt Örkény István Tóték című darabjában a családfő szerepében. A József Attila Színházban - száműzetésének éveiben - egy Három testőr-adaptációban egyetlen este tizennyolc szerepet játszott el.

Pályafutása alatt szinte minden állami kitüntetést megkapott. Többszörös Jászai Mari-díjas (1955, 1962), 1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1970-ben érdemes művészi, négy évvel később kiváló művészi címet kapott. 2000-ben az akkor először kiosztott Nemzet Színésze kitüntető címet ő vehette át először, a Magyar Művészeti Akadémia is 2000-ben választotta tagjai sorába.

Halála előtt néhány órával, betegségtől gyötörten, légszomjjal küszködve még színpadon volt az akkor már Magyar Színház néven működő Hevesi Sándor téri teátrumban; 2001. január 18-án hunyt el.

Az emlékezetben minden bizonnyal a tizedes alakjaként maradt meg: Keleti Márton A tizedes meg a többiek című 1965-ös filmvígjátékában ő volt a világháború utolsó szakaszában magát minden helyzetből kivágó, talpraesett Molnár tizedes.