Azt a csillagászati jelenséget, amikor a Hold a Föld és a Nap között áll, és a Föld bizonyos pontjairól nézve eltakarja központi csillagunkat, napfogyatkozásnak nevezzük. A jelenség kizárólag újhold idején jöhet létre, amikor a Hold a pályáján keringve bolygónk és a Nap közé kerül. De még újholdkor is kizárólag akkor következhet be napfogyatkozás, ha égi kísérőnk a Föld körüli pályájának úgynevezett leszálló vagy felszálló csomópontjába kerül.
A holdpálya mintegy 5 fokos szöget zár be az ekliptikával (azaz a Föld keringési síkjával), ami azt jelenti, hogy a Hold időnként a Földet és a Napot összekötő képzeletbeli vonal felett vagy alatt helyezkedik el. Ha a fel- és leszálló csomópontok közelébe kerül a Hold, akkor alakulhat ki a napfogyatkozás jelensége. Amikor a Hold eltakarja a Napot, az árnyéka a Földre, pontosabban annak bizonyos területeire vetül. Mivel a Hold elliptikus pályán kering a Föld körül, időnként a 384 400 kilométeres középtávolságánál közelebb, vagy éppen távolabb kerül bolygónktól. A napfogyatkozásoknak négy típusát különböztethetjük meg egymástól, a részleges, a teljes, a gyűrűs és az úgynevezett hibrid napfogyatkozást. A relatíve leggyakoribb típus a részleges fogyatkozás, ezt láttuk ma is. Ilyenkor nem a teljes holdárnyék érinti a Földet, ezért bolygónk egyetlen pontjáról sem takarja el a Hold teljesen a Napot.
A Hold fokozatosan és lassan távolodik anyabolygójától, a Földtől. Emberi dimenzióban ez a távolodás érzékelhetetlen, de a Világegyetem idősíkján nem is olyan távoli jövőben, a számítások szerint 600 millió év múlva már annyira eltávolodik tőlünk égi kísérőnk, hogy soha többé nem fogja teljesen eltakarni a Napot, egyszer és mindenkorra megszűnik a teljes napfogyatkozások világa.
Az 1999. augusztus 11-i, Magyarországról is látható teljes fogyatkozás fázisai
Forrás: Wikimedia CommonsForrás: Origo Amikor elfogy a Nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése