"A jászsági szűcsök subákra, ködmönökre varrt csodás hímzéseire a feledés homálya borult.
A népi kultúra hivatalos őrei nem ismertek semmilyen jász hímzést, sőt az 1970–80-as években elutasították a jászsági asszonyok kezdeményezését, a zsűrizésre beadott, zöld fonallal kivarrt mintákkal készített párnákat,terítőket. Azt mondták a jászsági asszonyoknak, jász hímzés nem létezik.
Régen a jászsági szűcsök a subákat, ködmönöket, dohányzacskókat rendkívül gazdagon és művészien hímezték ki. Nagy szakmai tudást és aprólékos munkát igényelt a díszítőmotívumok előrajzolása, s utána a kihímzése, amit három ember egy hétig is végzett.
A jászsági subák, ködmönök jellegzetes hímzésvilágát a rendkívül változatos és beszédes motívumok harmóniája alakította ki: csukott és nyitott tulipánok, rozmaringágak, forgórózsák, császárszakáll, gyorgyina, nefelejcs, szegfű, kutyatök, büdösbogarak, saskörmök, vesevirágok.
A Jászságban mindig jelentős volt a juhtenyésztés. A 19. század közepére a térség az Alföld egyik legvirágzóbb szűcsközpontjává vált. Jászberényben ebben a korban 300 is volt a szűcsmesterek száma. Jászapátin és Jászárokszálláson többnyire férfisubákat készítettek, Jászberényben főként női subát és ködmönt. S bizony Móra Ferenc kisködmöne is jászsági mintával volt kivarrva, hiszen édesapja Berényben született, itt tanulta a mesterséget, s a vándoréve során került Kiskunfélegyházára, ahol megházasodott.
A subákat és ködmönöket a 19. század közepéig színes hímzés (kétféle zöld és kék, vörös, sárga, meggyszínű és fekete) borította. Az 1880-as évektől azonban az egyre terjedő polgári ízlés hatására, fokozatosan egyszínű zölddé vált. Változás történt a hímzőfonalban is. A selyemfonalat felváltotta a könnyebb kezelésű gyapjúfonál. A szűcsminták felkutatása bizony nem volt egyszerű dolog. A szűcsök csillaga már a második világháború előtti korszakban leáldozott. Az 1980-as években pedig azzal kellett szembesülni, hogy nem maradtak fenn mintarajzok. Így többen is hozzáláttak, hogy egy-egy szép és épen maradt subáról rajzolják le a mintákat. Ez bizony óriási kihívást jelentett azok számára, akik ezt vállalták.
1997-ben a Jász Múzeumban Jászsági szűcsminták tovább élése napjaink textíliáin címmel időszaki kiállítást rendeztek, majd 1998-ban kiadták a Jászsági szűcsminták textíliákon című könyvet (második, bővített kiadása 2009-ben látott napvilágot), mely jelentős segítséget nyújt a hímző asszonyok elkötelezett értékmentő munkájához."
Forrás:/kép/ Magyar múzeumok.hu
A Jász Múzeum Magyarország egyik legrégibb vidéki tájmúzeuma. Történelmi, régészeti és néprajzi kiállításai vannak. Leghíresebb műtárgya a Lehel kürtje. A múzeum őrzi – többek között – Székely Mihály operaénekes hagyatékát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése