Pályafutása azonban nem Spanyolországban, hanem Itáliában vette kezdetét. Miután többszöri próbálkozást követően sem sikerült bejutnia a Spanyol Királyi Akadémiára, egy római festőversenyen próbált szerencsét, ahol második helyet szerzett.Az önbizalommal feltöltődött Goya ezt követően visszatért szülőhazájába, és freskófestőként vállalt munkát. A művész egyedi stílusának köszönhetően rövid időn belül annyira közkedveltté vált, hogy portrémegrendeléseinek száma jelentős mértékben megugrott. Bőkezű mecénásai közt volt Floridablanca gróf, Don Luis koronaherceg, Osuna herceg és nem utolsó sorban maga IV. Károly spanyol uralkodó.
A befelé forduló, sötét gondolatoktól gyakran szenvedő, egyre komorabb képeket festő Goya élete utolsó évtizedeiben teljes magányban élt, melyhez nagyban hozzájárult az 1792-ben kialakult süketsége is
A festő 1828. április 16-án, 82 éves korában a franciaországi Bordeaux-ban hunyt el. Földi maradványait 1901-ben szállították haza Spanyolországba, és 1919 óta a madridi Ermita de San Antonio de la Floridában található.
A vízhordó lányt Goyának ezt az 1810 körül festett remekét, korábban egy foglalkozás jellegzetes képviselőjét bemutató életképeknek tartották. A festő azonban, zsánerképeknél szokatlan módon, nem ábrázolja részletesen a környezetet, az alakot éppen csak jelzett tájképi háttér elé állítja, a korsós lány robusztus figuráját pedig az alacsonyra helyezett nézőponttal tudatosan heroizálja. Az új vélekedés szerint Goya ezzel a festménnyel a megszálló napóleoni hadak elleni gerillaharc névtelen hőseinek kívánt emléket állítani: a katonák részére vizet szállító lánynak.
A spanyol festészetben szokatlan akttéma miatt 1814-ben perbe fogta az inkvizíció Goyát.
1853-ban ezen a napon született Vincent van Gogh (eredeti nevén Vincent Willem van Gogh, Hollandia, Groot-Zundert, 1853. március 30. – Franciaország, Auvers-sur-Oise, 1890. július 29.) holland festőművész, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja.
Református lelkipásztor fiaként látta meg a napvilágot. Öt testvére közül legszorosabban egész életén át ívelő kapcsolata csak öt évvel fiatalabb Theodorusszal volt. Középiskolába internátusokba járt, ahol rajzórákat vett. Édesapjával való összekülönbözés után Hágába ment, ahol Theo segítségével műtermet rendezett be. Később Provance-ban lenyűgözte a természet szépsége, lázasan festett. Magányosnak érezte magát, ezért megkérte Gauguint, hogy látogassa meg. Eleinte minden rendben volt, közösen dolgoztak, de később egyre többet veszekedtek, míg 1888. december 23-án az udvaron van Gogh borotvával megtámadta Gauguint. Van Gogh ezután hazament, és a borotvával levágta az egyik fülcimpáját, mely után elmegyógyintézetbe került. 1889-ben vette tudomásul, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ezután életét a hosszú, fájdalmas rohamok és a lázas munka jellemezték. Bár az orvos rövidesen gyógyultnak nyilvánította, újabb roham tört rá. 1890. július 27-én az auvers-i vár környékén szíven lőtte magát, majd két nap múlva meghalt. A ravatalát barátai napraforgókkal borították el. Van Gogh 1880-tól teljesen a festészetnek szentelte magát. Csendéleteket festett, amelyek távol álltak a megszokott polgári nyugalomtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése