"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)
2015. március 4., szerda
Paál László, a 19. századi realista tájképfestészet legtermékenyebb magyar művésze
Paál László (Zám, 1846. július 30. – Charenton-le-Pont, Franciaország, 1879. március 3.) magyar festő. A barbizoni iskola, a plein air tájképfestészet sajátosan magyar egyénisége, Munkácsy Mihály közeli barátja, aki elsősorban erdőrészleteket ábrázoló, mély intuícióval, lírai realizmussal festett olajképeivel írta be nevét a magyar művészettörténetbe.
Székely kisnemesi családban született,
apja postamester volt, aki gyermekeinek gondtalan tanulási lehetőséget
biztosított. Elemi iskoláit magántanulóként, középiskoláit Aradon, a
minoriták gimnáziumában, végezte. Tanulmányai során nagy érdeklődést
mutatott a történelem iránt, de igazi tehetsége a rajzolás területén
mutatkozott meg. Itt kötött életre szóló barátságot Munkácsy Mihállyal. A
tehetsége mellett az ő hatására kezdett el a festészettel foglalkozni.
Kiváló képességeit az aradi rajziskola tanára Nagy Péter, a Bécsben
végzett festőművész, csiszolgatta, aki bevezette a festészet titkaiba.
Később a neves életképfestő Böhm Pál tanítványa lett. Szabadidejében
barátaival beutazta a Székelyföld vadregényes, szépséges vidékeit.
Bámulatba ejtette a természet csodálatos világa, a vidék jellegzetes
színeinek kavalkádja és az erdők-mezők hangulata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése