Paál László, a 19. századi realista tájképfestészet legtermékenyebb magyar művésze

   

 

Paál László (Zám, 1846. július 30. – Charenton-le-Pont, Franciaország, 1879. március 3.) magyar festő. A barbizoni iskola, a plein air tájképfestészet sajátosan magyar egyénisége, Munkácsy Mihály közeli barátja, aki elsősorban erdőrészleteket ábrázoló, mély intuícióval, lírai realizmussal festett olajképeivel írta be nevét a magyar művészettörténetbe.

Székely kisnemesi családban született, apja postamester volt, aki gyermekeinek gondtalan tanulási lehetőséget biztosított. Elemi iskoláit magántanulóként, középiskoláit Aradon, a minoriták gimnáziumában, végezte. Tanulmányai során nagy érdeklődést mutatott a történelem iránt, de igazi tehetsége a rajzolás területén mutatkozott meg. Itt kötött életre szóló barátságot Munkácsy Mihállyal. A tehetsége mellett az ő hatására kezdett el a festészettel foglalkozni. Kiváló képességeit az aradi rajziskola tanára Nagy Péter, a Bécsben végzett festőművész, csiszolgatta, aki bevezette a festészet titkaiba. Később a neves életképfestő Böhm Pál tanítványa lett. Szabadidejében barátaival beutazta a Székelyföld vadregényes, szépséges vidékeit. Bámulatba ejtette a természet csodálatos világa, a vidék jellegzetes színeinek kavalkádja és az erdők-mezők hangulata.

Ezen a napon született - Paál László festőművész

Paál László (Zám, 1846. július 30. – Charenton, 1879. március 4.) 

Székely kisnemesi családban született, apja postamester volt, aki gyermekeinek gondtalan tanulási lehetőséget biztosított. Elemi iskoláit magántanulóként, középiskoláit Aradon, a minoriták gimnáziumában, végezte. Tanulmányai során nagy érdeklődést mutatott a történelem iránt, de igazi tehetsége a rajzolás területén mutatkozott meg. Itt kötött életre szóló barátságot Munkácsy Mihállyal. A tehetsége mellett az ő hatására kezdett el a festészettel foglalkozni. Kiváló képességeit az aradi rajziskola tanára Nagy Péter, a Bécsben végzett festőművész, csiszolgatta, aki bevezette a festészet titkaiba. Később a neves életképfestő Böhm Pál tanítványa lett. Szabadidejében barátaival beutazta a Székelyföld vadregényes, szépséges vidékeit. Bámulatba ejtette a természet csodálatos világa, a vidék jellegzetes színeinek kavalkádja és az erdők-mezők hangulata.

Festészetének kizárólagos témája a táj. Kedvelt motívumai az erdei utak, csöndes, kicsit misztikus hangulatú erdőbelsők. Képeit a szabadban festette. Ez vezette el a színes árnyékok és az atmoszferikus hatások tanulmányozásához, bár az impresszionizmus problémái nem foglalkoztatták. Művészete lényegében a barbizoni festészet törekvéseihez kapcsolódik, melynek stílusát sajátosan egyéni ízzel fejlesztette. Hosszú, súlyos betegség után a Párizs melletti charentoni elmegyógyintézetben fejezte be életét.