Gyerekkori élményeink végigkísérnek életünkön. Gyerekszemmel nézve az életet, minden egyszerű: valami vagy szép és jó, vagy csúnya és rossz. Ahogy halad az idő, úgy lesznek a jelenségek egyre bonyolultabbak, felfedezzük a mindennapos relativitásokat; a kusza ok-okozati rendszerekből értékrendet állítunk fel magunknak. S értékrendünk alapja - sokszor nem is tudatosan - gyermekkori élményeinkben gyökerezik.
Így van ez Kokas Ignác esetében is. Az ő értékítéleteit festményei mutatják. Szereti a földet, a vizet, a madarakat, a fákat, az elhagyott épületeket és kőbányákat; tiszteli a napot, a Napban a természet erejét; félelemmel vegyes tisztelettel tekint a küzdőkre, az életért harcolókra, a győzelemért megszenvedőkre. Mindez kiolvasható a képek színeiből, vonalaiból, szerkezetéből. De az őszinte érzések miértje, előzménye, alakulásának hogyanja már csak nehezen követhető a képeken. A váli gyermekkor, a Vál környéki, Ginza pusztai csavargások, a Nap szikkasztotta barnásvörös földön egy zöld cserje élniakarásának felfedezése, rovarvilágával egy egész birodalomhoz hasonlító vén fa fenségességének hatása, együttesen alapozta meg a művész értékrendjét.
Kokas Ignác arra törekszik, hogy művészetének eszközeivel témájáról mindent elmondjon, ami lényeges, mégpedig úgy, hogy a festménnyel kifejezze művészetének végső mondanivalóját: az élet nehéz, de szép.
Lelkületére, művészi énjére Csontváry volt a legnagyobb hatással. A megformált, megfestett alak önálló életre kelése, a test-lélek-környezet harmonikus megformálása volt mindig is a vágya. Nemzetközi, országhatárokon túl is ható, egyetemes festészetet akart létrehozni. Szereplései a Velencei Biennálékon sikeresek voltak. Napjaink divatos trendjei kissé kiszorították, de művészetének a mai változó világban is fontos szerepe, helye van.
1926-ban ezen a napon született.
Mesterei: Kmetty János, Bernáth Aurél.
Forrás:/részlet/
Chikán Bálint
