1838. március 13-án Pest polgárai arra ébredtek, hogy bokáig állnak a vízben.
Bár előzőleg felhívták a lakosok figyelmét a közelgő árvízre, később az éberség és az ijedelem csökkent, mert a víz látszólag visszahúzódott. A Csepel-sziget csúcsánál /egyes források szerint a Szekszárdnál! felhalmozódott jégtáblák miatt/ azonban jégtorlasz keletkezett, mely rohamosan növelte a Duna vízállását. 1örökítette meg.
Pest 4252 házából 1146 maradt épen. Budán is majd ötszáz épület vált a víz martalékává. A legnagyobb riadalmat azonban az okozta, hogy a házak többsége nem is az árvíz ideje alatt, hanem annak elvonultával omlott össze. A helyreállítás munkálatainak irányítására királyi biztost neveztek ki. A király rendkívüli segélyeket osztott szét a károsultak között.
Rohammunkával kezdték meg a városi töltések építését, ugyanakkor rendeletet alkottak az épületek azonnali újjáépítésének szabályozására, ezzel akadályozva meg a megrongálódott házak konzerválását. Kötelezővé tették az új házak építése előtt, meghatározott méretarányú tervrajz készítését és bemutatását.
Az 1839-40-es országgyűlésen rendeletet hoztak a hazai folyók szabályozására, ezt azonban pénzhiány miatt csak közel harminc év múlva hajtották végre.
Az 1838-as árvíz során kiáradt Duna akkori 927 cm-es magasságát több épületen és emléktáblán jelölték meg a Belvárosban.
forrás: Duna múzeum
Budapesten, a Ferenciek templomának Kossuth Lajos utcára néző falán ércbe öntött kép ábrázol egy megkapó, izgalmas jelenetet. Az árvíz öntötte Pest házainak padlásablakaiból kétségbeesett emberek sikoltoznak segítségért s ím, a düledező házak tövében megáll egy csónak. Közepén Herkulesre emlékeztető óriás áll: legyen vége a kétségbeesésnek. Veletek van Isten, mert ímé eljött értetek – Wesselényi Miklós.Államférfiak, tudósok, költők, írók bármi sokat írtak légyen Wesselényi Miklósról, nem írhattak eleget, nem annyit, hogy magyar lelkünk megunja a vele való foglalkozást. Érezzük, hogy már neve hallatára felmelegszik egész valónk. Testben, lélekben egyike volt a világ legtökéletesebb embereinek.
forrás: Wesselényi Miklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése