Különleges nép a kun.
A róluk szóló
írások kiemelik a harcos természetet, a nomád életforma teremtette
szilaj szellemet, aminek nyomát a kunságiak sajátos történeti tudatában
még ma is fellelhetjük.
Kik voltak és honnan jöttek ezek, a
történelmüket átverekedõ török mûveltségû néptöredékek, akiknek
különféle elnevezésérõl, úgy mint koman, kuman, kun, szári, kipcsak
bizánci és latin nyelvû források is megemlékeznek?
Ha
megállunk a Radnai-hágó csodálatos vidékén, nem mehetünk úgy tovább,
hogy meg ne emlékezzünk arra, hogy Kötöny kun vezér körülbelül 770 éve
itt vezette be népét - a mintegy negyvenezer családot - a
Kárpát-medencébe.
|
1239-ben Kötöny
kán, a kunok fejedelme, menedéket és bebocsáttatást kért a magyar IV
Béla királytól, ugyanis a kétszáz évig virágzó Kun Birodalomnak,
Cumania-nak, a terjeszkedõ mongol Birodalom véget vetett. A kunok a
Radnai-hágónál várták IV. Béla király döntését, ami 1239-ben, március 27-én történt meg. A második honalapítóként is tisztelt uralkodó
Kötöny elé lovagolt, s a krónikák szerint királynak kijáró tisztelettel
fogadta a kunok vezérét, és behívta õket az országba.
A
kunok teljes letelepítése, befogadása, életmódjuk megváltoztatása
természetesen hosszú, és küzdelmekkel terhes idõszak volt. Véglegesen
csak évszázadokkal késõbb fejezõdött be.
Állíthatjuk
azonban, hogy a kunok életének határpontja köthetõ a Radnai-hágóhoz,
hiszen három alapvetõen fontos területen volt határpont a kunok számára:
az új hazát illetõen, az életmód-váltás tekintetében és új vallásuk
felvétele terén.
Új haza
IV.Béla
király befogadta a kunokat, azon feltétellel, hogy megígérték
rendelkezésre állnak a háborúk alatt. És ezt a megelõlegezett bizalmat a
kunok a legdrágábbal hálálták meg: készek voltak életüket és vérüket
áldozni királyukért, új hazájukért.
A
keleti taktikával harcoló kunok, melyek hadserege fõleg könnyûlovas
íjászokból állt, erõs támaszai lettek a királynak, jelentõs erõt
képviseltek a királyi hadseregben. Katonai feladataik miatt a kunok
jelentõsége egyre nõtt. A kunok 150 éven át az Árpád-házi királyok fõ
támaszai lettek. Az Árpád-házi királyok számára a kun közösség katonai
szempontból volt nagyon fontos, hisz a magyar királynak nem volt
megfelelõ számú, azonnal mozgósítható és hûséges hadserege. Így a kunok a
székelyek mellett a legfontosabb olyan magyar népelemmé váltak magyar
földön, akik nélkül ezentúl magyar király nem harcolt. Az Árpád-korban a
Magyar Királyság hadseregének legnagyobb létszáma 40-50 ezer fõbõl
állt, ebbõl 10 ezer kun katona volt.
Ha
csak a kun eredetû szavainkat vesszük sorba, megfigyelhetjük, hogy úgy
olvadtak be a magyar nyelvbe, ahogy a kunok a magyarságba. Ilyen kun
eredetû szavaink, melyek szervesen beépültek a magyar nyelvbe: balta,
bicska, buzogány, csákány, hurok, kalauz, kobak, komondor, köldök,
köpönyeg, özön, tõzeg.
Új életmód
A
kunok eredetileg nomád nagyállattartó életmódot folytattak, és
törzsi-nemzetségi szervezetben, sátortáborokban éltek. A mai Kazahsztán,
majd Ukrajna területén létrehozták a 11-12. századi Európa legerõsebb
nomádállamát. A korabeli krónikák és tudósítások Kunországnak hívták ezt
az államot. Ötvösmûvészetük és fémmegmunkálásuk igen fejlett lehetett.
Idejük nagy részét pásztorkodással, állattartással töltötték. Bizonyos
csoportjaik, ha letelepedtek valahova hosszabb idõre, a tárgyi és nyelvi
emlékek szerint földmûveléssel is foglalkoztak.
Törvényeiket
maguk szabták, elszámolással csak közvetlenül a nádornak tartoztak. A
XIX. századig tartott ez a különös jogállapot, melyhez fogható nem volt
Európában.
XV-XVI.
századra a kunok megtelepülése befejezõdött. Mindez életmódváltást,
asszimilációt, és átalakuló kultúrát jelentett számukra, azonban a zárt
társadalmi berendezkedés következtében az egykori kun mûveltség számos
eleme nemzedékrõl nemzedékre öröklõdött.
A kun nép úgy integrálódott a magyarságba, hogy bár nyelvét felcserélte, azonban identitását a mai napig megtartotta.
Forrás: a kunok bejövetele
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése