Múzeumok Nemzetközi Napja

A Múzeumok Nemzetközi Napja ünneplését a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának 1977 májusában Moszkvában tartott XI. konferenciáján határozták el. Első alkalommal 1978. május 18-án tartották meg.  Azóta már több mint száz ország közel 30000 múzeuma vesz részt a minden év május 18-án tartott eseményben. Az ünnep célja, hogy az "év eme napján komolyabb figyelem forduljon a múlt emlékeit őrző és bemutató intézmények felé.

Hímzések - a jászsági hímzés

 
"A jászsági szűcsök subákra, ködmönökre varrt csodás hímzéseire a feledés homálya borult.

A népi kultúra hivatalos őrei nem ismertek semmilyen jász hímzést, sőt az 1970–80-as években elutasították a jászsági asszonyok kezdeményezését, a zsűrizésre beadott, zöld fonallal kivarrt mintákkal készített párnákat,terítőket. Azt mondták a jászsági asszonyoknak, jász hímzés nem létezik.

Régen a jászsági szűcsök a subákat, ködmönöket, dohányzacskókat rendkívül gazdagon és művészien hímezték ki. Nagy szakmai tudást és aprólékos munkát igényelt a díszítőmotívumok előrajzolása, s utána a kihímzése, amit három ember egy hétig is végzett.
A jászsági subák, ködmönök jellegzetes hímzésvilágát a rendkívül változatos és beszédes motívumok harmóniája alakította ki: csukott és nyitott tulipánok, rozmaringágak, forgórózsák, császárszakáll, gyorgyina, nefelejcs, szegfű, kutyatök, büdösbogarak, saskörmök, vesevirágok.

A Jászságban mindig jelentős volt a juhtenyésztés. A 19. század közepére a térség az Alföld egyik legvirágzóbb szűcsközpontjává vált. Jászberényben ebben a korban 300 is volt a szűcsmesterek száma. Jászapátin és Jászárokszálláson többnyire férfisubákat készítettek, Jászberényben főként női subát és ködmönt. S bizony Móra Ferenc kisködmöne is jászsági mintával volt kivarrva, hiszen édesapja Berényben született, itt tanulta a mesterséget, s a vándoréve során került Kiskunfélegyházára, ahol megházasodott.

  


A subákat és ködmönöket a 19. század közepéig színes hímzés (kétféle zöld és kék, vörös, sárga, meggyszínű és fekete) borította. Az 1880-as évektől azonban az egyre terjedő polgári ízlés hatására, fokozatosan egyszínű zölddé vált. Változás történt a hímzőfonalban is. A selyemfonalat felváltotta a könnyebb kezelésű gyapjúfonál.  A szűcsminták felkutatása bizony nem volt egyszerű dolog. A szűcsök csillaga már a második világháború előtti korszakban leáldozott. Az 1980-as években pedig azzal kellett szembesülni, hogy nem maradtak fenn mintarajzok. Így többen is hozzáláttak, hogy egy-egy szép és épen maradt subáról rajzolják le a mintákat. Ez bizony óriási kihívást jelentett azok számára, akik ezt vállalták.

1997-ben a Jász Múzeumban Jászsági szűcsminták tovább élése napjaink textíliáin címmel időszaki kiállítást rendeztek, majd 1998-ban kiadták a Jászsági szűcsminták textíliákon című könyvet (második, bővített kiadása 2009-ben látott napvilágot), mely jelentős segítséget nyújt a hímző asszonyok elkötelezett értékmentő munkájához."
Forrás:/kép/ Magyar múzeumok.hu

A Jász Múzeum Magyarország egyik legrégibb vidéki tájmúzeuma. Történelmi, régészeti és néprajzi kiállításai vannak. Leghíresebb műtárgya a Lehel kürtje. A múzeum őrzi – többek között – Székely Mihály operaénekes hagyatékát.

Iparművészeti Múzeum - ezen a napon

 A művészeti ágak közül talán az építészet befolyásolja legjobban az életünket.


1872. szeptember 1-én Európában harmadikként Budapesten megalapították az Iparművészeti Múzeumot.




"Az 1872. évi országgyűlés 50 ezer forintot szavazott meg a felállítandó Mű- és Iparmúzeum céljára. Az alakuló múzeum vásárlások és ajándékozások révén gyarapodott. Első kiállítását még a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében rendezték. 1896-ban a Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett - ma is működő -épületbe költözött, amelyet októberben avattak fel. A múzeumban a magyar és a külföldi iparművészet kiemelkedő alkotásai kapnak helyet, számuk meghaladja a 60 ezret. A tárgyak műfajok szerint öt osztályra tagozódnak: bútor-, textil-, ötvösművészeti osztály, kerámia illetve üvegtár és az ún. kisgyűjtemények osztálya. "


Lechner Ödön (1845.augusztus 28. -1914. május 10.) a magyar népi építőművészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Épületeit ezrek és ezrek csodálják nap mint nap

Lechner legismertebb alkotása egyértelműen a budapesti Iparművészeti Múzeum.

"Lechner oly módon teremtette meg az egyetemes igényű és értékű magyar nemzeti építészeti formanyelvet, hogy egyaránt merített a keleti, a nyugati, valamint a magyar népi művészetből. Az európai szecesszió kiemelkedő épületének számító palota megoldásai különlegesek: kívülről hatalmas, színes kupola borul az épületre, mely belül keleti pompát idéző architektúrával, továbbá kétszintű árkádsorral övezett nagy üvegcsarnokkal fogadja a látogatót. Magyaros ornamentikával gazdagon díszített külső-belső kerámiaburkolatát és tetőzetét a világhírű pécsi Zsolnay-gyár állította elő.

forrás: Iparművészei Múzeum
/története/



Lechner több épülete is fennmaradt, úgy Budapesten, mint vidéken, sőt még Magyarország határain túl is.
Lechner nem kisebb dolgon fáradozott, mint egy oly építészeti formanyelv megteremtésén, amely csak minket magyarokat jellemez

Múzeumok

A londoni British Múzeum a világ legnagyobb és egyszersmint a legrégebbi történeti múzeumainak egyike. Több mint 13 millió tárgyat őriz a Föld minden sarkából, az őskortól napjainkig. 

Tienanmen tér keleti oldalában található Nemzeti Múzeum, amely közel 200 ezer négyezetméteres területével a világ legnagyobbja. 


 Több mint 5 millió látogatója volt a Vatikáni Múzeumoknak 2011-ben.A  legnépszerűbb 2011-ben a Louvre volt, 8,5 millió látogatóval; ezt követi a New York-i Metropolitan Museum, 5,6  millió látogatóval. A szintén igen magas látogatottságú British Museum-ot 2010-ben 5,8 millióan keresték fel.

 
Budapest a zene és művészet városa, amely tele van galériákkal és múzeumokkal

 

Szentendre

Szentendre (szerbül Сентандреја, horvátul Senandrija) város Pest megyében a Szentendrei kistérségben. Elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót.

Szentendre a Dunakanyar kapujában, a pilisi Kőhegy és a Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található
.Ulcisia Castra (magyarul: Farkasvár) Pannonia provincia „limes”-ének egyik jelentős állomáshelye, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt. Megfordult itt 202-ben Septimius Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben II. Valentinianus császár.

A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, a római őrhely (lat.: vicus militaris) és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.
A 9-12. század között a város története gyakorlatilag ismeretlen. Egyes források alapján e környékre lokalizálható egy Apurig nevű település, aminek névetimológiája alapján egy Apor patak (Apor ügy) nevű vízfolyás melletti lakott hely képzelhető el. A környéken azonban négy jelentős patak is található, a Dera, Bükkös (korábban Bela-voda), Öregvíz (vagy Sztaravoda) és a Sztelin (régebben Pismány patak), ezenkívül az 1872-1884-es harmadik katonai felmérés térképe alapján egy ma már jobbára kiszáradt vízfolyás is jelentős volt, a Dömörkapui patak. Nem eldönthető, hogy az Apor patak melyikkel lenne azonosítható.
A 12. században már a veszprémi püspökség oklevélkiállító székhelye Szentendre. Neve Fulco deák (valójában „hospes”, püspöki írnok) 1146-ban Sanctus Andreasban kelt végrendeletében, amelyet II. Géza király erősített meg, fordul elő először. A pannoniai Ulcisia Castra és a honfoglalás kori település, valamint Apurig és Szent András városa között nem kimutatható településkontinuitás. A 12. századi városmag a korábbi római őrtoronyhoz képest a Bükkös patak másik oldalán települt a ma is meglévő Szent András-templom köré. (Ma Keresztelő Szent János-plébániatemplom.)
A török korban a város elnéptelenedett, egy 17. századi összeírás alapján a városban egyetlen családfő volt, vagyis legfeljebb egy családnyi állandó lakos, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet jelentette a teljes létszámot.
A törökök kiűzése után külhoni telepesek népesítették be; felvirágzásának emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Az 1690-es nagy szerb kivándorlás nagy számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket. Ezek azonban nem azonosak az eredeti szerb bevándorlók által épített házakkal, a városközpont a 19. század végi térképek alapján még más épületeket tartalmazott.
A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamárhegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek. Ma már szétszóródtak a város területén.
Szentendre 1872-ben kapta meg a rendezett tanácsú város jellegét. A városi rang visszavonására sosem került sor, de a török időkben elnéptelenedő terület természetszerűleg nem szerepelt a városok listájában. Az 1690-es évektől a néhány száz fős lakosság lassan gyarapodni kezdett, és 1872-ben érte el azt a szintet, amikor a falusi jelleg helyett ismét a városias jelleg dominált, és mind a közigazgatás, mind a település infrastruktúrája lehetővé tette a várossággal járó előjogok gyakorlását.
A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre; hozzá fűződik az ún. szentendrei iskola.

Szentendre számos múzeumot kínál, melyeket azoknak a művészeknek szenteltek, akik – tartósan vagy átmenetileg – a városban éltek vagy dolgoztak.

Ferenczy Múzeum
Szentendrei Képtár
Ámos–Anna Múzeum
Barcsay Gyűjtemény
Boromisza-emlékszoba
Czóbel Múzeum
Kerényi Múzeum és Szoborpark
Kmetty Múzeum
Kovács Margit Múzeum
Vajda Múzeum

Csoki

2011. november 5. /szombat/ 

 

9.30 / 12.00 / 14.30 / 17.00: Csokoládétúra a budapesti Csokoládé Múzeumban

 

Csokoládé kóstolás.   A kóstolókon van nyers csokoládé, étcsokoládé, tejcsokoládé, fehér csokoládé és még sok más különböző ízesítésű csokoládé.

 

Zsolnay Múzeum - Pécs

A gyár 1853-ban kezdte meg működését. Vezetője Zsolnay Ignác volt, akitől tíz év múlva testvérbátyja, Zsolnay Vilmos vette át az akkor még kezdetleges kis üzemet. 1868-ban már a kor követelményeinek megfelelően felszerelt gyárként jegyeztette be cégét. Első nemzetközi sikerét 1873-ban, a bécsi világkiállításon érte el. Gyártmányainak finomítására állandó kísérleteket folytatott, új mázak eljárásait dolgozta ki. A vázák, tálak, korsók díszítésében részt vettek leányai: Teréz és Júlia, majd az üzem vezetésében fia, Miklós is. Újabb átütő sikere az 1878. évi párizsi világkiállításon volt, ahol a Francia Becsületrendet és a Nagydíjat érdemelte ki termékeinek szépségével.

Zsolnay Vilmos - 1900-ban bekövetkezett haláláig - gyárát az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb kerámiagyárává fejlesztette. Magyarországon nem volt vetélytársa. Követője fia, Miklós, az építészeti kerámia területén ismételte meg apja sikereit. A gyár fejlődését, a nagy elődök művészi munkásságának szinten tartását a későbbi generációk a gazdasági válságok idején már alig tudták biztosítani. 1948-ban pedig az államosítás akadályozta az újabb kibontakozást. Ma a privatizált Zsolnay-porcelán a legjobb hagyományok és a modern porcelángyártás útját járja. Díszmű termékei: a Zsolnay-féle porcelán és az eozin iránt állandó és növekvő a kereslet.

Művészek és mesterek

A Zsolnay-gyárnak mindenkor szoros kapcsolata volt a helyi, vagy a legjelesebb budapesti művészekkel. Székely Bertalan, aki a pécsi székesegyházban a Mór- és a Mária-kápolna faliképeit készítette, Zsolnay Vilmosról kerámiára festett portrét, amely az állandó Zsolnay-kiállításon látható.
Zsolnay Vilmos maga is festő akart lenni, apja azonban a bécsi Politechnikumba íratta. Gyermekkori barátja volt Weber Xavér Ferenc festőművész, valószínűleg tőle tanult festeni. Megmaradtak fiatal korában készített művei, a német romantika szellemében készült tájképek, virágcsendéletek, portrék, melyek biztató kezdetnek tűntek. Alkotókészségét azután kerámiagyárában tette inkább próbára. Zsolnay a fejlődés számára nyitott légkört teremtett.
Klein Ármin, a gyár szobrász- és festőművésze az 1870-es években figurális motívumokkal kezdte díszíteni tálait, a historizmus divatjának minden stílusnosztalgiája felfedezhető munkáin.
Klein mellett az osztrák Kaldewey Kelemen volt, aki a német reneszánsz művészetének emlékeit idézte fel munkáin. Nem egy fajansz tála már táblakép jelleggel készült. A mai kiállítás számos változatát mutatja be ennek a színes életműnek is. A gyárban dolgozott Zsolnay Gyula, aki cigányjeleneteket mintázott, de igen kedvelte a kosztümös figurákat is.
Unger Ferdinánd Ferenc József gödöllői vadászkastélya számára festette kobaltkék díszítésű mosdókészletét. Lunacsek Viktor az 1880-as években a figurális díszítések gazdagságával tűnt ki. Rippl-Rónai József festőművész tányér díszítéstervei már a szecesszió korának eszményeiről vallanak. A Zsolnay-gyár is ebben a korszakban jutott el tevékenységének, lehetőségeinek egyik csúcspontjához, miközben teljes együttállásban volt az uralkodó kulturális irányzatokkal. Arra is figyelmet fordítottak, hogy a szecesszió éppen a nemzeti hagyomány "nagy művészetbe" oldásával kínáljon lehetőséget az építészeti díszítőkerámia számára is. Új művészek, fiatal erők kellettek ennek a programnak a megvalósításához. Budapestről, Strobl Alajos műterméből érkezett például Apáti Abt Sándor, aki finom, sokszor groteszk humorral formálta eozinmázzal - evvel a fémes fényű, meghatározhatatlan karakterű anyaggal - borított edényeit. Tanította a díszítőfestést is a gyár tanonciskolájában, és ő mintázta a Zsolnay-szobor talapzatán körben elhelyezkedő mellékalakokat.
Darilek Henrik és Nikelszky Géza készítette a budavári királyi palota számára az Árpád-házi királyok arcképcsarnokát, Darilek rajzolta meg a pancsovai takarék homlokzatburkolatának nőalakját. Nikelszky Géza 1899-től, ötven éven át volt tervezője, majd krónikása is a gyárnak. Párizs atmoszféráját teljesítette ki Pécsett a fiatal Mattyasovszky Zsolnay László, amikor az 1910-es években elkészítette táncolókkal, bohócokkal díszített, nagyméretű vázáit.

A kiállításon e művészek munkáival ismerkedhet a látogató.

Őszi program

2011. október 1. és november 15. között ismét megrendezésre kerül a Múzeumok Őszi Fesztiválja - a Múzeumok Mindenkinek Program országos rendezvénysorozata.
A másfél hónap alatt számtalan múzeum számtalan programmal várja a látogatókat az ország több városában is.