1813. október 10-én született Giuseppe Verdi

Verdi élete gyakorlatilag egyet jelent a tizenkilencedik századéval: romantika, forradalmak és forradalmiság - és kronológiailag is ő maga volt saját évszázada: 1813-tól 1901-ig élt.

 
1813-ban született egy Párma közelében lévő kis faluban, Le Romcoléban. Szülei szegény sorsú parasztemberek, apja kis vendégfogadóból tartja fenn magát és családját. Pártfogója Antonio Barezzi, akinek a segítsége révén kerül Milánóba, hogy itt folytassa zenei tanulmányait. A Konzervatóriumba nem veszik fel (a zenetörténet kedves játéka, hogy ezt a műintézetet azóta Conservatorio Giuseppe Verdinek nevezik), talál viszont egy lelkes magántanárt, maestro Lavignát. Megházasodik, jóakarójának leányát, Margherita Barezzit veszi feleségül, s két gyermekük születik.

Élete első felében nagy hatással vannak rá Rossini, Bellini, Donizetti művei, zenei ízlését ezek formálják. Első operája az “Oberto” szép sikert arat a Milánói Scala színpadán, de a következő, a “Pünkösdi királyság” megbukik. (Ebben nagymértékben közrejátszik az a tragédia, amely Verdi számára szörnyű megrázkódtatást jelentett: felesége és 2 gyermeke hirtelen meghal.

1842-ben azonban már országos sikert könyvelhet el magának a “Nabucco” c. operájával. A szövegkönyv és a zene nem is a “hallgatósághoz”, hanem az olasz nemzethez szólt. A babiloni füzek alatt gyászoló zsidók a rabláncra fűzött olasz hazafiak bánatát jelképezték, és mindazokét, akik az egységes, szabad Itáliáról álmodoztak. A milánói Scala körül a kirakatok megteltek Verdi-kalappal, Verdi-nyakkendővel és ezernyi emléktárggyal, ami a Nabucco zeneköltőjére emlékeztetett. Ilyen zenei-politikai telitalálat volt a Lombardok is, majd az Ernani következett.

Rendkívül termékeny zeneszerző, közel 30 operát írt. Művészetének nagyságát erősíti önzetlen segítőkészsége. Hatalmas birtokait, melyeket műveinek jövedelméből vett, arra használja, hogy nincsteleneknek munkát adjon. Birtokát mintagazdasággá fejleszti, és oktatja a parasztokat: hogyan kell termővé tenni a nehezen műveltető köves földet. Saját pénzén fegyvereket vásárol, mellyel az egységes olasz államért folytatott harcot támogatja. Kórházakat alapít, s végrendeletében rokkant zenészekre hagyja vagyonát.

Fontos közéleti tevékenységet is folytat, előbb képviselő a Parlamentben, majd 1874-ben szenátorrá nevezik ki. Egész művészetével aktív részt vállalt nemzete polgári átalakulásáért folytatott küzdelemben.

1901 január 27-én halt meg, 88 éves korában. Temetése órájában megbénult az egész ország. Becsuktak az üzletek, pár pillanatra megálltak a gépek az üzemekben, nyílt sínen vesztegeltek a vonatok. Itália szívverése egy pillanatra megállt, hogy méltón sirassa a zeneszerzőt, a hazafit, a tiszta lelkű embert, az örökkön megújuló alkotó művészt, aki Itália legtisztább, legnemesebb vonásait egyesítette magában. A nemzet halottja volt.

Zenei Világnap - október 1.

 A zene kincs, sokféle muzsika öleli körül mindennapi életünket, bátorít, lelkesít, vigasztal, szeret minket, embereket. A zene a legjobb barátunk, mindig segít, mellettünk van, bennünk él.

A Zenei Világnap ünnep. A ZENE ünnepe.

           Az 1970-es évek elején Jehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére lett október 1. a zene világnapja. Ilyenkor a világ valamennyi koncerttermében felcsendül a muzsika.

"Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek. "

/Babits/

Október 22-én történt

Megszületett Liszt Ferenc zeneszerző.

A romantika fénykorában született Liszt Ferenc, a zeneszerző, aki életének minden mozzanatával igazolta korát. Az eszmények, ideálok és vad zsenik kultuszának idejében, amikor nemzetek születtek nagy, szent forradalmakból, önmagukat hívva életre, világra jött egy csodagyerek, egy géniusz, aki tizenegy évesen elbűvölte a magyar főurakat, Beethovent, aztán egész Bécset, Pestet, Londont és végül Párizst, s hamarosan Mozart reinkarnációjaként kezdték őt emlegetni.

Liszt azonban nem „cirkuszi mutatványos“ volt. A fiatal zongorista egyre inkább megtalálta saját hangját, s a kis virtuózból ragyogó művész lett - élete és műve tükörképe a romantikának. Magas volt, vékony, szőke és szép, finom, elegáns és művelt. Korának sztárja, aki bejárta egész Európát, élt Bécsben, Párizsban, Weimarban, Rómában, a korabeli szellemi élet minden fontos városában, ünnepelt és elismert szerző, zongorista, karmester. Nagylelkű mecénás, a szegény rétegek támogatója, a művészetek pártfogója, az igazi tehetségek felkarolója, George Sand, Chopin, Wagner barátja. Nagy szerelmek megélője - ahogy az egy 19. századi, romantikus művészhez illik - előbb Marie d'Angoult-lal, majd Carolyne von Wittgensteinnel. Egy ember, aki, bár nem tudott magyarul, mégis magyarnak vallotta magát - s tett is eleget hazájáért. Minden tekintetben olyan, amilyennek egy 19. századi igazán nagy jellemnek lennie kell.

Zsenialitását pedig senki nem vonja kétségbe. Közel ezernégyszáz művet hagyott hátra, ünnepelt volt saját idejében, s hatása a mai napig mit sem csökkent.

"A Nagyboldogasszony és Szent Adalbert prímási főszékesegyház vagy Esztergomi bazilika, egy klasszicista stílusban épült templom Esztergomban, a Szent István téren. Az épület a magyar katolikus egyház főszékesegyháza az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében.
Külső méreteit tekintve Magyarország legnagyobb egyházi épülete, és egyben az ország legmagasabb épülete. Méreteit tekintve Európa egyik legnagyobb bazilikája, a római Szent Péter-bazilika (132 m), a londoni Szent Pál-katedrális (108 m), a Milánói dóm (157 m) és a Kölni dóm (157 m) után, világviszonylatban a 18. helyen áll.

Az Esztergomi mise (Missa Solennis zur Einweihung der Basilika in Gran) Liszt Ferenc egyházzenei alkotása. 1855-ben komponálta és 1856. augusztus 31-én, az esztergomi bazilika felszentelésekor mutatták be "
Forrás: Wikipedia/

Ezen a napon - Maurice Ravel

1937. december 28-án halt meg Maurice Ravel az új francia zeneszerző nemzedék Debussy mellett legjelentősebb alakja.

1875. március 7-én a dél-franciaországi Ciboure-ban született Maurice Ravel francia zeneszerző, a világszerte ismert Boleró komponistája. A jómódú családban nevelkedett Ravel gyermekkora óta rajongott a zenéért, s a zenei pálya iránti vonzalmát családja is támogatta. A művészetkedvelő Ravelék mérhetetlenül büszkék voltak a rendkívüli muzikalitással megáldott fiúkra.

A párizsi konzervatóriumban tanult ifjú, attól függetlenül, hogy sohasem nyerte meg a komolyzenei berkekben a legrangosabbnak számító Római díjat, néhány éven belül a közönség kedvence lett. A Chopin, Schumann zenei munkásságát nagyra értékelő Ravel az egész életét a zeneszerzésnek szentelte: zenekari darabokat, balettzenét és zongoradarabot komponált.

A kezdetben bohém társaságkedvelő hírében álló Ravel számtalan zeneművet írt, többek között a Lúdanyó meséit, a Daphnisz és Chloét, a La Velsa-t, mégis a monoton dallamvilága miatt rendkívül sokat kritizált Boleró hozta meg számára a világhírnevet.

Ravel magánéletéről nagyon keveset tudunk. Annyi biztos, hogy pályája csúcsán vidéken egy kis birtokot vásárolt, és az addig nyitott emberként ismert zeneszerző csendes magányba vonult vissza. Ezt követőn a zeneszerzésen túl csak a barátaival találkozgatott, és idejének jelentős részét különleges fajtájú macskák tenyésztésére fordította.

A komponista életének utolsó öt évében szinte csak vegetált, 1932-ben ugyanis komoly agysérüléssel járó súlyos autóbalesetet szenvedett. Hiába próbáltak egy agyműtéttel segíteni rajta, 1937. december 28-án operáció közben meghalt.

BUDAPESTI OPERAHÁZ

Ünnepélyes keretek között megnyílt a budapesti operaház - 1884.09.27.

Budapest a világ egyik legszebb operaházával büszkélkedhet. . A kor egyik legkiválóbb építésze, Ybl Miklós által alkotott palota lépcsőházát és nézőterét a kor legnagyobb magyar festőinek – Székely Bertalan, Than Mór, Lotz Károly– freskói díszítik. Első igazgatója Erkel Ferenc volt, de éveken át igazgatta Gustav Mahler, és saját operájának bemutatóját kétszer is rendezte itt Puccini. Az európai operaházak között ma is vezető helyet foglal el.

Az, hogy mit jelent saját életünkben a zenehallgatás, mindenki tudja, van, akinek szép emlékeket idéz, van, akinek kapu egy másik, sokkal szebb világba.
Közelebb visz saját lényegünkhöz, segít a pillanat csodáját meglelni zajos életünkben.
Figyelni a szólamok egymásba fonódását, hogy milyen érzelmeket vált ki belőlünk egy-egy dallam, a feszültség levezetésének egy formája lehet, melyben megnyugszunk,
ellazulunk, feloldódunk.
A zeneszerzők kapcsolatba lépnek egy olyan világgal, mely alkotás közben talál Rájuk, ami szorosan összefügg a transzcendentálissal.
Hallgassunk meg akár egy Bach, vagy Vivaldi művet...
És rálelünk a szférák zenéjére.
Megpróbálják lehozni Nekünk a mennyország egy darabját.

Aki dudás akar lenni..

Aki dudás akar lenni,
Pokolra kell annak menni.
Ott kell annak megtanulni,
Hogyan kell a dudát fújni.

Ázsiai eredetű fúvós hangszer, mely i. e. I. sz.-ban került át Európába. Fénykorát a XVIII. sz.-i francia királyi udvarban élte, másutt katonai hangszer. Hazánkban a XVI-XVII. sz. tábori hangszere, majd a pásztornép, végül a szegénység hangszerévé vált. 

Első írott emlékünk az I. századból Dion Krizosztómosz római történetíró tollából származik , aki Néró császár dudajátékáról tesz említést. Egy IX. századi pergamen egy kórus nevű, két sípból és egy bőrzsákból álló hangszert említ. A keltáknál egy oboa -szerű változatot használtak katonai hangszerként. A kelet-európai népzenében pedig a klarinét rendszerű sípok váltak népszerűvé. A középkorban a duda a tekerő lanttal együtt, az énekmondók (minesangerek, trubadúrok) kedvenc kísérő hangszere. Ekkoriban terjed el a hólyagból, és a disznóból készült tömlő./duda története-Balogh Anita/

 

Magyarok dudája

 

"A különféle dudák és sípok használata ősidőktől fogva összefügg a pásztor-foglalkozással; a dudások afféle félhivatásos zenészeknek számítottak. A duda volt eredetileg a magyarság "hadimuzsikája", amelyet a töröksíp szorított ki. Magyarországon a dudát egyaránt használták a főurak és a parasztok; ott szólt a keresztelőkön, a lakodalmakban, a fonóban és a mulatságokon.  A duda első magyarországi ábrázolása Mátyás király idejéből származik, de az írott források a XIII. században adnak hírt e hangszer létezéséről. A dudát őseink gyakran használták, még a templomokban is szólt a duda."
 /ősi magyar népi hangszerekistvandr.kiszely.hu/



A nagy skót duda talán a legismertebb dudaféleség világszerte.  Nagy hangerejű hangszer, szólóban és többedmagában is használatos. A történelem során hadihangszerként, napjainkban gyakran katonai ceremóniákon szerepel.

Kék rapszódia

 

George Gershwin nevét a színpadra írt musicaljei és filmzenéi tették híressé. Népszerű melódiáival bevitte a dzsesszt a koncerttermekbe, elemeit pedig beépítette szimfonikus műveibe, operáiba. Életműve nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a dzsessz az új találmányok, a hanglemez és a rádió révén meghódította Európát.



Oroszországból bevándorló család leszármazottja volt, a família a New York-i letelepedés után változtatta nevét Gershowitzról Gershvinre, majd Gershwinre. A négy gyermek közül Jacob a másodikként született 1898. szeptember 26-án Brooklynban, szülei kezdettől fogva csak George-nak szólították.
Első zenei élményeit Harlemben szerezte, ahol rövidnadrágos kisfiúként, lábán görkorcsolyával hallgatta a helyi lokálból kiszűrődő izgató ritmusú zenét, a hegedűművészként később fényes karriert befutott, akkor még csak nyolcéves Max Rosen játékát. Tizenkét éves korában a bátyjának, Irának vett zongorán kezdett zenélni, de zongoratanárait hamarosan "kinőtte". Ekkor találkozott Charles Hambitzerrel, aki elsők között játszotta Arnold Schönberg zenéjét Amerikában, és aki szilárd zenei alapokat adott neki. 1915-től Kilényi Edétől tanult kottaírást, zeneelméletet és hangszerelést.
Először apja vendéglőjében kezdett játszani, majd a kereskedelmi iskolát otthagyva útja New York központjába, a dzsessz és a szórakoztató könnyűzene terjesztésében nagy szerepet játszó Tin Pan Alleyra vezetett. Song-plugger, vagyis dalelőjátszó ügynök lett a Remick cégnél, egy fülkében üldögélve a vevők kérésére naphosszat slágerdalokat játszott kottákból, így megismerte a slágergyártás csínját-bínját és a kor teljes repertoárját. A saját ötleteit is beleszőtte a darabokba, ami lenyűgözte az egyik vevőt, későbbi jó barátját, Fred Astert, az akkor még kezdő fiatal táncost. Egyre többen figyeltek fel a tehetségére. 1919-ben kapott lehetőséget az annyira vágyott musical megkomponálására, amikor felkérték a La, La, Lucille című darab megzenésítésére. A musical egyik dala, a Swanee bombasiker lett, kottaként és hanglemezen is kiadták, és Gershwin egy csapásra ismert szerző lett. Első jelentős komolyzenei művét, a Bölcsődal című vonósnégyest ugyanebben az évben írta.
Egyre mélyebben foglalkoztatta az amerikai dzsessz és a klasszikus zene egyesítésének a gondolata, ezt jelezte az 1922-ben készült Blue Monday Blues című dzsesszoperája. Pályafutása új fordulatot vett, amikor egy hangversenyen Eva Gauthier kanadai énekesnő dalokat adott elő szerzeményeiből. A produkció nagy hatást tett Paul Whitman zenekarvezetőre, aki felkérte Gershwint, írjon egy darabot zongorára és zenekarra. Ekkor született meg tíz nap alatt a Kék rapszódia (Rhapsody in Blue), melynek ősbemutatóját 1924. február 12-én tartották. A zsúfolásig megtelt teremben Gershwin maga játszotta-improvizálta a zongoraszólamot. A mű, amelyet a szerző Amerika zenei kaleidoszkópjának nevezett, 1924 végéig 84 alkalommal csendült fel, és egymillió kottája kelt el. A darab szimfonikus zenekarra és zongorára szóló átirata az egyik legnépszerűbb amerikai koncertdarab: az 1984-es Los Angeles-i olimpia megnyitóján 84 zongorista játszotta egyszerre.
Gershwin 1924-ben társult először testvérével, Irával, közösen alkották meg az Asszonyom legyen jó című musicalt. 1925-ben mutatták be F-dúr zongoraversenyét - amelyet a New York Symphony Society vezetője, Walter Damrosch felkérésére készített -, majd 1928-ban az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus művét, amely egyik párizsi tartózkodása során született, és az 1920-as évek Párizsának hangulatát mutatja be. (A New York-i premieren Gershwin az élethűség kedvéért egy Párizsból hozott autódudát is megszólaltatott.) Az 1931-es évet a Terólad énekelek című musicaljének sikere zárta, amelyért a következő évben Pulitzer-díjat kapott.
Gershwin legismertebb szerzeménye kétségtelenül a Porgy és Bess, a múlt század talán legfontosabb amerikai operája. DuBose Heyward regényét - melynek cselekménye afroamerikai környezetben játszódik - 1934-ben kezdték feldolgozni bátyjával, aki a szövegkönyvet írta. A darab bemutatója Bostonban volt 1935. szeptember 30-án, majd a nagybemutató október 10-én a New Yorkban, és az Alvin Színház 124-szer játszotta sorozatban. A Porgy és Bess zenei anyaga népszerű dalok stílusából, dzsesszritmusokból, operaáriákból ötvöződött, sajátos hangszereléssel. A bemutatót követően a kritikusok "otromba egyvelegként" utasították el a darabot, amely azonban később ennek ellenére nagy sikerrel járta be a világot.
1937-ben egy zongorahangversenyén Gershwin rövid időre elvesztette az eszméletét. Egyre többször fogta el szédülés, szaggató fejfájás, ekkor derült ki, hogy agydaganata van. Életét a gyors műtét sem tudta megmenteni, és az operáció után néhány órával, július 11-én Beverly Hillsben meghalt. Mindössze 39 éves volt.

A zene

A zene és a hangok  mindennapjaink része.

A hangokat s a zenét a fülünk segítségével érzékeljük. A szemmel ellentétben a fülünket nem tudjuk becsukni, állandóan nyitva van, s befogadja mindazt, ami eléri, legyen az zaj, zörej, monoton- vagy éppen lágy zene. A bejutott hangok pedig legtöbbször tudattalan dolgoznak bennünk tovább, hatással vannak ránk akkor is, ha erről mit sem tudunk.

Mivel a hangok a fej racionális, elemző részét kikerülve közvetlenül az érzelemvilágot érik el, ezért az érzelmeinkben lévő elakadásaink és sebeink gyógyításában nagy szerepet játszhat a zene – ezt használja ki a zeneterápia –, ugyanakkor könnyen manipulálhatóakká is válhatunk általa, gondoljunk csak a reklámiparban alkalmazott, a terméket még kívánatosabbá tevő dallamokra.

A zenében rejlő ősi, spirituális erő.

Vannak zenék, amiket hallgatva azt érezzük, hogy megnyugtatnak és elcsendesítenek, hogy ebben a csendben közelebb jussunk önmagunkhoz, és közelebb jussunk a rajtunk túlmutató Forráshoz is. Kövi Szabolcs gyönyörű, meditatív zenéi minden bizonnyal ezek közé a zenék közé tartoznak.

Kövi Szabolcs a hazai transzcendentális zenei élet sokoldalú és elismert zeneszerzője a fuvola mellett számos egzotikus fúvós hangszeren mutatja be sajátos zenei világát.

 

A fuvolaművész néhány gondolata a zenéjéről:
“Mindenki sétált már egy szép, napfényes őszi, vagy tavaszi délelőttön, amikor önkéntelenül úgy érezte, jó kedve támad attól, hogy a világ éppen a legszebbik arcát mutatja neki.
Zenémbe ezt a titokzatos örömkeltő napfényt szeretném belesűríteni, a nehezen megfogható de mindenki számára érthető információt, a harmóniáról, boldogságról…”

  - Hogyan gyógyulhat a mai, zaklatott világ embere a zene ereje által?

- A zene – ahogy az előbb mondtam – jön, mindenhol ott van, olyan, mint a szél, ami az ablak rései között fütyül, de ha lélegzetté válik, és átáramlik egy kis furulyán, már szép dallam lesz belőle.
Gondoljunk bele! Miért mások a különböző korszakok, divatok zenéi? Az adott korban ez volt az üzenet, amit a zenészek egymástól gyakran nagy távolságra vettek és továbbadtak.
Miért van az, hogy egy hangulatot felkapnak zeneszerzők, és hirtelen stílussá válik a hangulat? Talán azért, mert az a hangulat valamit üzen, közvetít az embereknek.
Így van ez az én stílusommal is. Ki lehet jelenteni, hogy sehol a világon nem létezett a new age előtt olyan funkcionális zene, amit direkt a lélek megnyugtatására, az elme relaxálására írtak. A zene funkciót hordozott a szertartáson, a templomban, a bálteremben, a kocsmában, de nem volt olyan zene, amit egy nyugágyban ajánlottak volna hallgatni.
Azért jött létre ilyen zene, mert a mai kor embere szellemileg és lelkileg is fáradt, kiégett, szüksége van a felüdülésre. Az alapértékektől (család, egyszerű munka, közösség, vallás) való eltávolodás pedig sok modern lelki betegség okozója, amelyek sokszor fizikai formát is öltenek. A zene, az ősi információ pedig visszaterelheti a gondolatokat a helyes kerékvágásba. Ez önmagában is gyógyító hatású.
Van azonban a zenének egy mellékes hatása, a rezgés. A rezgés, ha megfelelő, olyan, mint egy simogató kéz érintése. Ez a rezgés gyógyító erőt hordoz, ezt most egy modern tudományág – a zeneterápia – vizsgálja (amely természetesen szerteágazó, nem csak ezzel foglalkozik). Tény, kutatások igazolják, hogy megfelelő nyugtató zene hallgatása közben a kórházi fájdalomcsillapításkor a gyógyszer mennyisége akár 20-25 %-al csökkenthető.

/Zöld újság Maczkay Zsaklin/
Interjú Kövi Szabolccsal/részlet/

 

Ezen a napon - Alekszandr Borogyin orosz zeneszerző

Alekszandr Porfirjevics Borogyin Gegyianov tatár-grúz herceg és egy katonaorvos feleségének törvénytelen gyermeke volt. Nevét a herceg egyik jobbágya után kapta. Apja, akit nem ismert, bőkezűen gondoskodott róla, halála előtt fel is szabadította, bár a fiú sosem élt jobbágysorban. Anyja, Avdotya Antonova szentpétervári polgári családból származott, gondosan és szeretettel nevelte különböző apáktól született három fiát. Borogyin jómódban nőtt fel, a nyelvek és a zene iránt érdeklődött, zongorázott, fuvolázott, csellózott, s már 1847-ben komponálni kezdett, de nevelőapja hatására lelkesen folytatta kémiai kísérleteit is.

 Korai darabjai között fuvola-zongora versenymű, s fuvolára, illetve gordonkára írt szonáták vannak. 1850-56 között a Sebészorvosi Akadémián tanult, majd a szerves vegyészet kezdte foglalkoztatni és e tudományágban szerzett 1858-ban doktorátust. Egy ideig katonaorvos volt, később az Akadémián adjunktus, majd 1864-től a vegyészet professzora lett. Döntő hatással volt rá megismerkedése 1862-ben Milij Balakirev zeneszerzővel, ekkor keletkezett első jelentős műve, az I., Esz-dúr szimfónia. Ők hozták létre Nyikolaj Rimszkij-Korszakovval, Modeszt Muszorgszkijjal és Cézar Kjuival az `Ötök` körét, amely Glinka nyomán egy új, az orosz népzenén alapuló nemzeti zenei nyelvet akart teremteni, emellett felhasználták a keleties és a spanyol-mór koloritot is. Borogyin 1869-ben kezdte írni II., h-moll szimfóniáját, ekkor vágott bele az Igor herceg komponálásába is.

 A szimfóniát csak 1876-ban fejezte be, az opera még jobban elhúzódott, ezért barátai, Rimszkij-Korszakov és Alekszandr Glazunov már életében, 1885-ben elkezdték kiegészíteni a Borogyin által elzongorázott részletek emlékezetből történő rekonstruálásával, a szerző jóváhagyása mellett. Az Igor szövegét Borogyin írta, a középkori orosz elbeszélő hősköltemény, az Igor-ének alapján, amely az észak-novgorodi fejedelemnek a polovecek (kunok) ellen vezetett, 1185. évi sikertelen hadjáratát beszéli el.
 /Az Igor-ének (vagy: Ének Igor hadáról) az egyik legrégibb orosz irodalmi nyelvemlék/


Az "Igor herceg" magával ragadó balettrészlete, a "Poloveci táncok", mint önálló táncjáték is szerepel az operaszínpadokon. 


forrás: Wikipédia,múlt-kor,

 

Téli estén - zene

Eljött a meghitt, meleg otthoni esték ideje, a jó könyv, a jó tea,  és főleg a jó zene ideje. ...

Ha a zene által épülni szeretnénk, akkor érdemes olyan zenét keresnünk, ami nem pusztán kiszolgál, hanem valóban képes önmagunk legbelsőbb rétegei felé fordítani minket (ilyen például a klasszikus zenék többsége).  

Ha hajlandóak vagyunk figyelmünket odaajándékozni a zenének,   a zene belső tartalma, üzenete képes a szívünkben, mint egy csendben megszólaló szimfónia felcsendülni.

Téli esték Bhrams-szal

Johannes Brahmsra emlékezik születésének 180. évfordulója alkalmából a Nemzeti Filharmonikusok négy hangversenyen, amelyeken a német romantikus zeneszerző szinte valamennyi szimfonikus alkotása elhangzik.

Január 10.
Brahms:   Variációk egy Haydn-témára, op. 56/b
Brahms: II. zongoraverseny B-dúr, op. 83
Brahms: III. szimfónia F-dúr, op. 90

Brahms, Johannes

Hamburgban született 1833. május 7-én. Brahms, mint csodagyermek, már igen korán feltűnt zongoraművészi képességeivel. Marxsen irányításával zeneszerzést és zongorát tanult. Apja kocsmai zenész, majd a városi zenekar nagybőgőse volt. A család anyagi helyzete azonban igen szűkös volt, ezért Brahms különféle matrózkocsmákban zongorázott. Életében döntő változást jelentett a magyar hegedűvirtuóz, Reményi Ede, akinek 1853-ban zongorakísérője lett. Másik jótevője ugyancsak világhírű magyar hegedűművész volt, Joachim József, akinek révén Liszttel és Schumann-nal került kapcsolatba. Első műveit Schumann-nak mutatta meg, aki a Neue Zeitschrift für Musik hasábjain lelkes cikket írt a fiatal zeneszerzőről „Neue Bahnen” (Új utak) címmel. Érthető, milyen nagy megrázkódtatást jelentett Brahms számára Schumann hamarosan bekövetkező halála (1854-ben az ő kedvéért költözött Düsseldorfba!). Egy életre szóló mély barátság fűzte a zeneköltő feleségéhez, Clara Wieck-hez is. 1857-59 között Detmoldban udvari muzsikusként működött, majd 1862-től 1897. április 3-án bekövetkezett haláláig Bécs lett az otthona. Itt különféle társadalmi tisztségeket viselt részben a Singakademie, részben a Gesellschaft der Musikfreunde keretében, elsősorban azonban komponált, amit a Simrock kiadócéggel kötött előnyös szerződése — teljes anyagi függetlenség biztosításával — tett lehetővé számára. A maga idejében — Liszt, Wagner forradalmi jelentőségű újításai mellett — Brahms nem számított haladó művésznek. Míg mások a „jövő zenéjét” írták, ő tudatosan fordult a német barokk zene hagyományai felé, és a hangszerelés legnagyszerűbb vívmányainak korában szándékosan archaizált zenekari szólamainak orgonaszerű, súlyos, olykor nehézkes felrakásával. Ugyanakkor rendelkezett a harmóniáknak és dallamfordulatoknak azzal a szín- és fényhatásával, azzal az érzékenységével is, amely szinte már utódainak, az impresszionistáknak sajátja.

 Napjainkban talán soha nem látott népszerűséget ért el Brahms zenéje; szimfóniái és versenyművei éppoly állandó műsorszámai a hangversenyeknek, mint kamaramuzsikája, zongoraművei és megkapó szépségű dalai. 

forrás:  Fidelio.hu

A Művészetek Palotája (MÜPA) Budapest legfiatalabb, a 21. század eleji igényeknek maradéktalanul megfelelő, többfunkciós kulturális létesítménye. Jellemzője, hogy egyszerre három különböző művészeti ág: a zene-, a vizuális- és a színházművészet művelőinek és kedvelőinek ad állandó otthont, a legmagasabb színvonalon. Kiállítóhelyei, hangversenyterme, színházterme egymástól függetlenül működnek, önállóan alakíthatják programjaikat/

.forrás: Wikipédia/

Zenei Világnap - október 1.

 A zene kincs, sokféle muzsika öleli körül mindennapi életünket, bátorít, lelkesít, vígasztal, szeret minket, embereket. A zene a legjobb barátunk, mindig segít, mellettünk van, bennünk él.

A Zenei Világnap ünnep. A ZENE ünnepe.

           Az 1970-es évek elején Jehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére lett október 1. a zene világnapja. Ilyenkor a világ valamennyi koncerttermében felcsendül a muzsika.

"Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek. "

/Babits/



A zene nagyban befolyásolja érzéseinket,gyógyítja a lelket és a lélek ha rendben van, a test is egészséges. 

Fiatal korban általában,harsogó dübörgő zenét hallgatunk,hisz az életünk is olyan  .A zene testi és lelki közérzetünkre egyaránt hatással van. Egy gyermek ösztönösen, tudja, hogy neki mi a jó. Azokat a hangokat ismételgeti, amikre neki esetleg pont szüksége van. Ma már tudományos körökben is egyre jobban ismert a zene gyógyító hatása, a zene stresszoldó, izomlazító, nyugtató, altató, depresszióellenes hatásáról is egyre többet tudunk. Persze ellentétes hatások is előidézhetők. A zene feszültségkeltő szerepe is ismert, például a filmek kísérőzenéje révén. Az egyén felelőssége, hogy az állapotának, hangulatának, igényeinek megfelelő zenét válassza és a zenész felelőssége, hogy zenéjével mit idéz elő.

A zene egyfajta különösen hatékony kommunikáció amely képes mind a zenész, mind a hallgatók lelkében hangulatokat teremteni, változásokat előidézni. Míg a beszéd az értelmünket célozza meg, addig a zene elsősorban érzelmeinkre és azon keresztül a többi lelki folyamatunkra hat. Ez a hatás hangok, hangközök, ritmus és egyéb zenei eszközök segítségével érhető el, de a hangsúly nem ezeken van, ezek csak a hordozói annak a tartalomnak, amit a zenével közvetítünk.

A legtöbb ember hallgat zenét. Azért tesszük ezt mindannyian, mert valamit kapunk ezáltal.  … A zene az érzelemvilágunkra való hatása által képes minket bárhová elrepíteni. Olyan érzelmeket tud kiváltani, amik esetleg a zene hallgatása nélkül nem jelentek volna meg bennünk. A zene tehát az érzelmi életünk gazdagításában nyújthat nagy segítséget. Különösen fontos ez a mai, túlzottan intellektuális irányban eltolódott világunkban, ahol a logikus dolgok és a tudás mellett az érzelmek sokszor háttérbe szorulnak. A zene segíthet a szív és a fej helyes egyensúlyának megtalálásában.

Híd a lélekhez

A zene esztétikája olyan hullámhosszokat küld felénk, aminek segítségével képes megkerülni a gondolkodási sémákat vagy az ésszerű és logikusnak tűnő berögződéseket, és egyenesen a szívünkbe vezetni vissza bennünket. A hang, amit a gyógyítás és a felemelés szándékával bocsátanak ki, egy vibrációs hidat hoz létre a jelen pillanatához, ahol minden gyógyulási folyamat történik. A zene le tudja lassítani és ki tudja egyenlíteni az agyhullámokat: a körülbelül percenként 60 ütést tartalmazó zene a hétköznapi tudatosság béta szintjéről a magasabb tudatosság és a nyugalom alfa szintjére tud emelni bennünket.




 A világ manapság rettentően zajos, kaotikus, tele van kellemetlen, ártalmas rezgésekkel.   Aki harmonikus zenével veszi körül magát, az testét-lelkét megfürdeti az örömben és a szépségben nap mint nap.
A világban rengeteg a fájdalom, és ez mindenkire hatással van, aki benne él. A lelkeknek nagy szükségük van egy kis gyógyulásra, hiszen a fizikai test is így tud csak meggyógyulni. Ennél egyszerűbb módja talán nincs is a gyógyulásnak: figyelj oda a benned levő hangokra,  keresd meg azt a zenét, ami a legjobban esik abban a pillanatban, és add át neki magad és a tested teljesen. Fantasztikus ereje van.


A tibeti hangtálak csodálatos ereje

Az emberiség évezredek óta használja a hangrezonanciát gyógyításra. Hatását úgy kell elképzelni, mint amikor egy tóba egy követ dobunk és a tó vizében a szabályos kör alakú hullámok  mindenhova eljutnak. Mivel testünk 70 százaléka víz, ezért ez a hatás az emberi szervezetre is érvényes. A harmonikus rezgések a test minden részébe eljutnak, kezdve a bőrtől, a csontokig és a különböző szervekig. A hangok gyógyító erejét már ötezer éve ismerik Ázsiában. Európában és a nyugati világban elsőként Peter Hess, német fizikus ismerte fel a hangrezonanciában rejlő erőt. Hess két évtizeden keresztül a Himalája vidékén tanulmányozta a zene hatását az emberi szervezetre. Később kifejlesztette saját módszerét az európai igényekhez igazítottan. A terápia negyven perces. Az érintés nélküli masszázsra vágyónak el kell helyezkednie a kezelőágyon, majd a test különböző pontjaira tibeti hangtálakat helyeznek. Ezeket megkongatva szinte azonnal érezni lehet a nyugalmat, mely a testben könnyedén szétáramlik. Eloszlatja a félelmeket és a stresszt. Szinte meditatív állapotot idéz elő a tibeti hangtálak csodálatos ereje.

Június 21. A Zene európai ünnepe

1982-ben tartották először Franciaországban. Maurice Fleuret francia zenetudós javasolta, hogy a nyár első napját a világon mindenütt köszöntsék zenével. Az ötlet Jack Lang, akkori francia kulturális miniszter támogatásával valósult meg.

 A zene egyfajta különösen hatékony kommunikáció amely képes mind a zenész, mind a hallgatók lelkében hangulatokat teremteni, változásokat előidézni. Míg a beszéd az értelmünket célozza meg, addig a zene elsősorban érzelmeinkre és azon keresztül a többi lelki folyamatunkra hat. Ez a hatás hangok, hangközök, ritmus és egyéb zenei eszközök segítségével érhető el, de a hangsúly nem ezeken van, ezek csak a hordozói annak a tartalomnak, amit a zenével közvetítünk.

A legtöbb ember hallgat zenét. Azért tesszük ezt mindannyian, mert valamit kapunk ezáltal.

Zene világa - Frédéric Francois Chopin

 1849. 10.17.

Párizsban 39 éves korában meghalt Frédéric Francois Chopin lengyel zeneszerző és zongoraművész.

  A zene még ma is bűvös erőket képes megmozgatni bennünk, életélményünket, jelenlétünket és a saját természetünknek megfelelés érzését a végsőkig képes felfokozni. 

Fryderyk Franciszek Chopin lengyel zeneszerző és zongoraművész az akkori Varsói Főhercegség területén, a mazóviai Sochaczew városka melletti Żelazowa Wola nevű faluban született 1810. március 1-jén (a művész és családja állítása szerint) vagy február 22-én (a születése után néhány héttel később kiállított keresztlevél szerint) francia apától és lengyel anyától 1810-ben.



Csodagyermekként indult: hatévesen már zongorázott és zenét szerzett, nyolcévesen koncertezett. Chopin a nyári vakációkat vidéken töltötte, itt fedezte fel a lengyel népzenét, ami zeneszerzői munkásságának egyik gyökeréül szolgált. Tizenévesen a varsói szalonok kedvence lett, első nagy önálló hangversenyét 1829-ben Bécsben adta - Mozart-variációját hallva Schumann zseninek kiáltotta ki. Az 1830-31-es lengyel nemesi felkelés után Párizsban telepedett le, koncertezésből és tanításból élt, 1835-ben megkapta a francia állampolgárságot. Barátai között tudhatta a kor nagyságait, Bellinit, Berliozt, Liszt Ferencet, Balzacot, Heinét.

Chopin kiskorától sokat betegeskedett, gyakran kapott légúti fertőzést, tüdőgyulladást és gyakori hallucinációk is gyötörték. Egészsége olykor annyira megrendült, hogy koncert után egyedül nem tudott lemenni a színpadról, tanítványait pedig ágyban fekve oktatta. A párizsi forradalom elől Angliába menekült, innen kimerülve tért vissza, és egy év múlva, 1849. október 17-én elvitte a tüdőbaj. Az alig 39 éves Chopin temetésén kérésére Mozart Requiemje szólt. Hamvai a párizsi Pere Lachaise temetőben nyugszanak, konyakban tartósított szívét a varsói Szent Kereszt templomban őrzik.

1849. november 1-jén  Chopin halála után Oskar Kolberg a következőket írta a Biblioteka Warszawska című lapban:

„Nincs szónok, aki nála jobban mozgatta volna meg hallgatói képzeletét, nincs orvos, aki hatásosabban gyógyította volna a szíven ütött sebet, nincs kéz Beethoven halála óta, amely jobban tartotta volna a zene kormánypálcáját, de nincs senki sem, aki szelídebben, hálásabban fogta volna. Akinek törődésre vágyott a szíve, a megmentőjét látta benne; aki vigaszt keresett, enyhítő kenetért fordult hozzá […]. Mert a könnyek, melyeket rögvest fakasztott, az öröm könnyeivé változtak.”

Zene - Dvorák -est

A legtöbb ember egyetért abban, hogy a zene fontos szerepet játszik az életünkben. A zene nemcsak az emberiség kultúrtörténetének fontos része, de a tanítás történetében is mindig jelentős szerepet játszott. Már az ókori nagy kultúrákban nélkülözhetetlen volt. Jelen volt a nevelésben, a vallási szertartásokon… A görögöknél a nevelés két fő ága a zene és a test művelése volt. A zene a szellemi kultúra egészét jelentette számukra (ebben benne foglaltatott az irodalom és a képzőművészet is.)

  Október 11.-i  Dvorák -est    a Művészetek Palotájában. A vendégszólista Nicolas Namoradze zongoraművész.

Antonin Dvorák Karnevál-nyitánya, g-moll zongoraversenye és VIII. (G-dúr) szimfóniája szerepelt  a Concerto Budapest csütörtöki koncertprogramján.

A g-moll zongoraversenyt – egyetlen zongoraversenyét – Dvorák 1876 nyarán komponálta Karel Slavkovsky zongoraművésznek. Konvertáló szólama rendkívül bonyolult és igényes, ezért ritkán szólal meg hangversenyen. Egyik legismertebb és leggyakrabban játszott szimfóniáját, a VIII. szimfóniát – amelyet népszerűségben csak az ezt követő opus, az Új világ alcímű IX. szimfónia szárnyalt túl – 1889 novemberében két és fél hónap alatt fejezte be. A Cseh Akadémiának ajánlott mű sokat merít a cseh népzenéből, a VII. szimfónia vad romantikájához képest letisztultabb zenei világú, lírai hangvételű.

Az est fiatal vendégművésze, Nicolas Namoradze 1992 augusztusában született Grúzia fővárosában, Tbilisziben. Zongorázni hétéves korában kezdett Budapesten, 2004-ben vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kivételes Tehetségek Előképző Tagozatára, 2007-ben kitüntetéssel lett az angliai Royal Schools of Music tagja, jelenleg a budapesti Zeneakadémia harmadéves hallgatója. 2010 novemberében elnyerte el az Európai Unió által finanszírozott tehetséggondozó program ösztöndíját, amely nemzetközi karrierjének elindításához nyújt segítséget.

Délután, ősz

 

 Dőlj hátra a székedben, esetleg kapcsolj be valami kellemes, nyugtató, lágy meditációs zenét, és nézd végig az ősz legszebb képeit. Ne gondolj semmi másra, csak gyönyörködj a látottakban!

A hang egy titokzatos, varázslatos közeg..

Gyógyító hangok

.

Az első érzék, ami a magzatban kifejlődik, és az utolsó, ami a testtel elmúlik, a hallás. A hang egy varázslatos, titokzatos közeg, ami körülvesz bennünket, inspirál, mozgat, érzéseket kelt, elbűvöl és meggyógyít bennünket.

A világban mindennek van rezgése, még a tárgyaknak is. Így az ember többszörösen is rezgésekből áll össze: a biológiai teste, az elméje, a lelke mind rezgéseket bocsát ki és érzékel is egyúttal. Így nem csoda, hogy akkora hatással van ránk a környezet, és a hangok, amik minden irányból körülvesznek bennünket.

Híd a lélekhez

A zene esztétikája olyan hullámhosszokat küld felénk, aminek segítségével képes megkerülni a gondolkodási sémákat vagy az ésszerű és logikusnak tűnő berögződéseket, és egyenesen a szívünkbe vezetni vissza bennünket. A hang, amit a gyógyítás és a felemelés szándékával bocsátanak ki, egy vibrációs hidat hoz létre a jelen pillanatához, ahol minden gyógyulási folyamat történik. A zene le tudja lassítani és ki tudja egyenlíteni az agyhullámokat: a körülbelül percenként 60 ütést tartalmazó zene a hétköznapi tudatosság béta szintjéről a magasabb tudatosság és a nyugalom alfa szintjére tud emelnibennünket.

A világ manapság rettentően zajos, kaotikus, tele van kellemetlen, ártalmas rezgésekkel. Más szemmel nézve viszontbékés, gyönyörű és nyugodt - az ellentétek egyre élesebbek. Nekünk viszont megvan a lehetőségünk a választásra: ha nem a béke és nyugalom szigetén élünk, körülvéve fákkal, virágos rétekkel és madárdallal, akkor teremtsük meg magunk számára ugyanezt rezgésekben! Aki harmonikus zenével veszi körül magát, az testét-lelkét megfürdeti az örömben és a szépségben nap mint nap. Az éneklés pedig a lélek hangja. Amikor megragad bennünk egy-egy dal, az üzenni akar nekünk valamit. Énekeljük, amíg csak élvezzük, amíg szükségét érezzük. És találjuk meg azokat a hangokat, azokat a zenéket, amik megnyugtatnak, jókedvre és mosolyra derítenek.

A világban rengeteg a fájdalom, és ez mindenkire hatással van, aki benne él. A lelkeknek nagy szükségük van egy kis gyógyulásra, hiszen a fizikai test is így tud csak meggyógyulni. Ennél egyszerűbb módja talán nincs is a gyógyulásnak: figyelj oda a benned levő hangokra, lélegezz, majd énekelj… dobolj… hümmögj...vagy keresd meg azt a zenét, ami a legjobban esik abban a pillanatban, és add át neki magad és a tested teljesen. Fantasztikus ereje van.


A tibeti hangtálak csodálatos ereje

Az emberiség évezredek óta használja a hangrezonanciát gyógyításra. Hatását úgy kell elképzelni, mint amikor egy tóba egy követ dobunk és a tó vizében a szabályos kör alakú hullámok  mindenhova eljutnak. Mivel testünk 70 százaléka víz, ezért ez a hatás az emberi szervezetre is érvényes. A harmonikus rezgések a test minden részébe eljutnak, kezdve a bőrtől, a csontokig és a különböző szervekig. A hangok gyógyító erejét már ötezer éve ismerik Ázsiában. Európában és a nyugati világban elsőként Peter Hess, német fizikus ismerte fel a hangrezonanciában rejlő erőt. Hess két évtizeden keresztül a Himalája vidékén tanulmányozta a zene hatását az emberi szervezetre. Később kifejlesztette saját módszerét az európai igényekhez igazítottan. A terápia negyven perces. Az érintés nélküli masszázsra vágyónak el kell helyezkednie a kezelőágyon, majd a test különböző pontjaira tibeti hangtálakat helyeznek. Ezeket megkongatva szinte azonnal érezni lehet a nyugalmat, mely a testben könnyedén szétáramlik. Eloszlatja a félelmeket és a stresszt. Szinte meditatív állapotot idéz elő a tibeti hangtálak csodálatos ereje.

A zene hatása

A legtöbb ember hallgat zenét. Azért tesszük ezt mindannyian, mert valamit kapunk ezáltal.

Míg a beszéd az értelmünket célozza meg, addig a zene elsősorban érzelmeinkre és azon keresztül a többi lelki folyamatunkra hat. Ez a hatás hangok, hangközök, ritmus és egyéb zenei eszközök segítségével érhető el, de a hangsúly nem ezeken van, ezek csak a hordozói annak a tartalomnak, amit a zenével közvetítünk.

A zene az érzelemvilágunkra való hatása által képes minket bárhová elrepíteni. Olyan érzelmeket tud kiváltani, amik esetleg a zene hallgatása nélkül nem jelentek volna meg bennünk.

Kedvező élettani hatásait évszázadok óta ismerik, és több területen sikerrel alkalmazzák terápiás eszközként. Egy egereken végzett japán kísérlet nemrég arra is rámutatott, hogy a komolyzene a szívátültetések utáni felépülést is segítheti.
A Journal of Cardiothoracic Surgery című mellkassebészeti szakfolyóiratban japán kutatók egy olyan kísérletsorozat eredményeit tették közzé, amelyben szívátültetésen átesett egereken vizsgálták a zene hatásait. A szívtranszplantált egereket öt csoportra osztották: négy csoportnak a műtét napjától kezdve egy héten át egész nap zenét játszottak: az első csoportnak operát (Verditől a Traviatát), a másodiknak Mozart-műveket, a harmadiknak monoton, változó hangfrekvenciákat, a negyedik csoportnak könnyűzenét (Enya), míg az ötödik csoport nem hallgatott zenét.
Az eredmények szerint Verdi és Mozart zenéjének hatására az átültetett szív jóval hosszabb ideig működött, míg ugyanez nem volt igaz a könnyűzene és a monoton hangfrekvencia esetében. Azt is megfigyelték, hogy az operát hallgató egereknél megnőtt az immunválaszt szabályozó molekulák (CD4 és CD25 fehérjék) és sejtek száma, csakúgy, mint a gyulladásgátló citokinek szintje. A kutatás megerősíti, hogy a zene valóban hatással van az immunrendszerre - valószínűleg a paraszimpatikus idegrendszerre gyakorolt hatása révén -, de a pontos működési mechanizmus továbbra sem ismert. Az mindenesetre valószínűsíthető, hogy a szervkilökődés kockázatát nem kizárólag a Traviata tudja csökkenteni.

forrás:egészség/origo

A zene hatalma

Úgy látszik, tényleg megdönthetetlen a Mozart-effektus legendája. Most éppen Mozart muzsikájával érlelnek banánt Japánban. A Fülöp-szigetekről érkező déli gyümölcs egy héten át kap "Mozart-kezelést" a Tojoka Cu Szeika cég érlelő kamrájában. A vállalat határozottan állítja, hogy édesebbek a Mozartos banánok, mint a csendben érők és - ugyancsak a vállalat szóvivője szerint - a fogyasztók is megerősítik ezt a tapasztalatot - adta hírül a brit Metro újság. A banánok zenei toplistájának élén Mozart egy vonósnégyese és egy - D-dúr - zongoraversenye áll. A zenei kínálatot lényegében a banánok "tetszésindexe" alapján állította össze a cég: Wolfgang Amadeus többek közt Bachot, Beethovent és a jazzt utasította maga mögé.

"Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek. "

/Babits/



A zene nagyban befolyásolja érzéseinket,gyógyítja a lelket és a lélek ha rendben van a test is egészséges.Fiatal korban általában,harsogó dübörgő zenét hallgatunk,hisz az életünk is olyan.A hangulatunk ha olyan egy gyönyörű zongora darabot vagy hegedű játékot is meghallgatunk.A zene testi és lelki közérzetünkre egyaránt hatással van. Egy gyermek ösztönösen, tudja, hogy neki mi a jó. Azokat a hangokat ismételgeti, amikre neki esetleg pont szüksége van. Ma már tudományos körökben is egyre jobban ismert a zene gyógyító hatása, a zene stresszoldó, izomlazító, nyugtató, altató, depresszióellenes hatásáról is egyre többet tudunk. Persze ellentétes hatások is előidézhetők. A zene feszültségkeltő szerepe is ismert, például a filmek kísérőzenéje révén. Az egyén felelőssége, hogy az állapotának, hangulatának, igényeinek megfelelő zenét válassza és a zenész felelőssége, hogy zenéjével mit idéz elő.

A zene egyfajta különösen hatékony kommunikáció amely képes mind a zenész, mind a hallgatók lelkében hangulatokat teremteni, változásokat előidézni. Míg a beszéd az értelmünket célozza meg, addig a zene elsősorban érzelmeinkre és azon keresztül a többi lelki folyamatunkra hat. Ez a hatás hangok, hangközök, ritmus és egyéb zenei eszközök segítségével érhető el, de a hangsúly nem ezeken van, ezek csak a hordozói annak a tartalomnak, amit a zenével közvetítünk.

A legtöbb ember hallgat zenét. Azért tesszük ezt mindannyian, mert valamit kapunk ezáltal. Tapasztaltuk, hogy egy szerelmes melódia milyen bódító hatással lehet ránk, vagy egy gyors zene hogyan ingerel táncra bennünket… A zene az érzelemvilágunkra való hatása által képes minket bárhová elrepíteni. Olyan érzelmeket tud kiváltani, amik esetleg a zene hallgatása nélkül nem jelentek volna meg bennünk. A zene tehát az érzelmi életünk gazdagításában nyújthat nagy segítséget. Különösen fontos ez a mai, túlzottan intellektuális irányban eltolódott világunkban, ahol a logikus dolgok és a tudás mellett az érzelmek sokszor háttérbe szorulnak. A zene segíthet a szív és a fej helyes egyensúlyának megtalálásában.