Téli esték Bhrams-szal

Johannes Brahmsra emlékezik születésének 180. évfordulója alkalmából a Nemzeti Filharmonikusok négy hangversenyen, amelyeken a német romantikus zeneszerző szinte valamennyi szimfonikus alkotása elhangzik.

Január 10.
Brahms:   Variációk egy Haydn-témára, op. 56/b
Brahms: II. zongoraverseny B-dúr, op. 83
Brahms: III. szimfónia F-dúr, op. 90

Brahms, Johannes

Hamburgban született 1833. május 7-én. Brahms, mint csodagyermek, már igen korán feltűnt zongoraművészi képességeivel. Marxsen irányításával zeneszerzést és zongorát tanult. Apja kocsmai zenész, majd a városi zenekar nagybőgőse volt. A család anyagi helyzete azonban igen szűkös volt, ezért Brahms különféle matrózkocsmákban zongorázott. Életében döntő változást jelentett a magyar hegedűvirtuóz, Reményi Ede, akinek 1853-ban zongorakísérője lett. Másik jótevője ugyancsak világhírű magyar hegedűművész volt, Joachim József, akinek révén Liszttel és Schumann-nal került kapcsolatba. Első műveit Schumann-nak mutatta meg, aki a Neue Zeitschrift für Musik hasábjain lelkes cikket írt a fiatal zeneszerzőről „Neue Bahnen” (Új utak) címmel. Érthető, milyen nagy megrázkódtatást jelentett Brahms számára Schumann hamarosan bekövetkező halála (1854-ben az ő kedvéért költözött Düsseldorfba!). Egy életre szóló mély barátság fűzte a zeneköltő feleségéhez, Clara Wieck-hez is. 1857-59 között Detmoldban udvari muzsikusként működött, majd 1862-től 1897. április 3-án bekövetkezett haláláig Bécs lett az otthona. Itt különféle társadalmi tisztségeket viselt részben a Singakademie, részben a Gesellschaft der Musikfreunde keretében, elsősorban azonban komponált, amit a Simrock kiadócéggel kötött előnyös szerződése — teljes anyagi függetlenség biztosításával — tett lehetővé számára. A maga idejében — Liszt, Wagner forradalmi jelentőségű újításai mellett — Brahms nem számított haladó művésznek. Míg mások a „jövő zenéjét” írták, ő tudatosan fordult a német barokk zene hagyományai felé, és a hangszerelés legnagyszerűbb vívmányainak korában szándékosan archaizált zenekari szólamainak orgonaszerű, súlyos, olykor nehézkes felrakásával. Ugyanakkor rendelkezett a harmóniáknak és dallamfordulatoknak azzal a szín- és fényhatásával, azzal az érzékenységével is, amely szinte már utódainak, az impresszionistáknak sajátja.

 Napjainkban talán soha nem látott népszerűséget ért el Brahms zenéje; szimfóniái és versenyművei éppoly állandó műsorszámai a hangversenyeknek, mint kamaramuzsikája, zongoraművei és megkapó szépségű dalai. 

forrás:  Fidelio.hu

A Művészetek Palotája (MÜPA) Budapest legfiatalabb, a 21. század eleji igényeknek maradéktalanul megfelelő, többfunkciós kulturális létesítménye. Jellemzője, hogy egyszerre három különböző művészeti ág: a zene-, a vizuális- és a színházművészet művelőinek és kedvelőinek ad állandó otthont, a legmagasabb színvonalon. Kiállítóhelyei, hangversenyterme, színházterme egymástól függetlenül működnek, önállóan alakíthatják programjaikat/

.forrás: Wikipédia/