Személyiségünk egyik kifejező eszköze a frizura, a szépség, a báj, a csábítás szimbóluma.
A hajápolással kapcsolatos első feljegyzés Krisztus előtt 4000-re nyúlik vissza, amikor az egyiptomiak kiszárított halcsontokból készítettek fésűt. Az egyiptomiak kozmetikumai fejlettek voltak, például víz és citrusfélék levének összevegyítéséből sampont állítottak elő, balzsamként pedig állati vagy növényi zsiradékot, olajat használtak. Hajukat festették is, erre a célra vastartalmú csergubacsot, indigót és hennát használtak. A kor kiemelkedő hajviseleti formája a Kleopátra frizura volt.
Az ókori görögöknél a hősök általában hosszú, szőke hajat viseltek, mint például Akhilleusz Homérosz művében. Általánosságban véve főleg a hősök, férjezett asszonyok és istennők jellemzője volt a gyönyörű, hosszú, szőke hajkorona, ami a ragyogást és vonzerőt szimbolizálta.
A római császároknak nagyon jellegzetes hajviseletük volt, amelyet úgy alakítottak ki, hogy minél inkább hasonlítsanak az isteneikre. A római nők gyakran festették a hajukat, ezzel utánozva a gall nőket. Majd a római-gallok átvették a hajfestés római stílusát, a németek pedig a gallokat utánozták: ezáltal a hajfestés egész Európában népszerűvé vált.
A középkorban egyre inkább elterjedt a nők körében a hajápolás, fontos tényezővé vált a hajmosás és a rendszeres fésülködés. Ebben a korban kezdődött a különböző hajdíszek viselése is. Majd a 17-18. századtól a nők parókákat kezdtek hordani, a divathóbort csúcspontját Marie Antoinette hajstílusa jelentette: a parókákat ékszerekkel, virágokkal és néha még gyümölcsökkel is díszítették, a hajkorona magassága pedig akár az 50cm-t is elérhette. A francia forradalom alatt a paróka a királyt és a királyi udvart szimbolizálta, ezért tilossá vált viselése.
Napóleon uralkodásának ideje alatt fejlődött ki az empire stílus, amely egész Európában elterjedt. A nők hajviseletére jellemző az empire-konty. A konty vége a diktatórium idején a tarkón, a konzulátus idején a fej búbján, majd a fejtetőn volt található. Az arcot göndör fürtök szegélyezték, a hajviseletet tollal és virágcsokorral egészítették ki. Napóleon bukása után az európai divat irányzatát Bécs és Berlin vette át, és ezt a szerepüket az 1848-as forradalmakig meg is tartották. A nők hajviseletét zsiradékkal történő kenéssel és simára keféléssel alakították - a hajból hurkokat, majd a fejtetőn fészekszerűen összerakott kontyot és oldalt loknikat készítettek. Frizurájuk dísze a szalag és főleg a virág volt, biedermeier hajviselet virág nélkül el sem képzelhető.
Az első világháborúig (1914-18.) a hosszú és gondosan formázott haj az elegáns nőiesség egyik szimbóluma volt, csak nagyon ritkán, komoly betegség esetén vágták le a nők haját. Ezt követően a 20-as években a rövid haj a szabadságot, a vidámságot és a merészséget szimbolizálta.
Az 1920-as évektől kezdve a nők frizurájára nagy hatással voltak a sztárok, vegyük például a híres francia divattervező, Gabrielle „Coco” Chanel történetét. Egyik este váratlanul rövid hajjal jelent meg az operában, melynek hátterében az állt, hogy a szállodai szobájában felrobbant a vízmelegítő, és így a hosszú hajának többsége leégett. A talpraesett divattervező levágatta leégett hajtincseit, és egy pimasz rövid frizurát varázsolva folytatta az estét, mintha mi sem történt volna, ezzel olyan divathullámot indított, ami végigsöpört az egész nyugati világon.
/forrás: Latte.hu /
A haj mágusa, Vidal Sassoon 1928. január 19-én született Londonban. A világ egyik leghíresebb fodrásza. A múlt század hatvanas éveiben általa elindított új hajvágási és frizuraalkotási módszerek forradalmasították az egész szépségipart. A Sassoon egyet jelent az egyszerű, elegáns, de nagyon kreatív és precíz vágással, a merész átmenetekkel és egyedi formákkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése