"Stonehenge hatalmas kőtömbökből álló
építészeti csoda, a modern világ számára örök rejtvény. Az álló
kőcsoportot az angolszászok nevezték el Stonehenge-nek, illetve "Függő
kövek"-nek, a középkori írók pedig az "Óriások táncának" hívták. A
tudósokat évszázadok óta foglalkoztatja a kövek múltja, és bár a
lelőhely misztikus vonatkozásait senki nem vitatja, a valódi
rendeltetése máig tisztázatlan.
Vajon a kört alkotó emlékmű egykor
temetkezési hely volt? Vagy éppen maga volt az élet forrása? Netán
történelem előtti csillagda lehetett?
Stonehenge az angliai Salisbury-fennsíkon
látható, amelynek korát ötezer évre becsülik. Sajnos mára állóköveinek
több mint fele eltűnt, ledőlt vagy betemetődött, de nagysága és
misztikuma így is néma csodálatra kényszeríti látogatóit. A körkörösen
elhelyezett köveket - amelyek között találni ún. trilitont, amely két
függőleges kőből és egy rajtuk vízszintesen elhelyezett harmadikból áll -
1666-ban John Aubrey fedezte fel.
Az
első tanulmányt Inigo Jones, a híres 17. századi régész írta a
kövekről. Úgy tartotta, hogy valaha római kori templom lehetett.
William Stukeley régiségkutató a 18. században meg volt győződve róla,
hogy a druidák temploma volt egykoron, ahol az évszakokhoz kapcsolódó
ünnepségeken állat- és emberáldozatokat mutattak be. Ezt azonban a 20.
század régészei megcáfolták. A kövek valódi korát megállapítva
egyértelművé vált, hogy az emlékmű mintegy 1000 évvel megelőzte a druida
kultuszt. Ezzel viszont a csillagászok elméletének adtak szabad utat,
miszerint a kövek elrendezése közvetlen kapcsolatban áll a Nap, a Hold
és a bolygók mozgásával.
Az
elemzések során kiderült, hogy a Stonehenge-et három fázisban
építették. Az első szakaszban (kora 5000 évre tehető) épületfákból álló
kört alakítottak ki, amit vizesárok és földsánc vett körül. A vizesárkot
valószínűleg kézzel ásták ki, állati csontokból készült szerszámokkal. A
körön kívül 56 lyuk található, ezeket ma "Aubrey Holes"-nak nevezik
("Aubrey-féle lyukak") felfedezőjük, John Aubrey után. Ezekben a
mélyedésekben sírokat találtak, ezért látott napvilágot az elképzelés,
miszerint vallási célzattal építhették az "objektumot". A külső gyűrű
homokkőoszlopai 5 méter magasak és egyenként 26 tonnát nyomnak. Átmérője
több, mint 30 méter.
Az építkezés második szakasza 4500 évvel
ezelőtt zajlott. Ezúttal kisebb, kékkövet (bluestone) használtak, melyek
ma is láthatók. A köveket a közel 400 kilométerre található
Prescelli-hegyekben bányászták. A szikladarabokat legörgették a
tengerhez, majd tutajokon felúsztatták az Avon folyón, végül
szárazföldön elvonszolták a felállítási helyükre. Elképesztő mutatványt
hajtottak ezzel végre, mivel egy-egy kő súlya nagyjából 5 tonna.
Az
építés harmadik, végső fázisa nagyjából 4300 évvel ezelőttre tehető. A
kékköveknek lyukakat ástak és elrendezték őket. A köveket ezúttal
Marlborough Downs bányájából hozták, mintegy 32 kilométeres távolságból.
Az út ugyan rövidebb volt, de a szikladarabok a korábbiaknál is
tetemesebbek. A köveket párosával állították fel, felül szemöldökfákkal
fogták össze őket. Hogy a szemöldökfák a helyükön maradjanak, a köveken
bevágást csináltak. Gondosan ügyeltek a kövek egymáshoz képesti
pozíciójára és a pontos tájolásra.
Azt már tudjuk, mekkora erőfeszítéssel
alakították ki a helyet, de a kérdés még mindig adott: vajon mi célból
építették Stonehenge-t? Lehetséges funkciójára néhány apró jel utal. A
legérdekesebb és legtöbb hívet maga mellé álltó nézetek közül ismeretünk
néhányat.
Nyári
napforduló idején a Nap a Sarokkő és egy másik kő között kel fel.
Elképzelhető, hogy az első Stonehenge arra szolgált, hogy meghatározzák
őseik maradványainak az éltető Naphoz viszonyított helyzetét. Gerald
Hawkins, amerikai csillagász 1963-ban komputerrel próbálta megfejteni a
csoport titkát. Arra jutott, hogy Stonehenge olyan megfigyelőállomás
lehetett, ahonnan az égbolton lezajló eseményeket nyomon követhették, és
a kövek elrendezése közvetlen kapcsolatban áll a Nap, a Hold és a
bolygók mozgásával, illetve szüntelenül változó konstellációikkal. Így
nemcsak a nyári napforduló, hanem más fontos Nap- és Hold-jelenségek is
megjósolhatók.
Timothy
Darvill professzor Bournemouth Egyetem régészeti tanszékének vezetője
szerint Stonehenge maga volt az élet. "Kutatásaink a Preseli-hegyre
irányították figyelmünket, hogy megfejtsük a rejtélyt: az ott található
kék kövek miért voltak fontosak az ősi idők emberének." - írja
tanulmányában, nem is véletlenül. A hiedelem szerint ezek a kövek
ugyanis gyógyító erővel bírtak, mert a Preseli-hegyen rengeteg szent
forrás található. Még a 18. században is tömegesen zarándokoltak az
emberek Stonehenge-hez, hogy letörjenek a mágikus kövekből egy-egy
darabot, amit aztán különböző módokon használtak fel a gyógyulás
érdekében. Az építmény körül sírokat is találtak, az ezekbe eltemetett
emberek nagy része valamilyen betegségben szenvedett. A különböző
mozgásszervi bajok, a törött csontok is arra utalnak, hogy azért
érkeztek ide, hogy meggyógyuljanak. Így a kőrengeteg akár az élet
szimbóluma is lehetett.
Egészen
más nézetet vall Julian Thomas, a Manchester Egyetem régészeti
tanszékének vezetője. Szerinte Stonehenge lakóhely is lehetett, ugyanis
munkatársaival kilenc újkőkori lakásra emlékezettő épületet tárt fel a
területen. A föld alól előkerült építmények korát az i.e. 3. évezred
első felére datálják. A két legnagyobb talán kegyhely volt, illetve az
egyik talán a csoport vezetőjének lakása volt. Mindkettőt árok veszi
körül és a mellettük látható lyukak egy valamikori fa kerítésre engednek
következtetni. A házak körül korabeli használati tárgyakat -
agyagedényeket és kőeszközöket - is találtak. Bár az ásatások
folytatódnak, de a leletek már önmagukban is kivételesek, hiszen olyan
területen kerültek elő, ahol a hatalmas kőkörön kívül eddig semmi egyéb
nyoma nem volt a hétköznapi életnek.
Forrás 33 kihagyhatatlan
építészeti csoda/Stonehenge
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése